A Közigazgatási és Önkormányzati Minisztérium útjára indította a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény munkatervezetét. A közvitája erőltetett és csak a szófogadóknak van megszervezve, rendelkezései csökkentik az eddig elért jogokat.
http://www.vmdk.org.rs/
Megalázó és elfogadhatatlan
А Szerb Kormány Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériuma 2017. november 27-én közvitára bocsátotta a Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának munkaváltozatát.
A közzétett szöveg látványos kudarca annak a megalkuvó kisebbségi politizálásnak, amelyet Pásztor István vezetésével folytat a Vajdasági Magyar Szövetség. A tervezetből visszaköszönő megoldások a történelem során legjobbnak minősített magyar-szerb államközi kapcsolatok megcsúfolását is jelentik. A napvilágot látott tervezet a Szerbiában élő kisebbségekre nézve egyszersmind sértő és megalázó.
Amennyiben a közvitára bocsátott megoldások törvényerőre emelkednek, megvalósul a nemzeti közösségi autonómia teljes állami gyámság alá helyezése. Emellett, a tervezet elfogadásával tovább szűkülnének a nemzeti tanácsok hatáskörei is, amelyeket az Alkotmánybíróság 2014-ben egyszer már erőteljesen megtizedelt.
A közvitára bocsátott tervezet értelmében a nemzeti tanácsok működésének kétnyelvűvé kellene válnia. A nemzeti tanácsok üléseinek jegyzőkönyvét, valamint minden nemzeti tanácsi határozatot magyar és szerb nyelven kellene elkészíteni, és az elfogadásukat követő 15 napon belül el kellene juttatni az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériumhoz, valamint közzé kellene azokat tenni a nemzeti tanács kétnyelvű honlapján.
Ahelyett, hogy az állam a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatának előmozdítását tűzné ki célul, a törvénymódosítással a szerb nyelv egyenrangú használatát vezeti be a nemzeti tanácsok életébe.
Ahelyett, hogy a nemzeti tanácsok hatásköreit megsértő állami, tartományi és önkormányzati szervek vezetőivel szemben irányozna elő büntetőrendelkezéseket a jogszabály, a kétnyelvű (magyar/szerb) működésre vonatkozó szabályokat be nem tartó nemzeti tanácsi elnököket fenyegeti pénzbüntetéssel a törvénytervezet.
A tervezet hatásköri rendelkezései is súlyos visszalépést jelentenek. A közvitára bocsátott szöveg megszüntetné a nemzeti tanácsi hatáskörök fogalmát, ehelyett a jogosítvány/felhatalmazás fogalmát vezetné be. A látszólag terminológiainak tekinthető változás a nemzeti tanácsok, mint kisebbségi önkormányzatok lényegét érinti. A 2009-ben elfogadott Nemzeti tanácsi törvény előkészítése során komoly vita folyt azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti tanácsok (kvázi állami szervekként) hatáskörökkel rendelkezzenek-e, vagy különleges civil szerveződésként jogosítványokkal/felhatalmazásokkal bírjanak. 2009-ben a vita olyan irányban dőlt el, amely a nemzeti tanácsokat kvázi állami szervként ismerte el.
Ami a konkrét hatáskörszűkítéseket illeti, egyrészről megszűnne annak a lehetősége, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány, vagy a helyi önkormányzatok jogosítványokat ruházzanak a nemzeti tanácsokra. A jövőben a nemzeti tanácsok kizárólag a törvényben meghatározott felhatalmazásaikat gyakorolhatnák.
Megszűnne az a lehetőség is, hogy a nemzeti tanácsok olyan művelődési intézményeket nyilvánítsanak kiemelt jelentőségűnek az adott közösség szempontjából, amelyek tevékenysége nem az adott nemzeti közösséghez kötődik elsősorban. A Magyar Nemzeti Tanács által a magyar közösség szempontjából kiemelt jelentőségűnek nyilvánított intézmények egész sora veszítené el ezáltal kiemelt jellegét. A kiemelt jelentőségű státuszt az adott intézmény nem a nemzeti tanácsi döntéssel, hanem az alapító okiratának a módosításával nyerné el. Az alapító okirat módosítás az esetek elsöprő többségében helyi önkormányzati határkörben van, ezáltal a kiemelt jelentőségűvé nyilvánítás a helyi önkormányzatok által sikeresen obstruálható.
A nemzeti tanácsok oktatási jogosítványaira vonatkozó rendelkezések közé visszakerülne ugyan az Alkotmánybíróság által törölt kiemelt jelentőségű oktatási intézmény fogalma, de olyan korlátozásokkal, amelyek miatt a magyar közösség számára kiemelt jelentőségűnek tekinthető oktatási intézmények töredéke nyerhetné csak el a kiemelt jelentőségű intézmény státuszát.
A törvénymódosítási tervezet kísérletet sem tesz arra, hogy kijavítsa a hatályos törvény egyik legnagyobb hiányosságát a külön kisebbségi választói névjegyzékek karbantartása terén. Így az állam továbbra sem tartja feladatának azt, hogy ösztönözze a kisebbségi közösségekhez tartozó, felnőttkorba lépő, és ezzel újonnan szavazati jogot szerző fiatalok feliratkozását a saját nemzeti közösségük külön választói névjegyzékére azzal, hogy hivatalból küldjön ki tájékoztatást minden felnőttkorúvá vált szavazópolgárnak erről, az őt megillető személyes jogról. Ha az ilyen tájékoztatás a jövőben nem válik állandó folyamattá és bevett gyakorlattá, a külön választói névjegyzékek elsorvadnak. Ennek megakadályozása nem a kisebbségi közösség dolga és felelőssége, hanem mindenek előtt megkerülhetetlen állami feladat.
Nem tudni, hogy ennek a tervezetnek az előkészítésében részt vettek-e a Magyar Nemzeti Tanács képviselői és a VMSZ politikusai, jogászai – de a következtetés mindkét lehetséges esetben lesújtó és tragikus. Ha nem, felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a legnagyobb lélekszámú szerbiai nemzeti kisebbség legmagasabb rangú önkormányzati szervét még csak meg sem hívták erre az előkészítő munkára, és hogy mekkora a VMSZ tényleges politikai súlya és érdekérvényesítő képessége a koalíción belül, ha egy ilyen, a magyarság szempontjából kulcsfontosságú törvény előkészítéséből csak úgy egyszerűen ki lehetett hagyni. Ha viszont igen, akkor még fajsúlyosabban vetődik fel a kérdés, hogyan fordulhatott az elő, hogy azok a képviselők és politikusok, akik az itt élő magyar választópolgárok szavazatai többségének köszönhetően lehetőséget kaptak arra, hogy védjék az ő érdekeiket, rábólintottak ezekre a változásokra, és asszisztáltak a Magyar Nemzeti Tanács teljes kiskorúsításához? És ebben a kérdésben nem kerülhető meg a magyar kormány felelőssége sem, amely határozottan fellép, ha például Ukrajnában durván megsértik az anyanyelv használatára való jogot, ugyanakkor az állítólagos történelmi magyar-szerb barátságra hivatkozva (mindeddig) szó nélkül hagyja és némán eltűri, ha ugyanez történik Szerbiában.
A Magyar Mozgalom határozottan elutasít minden olyan törvényes változást, amely a szerzett jogok, a nemzeti tanácsok, így a Magyar Nemzeti Tanács hatásköreinek a további csorbításához vezet, és ezt az álláspontot fogja képviselni minden lehetséges fórumon, a közvitán és a nyilvánosság felé is. Ugyanakkor erre szólítja fel azokat is, akik pozíciójuknál fogva ténylegesen is tehetnek ez ellen a degradáló, megalázó és kiskorúsító törvénytervezet ellen: a VMSZ és az MNT képviselőit.
Mert erre kaptak megbízatást: a magyar érdekek védelmére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése