„Mit kíván a délvidéki magyar nemzet”?

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (108.)

Március 14.

Nem elég csak a tisztelet!

Pásztor István és Zoran Đorđević (Fotó: naslovi.net/Beta)

– Zoran Đorđević munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnökével találkozott Belgrádban. A felek elsősorban a magyar nemzeti közösség helyzetéről tárgyaltak. Đorđević értékelése szerint Szerbia viszonyulása a magyarsághoz kitűnő, ugyanakkor a szerb kormány továbbra is azon dolgozik, hogy a magyarság helyzete minél jobb legyen. Ennek jegyében a szerb kormány elkötelezetten építi a jószomszédi viszonyokat a térség országaival. A Magyarország és a Szerbia közötti együttműködés kiváló, a felek mindent megtesznek a Szerbiában élő magyarok, illetve a Magyarországon élő szerbek helyzetének jobbá tételének érdekében, emelte ki Đorđević, aláhúzván, hogy a kormány célja az, hogy az ország minden egyes polgára – függetlenül nemzeti hovatartozásától – biztonságban érezze magát szülőföldjén.

A munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztérium sajtóközleménye szerint Pásztor hálájának adott hangot, amiért a miniszter fogadta. Szavai szerint a szerb kormány politikájának köszönhetően a magyarok megbecsült tagjai a szerbiai társadalomnak és maradéktalanul biztonságban érezhetik magukat hazájukban. Ezeket a viszonyokat csakis folyamatos munkával lehet fenntartani, szögezte le Pásztor –  olvasható „A magyarokat tisztelik Szerbiában” című, „A magyarság helyzetének jobbá tételéről tárgyalt Pásztor István és Zoran Đorđević” alcímmel ellátott (teljes szövegű) közleményből.[1]

Mit lehet ennek az írásnak az alapján megállapítani? Mi volt a két tisztségviselő találkozójának a célja, az apropója? Mit állapíthatunk meg a közleményből?

A találkozón kölcsönösen hangoztatott közhelyeken kívül, miszerint „szerint Szerbia viszonyulása a magyarsághoz kitűnő”, hogy „a magyarok megbecsült tagjai a szerbiai társadalomnak és maradéktalanul biztonságban érezhetik magukat hazájukban”, a közlemény semmi konkrétumot nem tartalmaz. Főleg azt nem, hogy a találkozó után hogyan és mivel lesz jobb a helyzetünk? Szóba hozta-e Pásztor a „részarányos foglalkoztatást” és a szociális problémákat – amiben a miniszter valójában illetékes (lenne)?   Sőt,  a szövegből még az sem derül ki, hogy ki is tiszteli Szerbiában a magyarokat!

Tegyük hozzá: Csak a megbecsülés és a tisztelet nem elegendő! Szerbiának biztosítania kell, hogy a magyar közösség tagjai egyenrangú polgárai legyenek a többségi nemzethez tartozókkal, az élet minden területén. Erről viszont a Đorđević-Pásztor találkozón – a közlemény szerint – szó nem esett!

Március 15.

„Mit kíván a délvidéki magyar nemzet”?

Március 15., az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdete alkalmából több magyar helységben megjelent a Magyar Mozgalom plakátja (is).

A plakát 12 pontban – akárcsak 1848-ban – tartalmazza „a délvidéki magyar nemzet” mostani kívánságait:

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kívánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős politikusok felelősségre vonását.
3. Évenkénti nyilvános elszámolást a közpénzekkel.
4. Egyenlőséget politikai tekintetben.
5. Nemzeti minimumot.
6. Közös döntéshozatalt közös ügyeinkben.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetését
8. Zsarnokság megszüntetését
9. Pártlapú foglalkoztatás eltörlését.
10. Perbeszéd helyett a párbeszédet
11. A' politikai okokból kirúgottak visszahelyezését.
12. Tenni, és nem menni!

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

A Magyar Mozgalom plakátja (Rontó Judit felvétele)

„Bácskossuthfalván ismeretlen tettesek a plakátokat nagyon gyorsan megsemmisítették”, Magyarkanizsán pedig valakik „a duma nem számít, ne felejtsétek: ez a Soros pártja nálunk” felirattal ellátott papírcsíkokat ragasztották az MM plakátjaira”.

A plakátrongálásokkal kapcsolatban az a szervezet a következő szöveget jelentette meg:

„A plakátokat letéphetik, de a szabadságvágyat eltiporni nem tudják!
170 évvel a magyar forradalom és szabadságharc után BÁCSKOSSUTHFALVÁN nincs helye a délvidéki magyar 12 pontnak! Ki és miért nem ért egyet a 12 pontba foglalt délvidéki magyar nemzeti kívánsággal? Ki és miért nem szeretné, hogy a bácskossuthfalviak elolvassák, mit kíván a délvidéki magyar nemzet? Ki és miért semmisítette meg a Magyar Mozgalom 12 pontot tartalmazó plakátjait? Ki kapta és ki adta ki a plakátmegsemmisítési parancsot? És miért?

Azért, hogy a szabad gondolkodás minden formája megsemmisüljön! 

1848-nak nem ez az üzenete! Éljen a szabadság![2]

Magyarkanizsán az MM Bencsik Andrásnak, a Demokrata újság főszerkesztőjének, a Békemenet egyik főszervezőjének a kijelentésével üzent az elkövetőknek:

„Azt hiszem, hogy abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást például, Stop Soros, meg egyebek. Ezek jópofák, de a magyar társadalom ennél intelligensebb” – majd odaírták a végére, hogy: Magyarkanizsán is.[3]

Az MM 12 pontja tartalmazza mindazt, ami a délvidéki/vajdasági helyzetére napjainkban jellemző, ami közösségünket nyomja. Ezt pontosabban, jobban talán meg se lehetett volna fogalmazni.

Észrevétel az lehet, hogy a plakát (és a tartalma) nem kapott nagyobb teret a sajtóban, és kevés helyre jutott el. Még az MM honlapjára sem került fel. Ez viszont már mulasztás.  És magyar autonómia is, valamilyen okból, lemaradt a plakátról!

Lehetne ez a 12 pont a MM programja is a közelgő Magyar Nemzet Tanácsi és a következő hatósági választásokra.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. március 27.

---

[1] P.E.: „A magyarokat tisztelik Szerbiában. Magyar Szó, 2018. március 15. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3627/kozelet_politika/180071/%E2%80%9EA-magyarokat-tisztelik-Szerbi%C3%A1ban%E2%80%9D.htm, 2018. március 14. [14:53] >> 2018. március 14. [21:38]

[2] A Békemenet főszervezőjének szavaival válaszolt a Magyar Mozgalom a sorosozó plakátrongálóknak. Szabad Magyar Szó, https://szabadmagyarszo.com/2018/03/20/a-bekemenet-foszervezojenek-szavaival-valaszolt-a-magyar-mozgalom-a-sorosozo-plakatrongaloknak/, 2018. március 20. [20:32]

[3] Uo.