Szerződésteljesítési
kötelezettség
Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok
Demokratikus Szövetségének (DSHV) elnöke
(a felvételen) a párt március 18-i szabadkai évi
közgyűlésén kijelentette, hogy a szervezet „továbbra is kitart a
horvát nemzeti kisebbség számára a képviselői hely biztosítása mellett a szerb
képviselőházban”.[1]
Ana Brnabić szerb
kormányfő kijelentésével kapcsolatban, aki a Horvát Televíziónak adott
interjúban azt mondta, „nem gondolja, hogy a horvátoknak biztosított helyük
kell, hogy legyen a szerb parlamentben”, Žigmanov azt üzente, „nem fog elállni a biztosított mandátum
megszerzésének követelésétől, az a modell szerint, amilyen a szerb kisebbség
számára létezik Horvátországban”.
Azt mondta, „csodálkozik” Brnabić ezen álláspontján, mivel a szerb
kisebbség a képviseletnek ezt az eszközét használja Montenegróban,
Macedóniában, Romániában, Horvátországban és Koszovón.
– A horvátok számára biztosított mandátum Szerbiában nem a hatalom
képviselőinek véleménytől függ, hanem ez Szerbia kötelezettsége, amely a
Horvátországgal aláírt egyezmény 9. szakaszából ered – hangoztatta Žigmanov.
A VHDSZ elnöke által említett kétoldalú egyezmény
megkötésére 2004. november 15-én Belgrádban került sor, a szerb fél általi
becikkelyezésére pedig 2005. május 20-án.
Az egyezmény 9. cikkének teljes szövege a következő:
„A
Szerződő Felek lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek szabad szerveződését és
társulását.
A
Szerződő Felek lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek részvételét a jogaikról és
helyzetükről szóló döntéshozatalban, helyi, tartományi és köztársasági szinten,
valamint Szerbia és Montenegró államközössége szintjén, illetve Horvátországban
a helyi, regionális és állami szinten, lehetővé téve politikai pártok
alapítását és a képviseleti, valamint a végrehajtó testületekben való
részvételt, oly módon, hogy törvényhozásukkal biztosítják:
– a
nemzeti kisebbségek képviseletét helyi szinten a képviseleti, valamint a
végrehajtó testületekben,
– a
nemzeti kisebbségek képviseletét tartományi és köztársasági szinten, valamint
Szerbia és Montenegró államközössége szintjén, illetve Horvátországban
regionális és állami szinten.
A Szerződő
Felek biztosítják az anyagi és egyéb feltételeket a nemzeti kisebbségi
választáshoz és a megválasztott képviselők munkájához.
A
Szerződő Felek a területi és/vagy közigazgatási egységek meghatározásakor
tartózkodnak a nemzeti kisebbségek kedvezőtlenebb helyzetbe hozásától.[2]
– A nemzeti kisebbségek politikai képviselete Horvátországban minden szinten a nemzeti kisebbségek jogairól szóló alkotmánytörvény által történik, a képviseleti és végrehajtó testületekben biztosított (a szerb, illetve bármely más nemzeti kisebbségnek a népességben való százalékban kifejezett részvételével összhangban) – olvasható az újvidéki Regionalizmusért Központnak (CR) az egyezmény megvalósításáról szóló elemzésében.[3]
Ez a gyakorlat egyébként követi az Európai
Biztonsági és Együttműködési Szervezet
(EBESZ) ajánlásait a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéről a közéletben
(Lund, 1999. szeptember 1.).[4]
A horvát kisebbségnek – a szerb-horvát egyezmény idézett cikkével
összhangban – Szerbiában is biztosítani kellett volna a részarányos képviseletet.
Ezt az elvet, természetesen, a többi szerbiai nemzeti kisebbség esetében is
alkalmazni kellene.
A szerb törvényhozás „nem ismeri a garantált helyeket a nemzeti
kisebbségek politikai képviseltében a döntéshozatal három szintjének egyikében
sem, mivel a ’természetes küszöb’ elképzelése mellett döntött”.[5] A
magas választási cenzus viszont lehetetlené teszi a legtöbb kisebbségi
politikai pártnak, hogy parlamenti helyhez jusson. Bizonyos számú képviselői
hely biztosítása a nemzeti kisebbségi választási külön lista alapján viszont „biztosítja
a kisebbségek képviseletét, még abban az esetben is, ha a kisebbségi pártok nem
szereznek elegendő számú szavazatot a parlamentbe jutáshoz”.[6]
Az egyezmény után (2006-ban) meghozott szerb alkotmány 77 szakasza, ezzel
kapcsolatban, ezt a rendelkezést tartalmazza:
„A
nemzeti kisebbségek tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel joguk van
a közügyek irányításában való részvételre és a közéleti tisztségek betöltésére.
Az
állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi
önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell
tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak
megfelelő képviseletét.”[7]
Ebből a szakaszból hiányzik a nemzeti
kisebbségek joga a részarányos képviseletre a hatalmi szervekben, és Szerbiában
még a foglalkoztatásban való arányos részvételük sem számít gyakorlatnak.[8] A nemzeti kisebbségek politikai képviseletnek
biztosításhoz az ország minden szintjén, tehát, szükséges lesz az alkotmány
megváltoztatása is.
Szerbia most számon kéri Koszovótól, hogy a brüsszeli egyezmény[9]
aláírása óta, vagyis öt év alatt
sem alakították meg a 10 szerb többségű község közösségét. A horvátoknak
viszont 13 alatt nem biztosította a garantált képviselői helyeket…
Pacta sunt servanda! [A nemzetközi jog elve: A szerződéseket be kell
tartani/a vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell!] És ez mindenkire, tehát
Szerbiára is egyaránt vonatkozik!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. március 29.
[1] MIM: DSHV ne odustaje od garantovanog mandata za Hrvate u Skupštini Srbije [A VHDSZ nem áll el a horvátok számára biztosított mandátumoktól Szerbia képviselőházában]
[2] Sporazum između Srbije i Crne Gore i Republike Hrvatske o zaštiti prava srpske i crnogorske manjine u Republici Hrvatskoj i hrvatske manjine u Srbiji i Crnoj Gori [Egyezmény Szerbia és Montenegró valamint Horvátország között a szerb és montenegrói kisebbségnek a Horvát Köztársaságban és a horvát kisebbség védelméről Szerbia és Montenegróban]. http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/node/20005
[3] Analiza sprovođenja bilateralnih sporazuma o
zaštiti prava nacionalnih manjina Srbije sa Hrvatskom,
Mađarskom, Rumunijom i Makedonijom [Szerbia
Horvátországgal, Magyarországgal, Romániával és
Macedónival kötött kétoldalú kisebbségvédelmi
egyezmény megvalósításának elemzése]. Centar za regionalizam
[Regionalizmusért Központ], 2016 14.
[4] Az ajánlások magyar nyelvű szövegét lásd a https://www.osce.org/hu/hcnm/30333 honlapon.
[5] Lásd a 3-as alatti elemzésben, 14.
[6] Uo. 14.
[7] A Szerb Köztársaság alkotmánya. A SZK Hivatalos Közlönye, 98/2006. szám. http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[8] Lásd például A részarányos foglalkoztatás fonákja c. írást. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7289
[9] Ovo je tekst sporazuma [Ez az egyezmény szövege] http://www.telegraf.rs/vesti/politika/658026-ovo-je-tekst-sporazuma-procitajte-sta-su-se-dogovorile-srpska-i-albanska-strana-u-briselu,
2013. április 19. [20:31] vagy Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli
egyezmény szövege]. https://www.blic.rs/vesti/tema-dana/tekst-briselskog-sporazuma/8911sr2,
2013. április 19. [21:06]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése