Dr. Eric Gordy, a University College London
(UCL) egyetem professzora, szociológus értékelése szerint Szerbiában a
politikai hatalom azoknak az embereknek és pártoknak a kezében van,
akik, illetve amelyek a 1990-es évek jugoszláviai háborúiban való
„részvétel súlyos terhét” cipelik, éppen ezért nincs előrelépés a
múlttal történő szembenézésben, helyette „a háborúk létjogosultságát
bizonygatják”.
A konfliktus utáni igazságszolgáltatási folyamat korlátoltságának egyik fő oka, hogy az „intézmények törékenyek és nem autonómok”.
„Ennek eredményeként tanúi vagyunk annak, hogy a társadalom közösségi teréből kilépnek azok az intézmények, amelyeknek a legnagyobb a felelőssége a párbeszédben és a megértésben az oktatás, a vallás és a kultúra területén. Az intézmények félelemben élnek, behódolnak és azokat a mondatokat ismételgetik, amelyek hivatalossá váltak az erőszak időszakában”, nyilatkozta Gordy az autonomija.info portálnak.
A szociológus szerint a 2000 és a 2005 közötti időszakban nagy esély volt arra, hogy határozott előrelépés és haladás történjen, de végül ez az időszak „alapvető változások nélkül” zajlott le.
„Nehéz megmondani, hogy mikor, és hogy egyáltalán lesz-e ismét ilyen alkalom. Ugyanakkor a demokrácia, a nyitottság és az együttműködés bevezetésére tett törekvések kudarcba fulladtak. 2000-ben a rezsimváltást nem csak az előrelépés és a támogatás teljes hiánya jellemezte, hanem annak negatív következményei is voltak, mint amilyen a korrupció természetessé válása, az adósság elmélyülése, valamint az állami források kisajátítása a monopóliumban lévő politikai pártok által”, magyarázta Gordy.
A 2000 elején hatalomra jutott pártok számára „nagyon nehéz, túlságosan összetett és túl veszélyes feladat” volt a háborúval kapcsolatos tények feltárása és a tettesek megbüntetése.
„Ezek a pártok nem voltak teljesen demokratikusak, és az ideológiájuk sem különbözött nagy mértékben az elődeikétől, még saját legitimitásukban sem voltak teljesen biztosak. És akkor a munkát átadták a külföldieknek”, mondta Gordy.
A professzor hozzátette, hogy az akkori politikusok alapvető felépítése a háborús bűnök kapcsán a következő volt: „félünk attól, hogy elítéljük a saját bűnözőinket és felfedjük a tényeket, majd a hágai törvényszék megteszi helyettünk, de félünk attól is, hogy milyen végkimenetele lesz a bírósági eljárásnak, ezért ellenségként tüntetjük fel, tagadjuk az általa bemutatott tényeket és megpróbáljuk megfosztani a hitelességétől”.
Mindennek az az eredménye, hogy a tények sosem kerültek a nyilvánosság elé, értékelte Gordy, majd hozzáfűzte, hogy ennek az egész folyamatnak a része a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolat, a retorika megváltozását pedig a szerbiai „rezsimhez hű bulvárlapokban” lehet nyomon követni.
„Onnan fogjuk tudni, hogy már közel járunk a Szerbia és Koszovó közötti egyezményhez, ha a bulvárlapok az egyház és Milorad Dodik ellen fordulnak”, tette hozzá Gordy. (Beta)
Dr. Eric Gordy, a UCL egyetem professzora
A konfliktus utáni igazságszolgáltatási folyamat korlátoltságának egyik fő oka, hogy az „intézmények törékenyek és nem autonómok”.
„Ennek eredményeként tanúi vagyunk annak, hogy a társadalom közösségi teréből kilépnek azok az intézmények, amelyeknek a legnagyobb a felelőssége a párbeszédben és a megértésben az oktatás, a vallás és a kultúra területén. Az intézmények félelemben élnek, behódolnak és azokat a mondatokat ismételgetik, amelyek hivatalossá váltak az erőszak időszakában”, nyilatkozta Gordy az autonomija.info portálnak.
A szociológus szerint a 2000 és a 2005 közötti időszakban nagy esély volt arra, hogy határozott előrelépés és haladás történjen, de végül ez az időszak „alapvető változások nélkül” zajlott le.
„Nehéz megmondani, hogy mikor, és hogy egyáltalán lesz-e ismét ilyen alkalom. Ugyanakkor a demokrácia, a nyitottság és az együttműködés bevezetésére tett törekvések kudarcba fulladtak. 2000-ben a rezsimváltást nem csak az előrelépés és a támogatás teljes hiánya jellemezte, hanem annak negatív következményei is voltak, mint amilyen a korrupció természetessé válása, az adósság elmélyülése, valamint az állami források kisajátítása a monopóliumban lévő politikai pártok által”, magyarázta Gordy.
A 2000 elején hatalomra jutott pártok számára „nagyon nehéz, túlságosan összetett és túl veszélyes feladat” volt a háborúval kapcsolatos tények feltárása és a tettesek megbüntetése.
„Ezek a pártok nem voltak teljesen demokratikusak, és az ideológiájuk sem különbözött nagy mértékben az elődeikétől, még saját legitimitásukban sem voltak teljesen biztosak. És akkor a munkát átadták a külföldieknek”, mondta Gordy.
A professzor hozzátette, hogy az akkori politikusok alapvető felépítése a háborús bűnök kapcsán a következő volt: „félünk attól, hogy elítéljük a saját bűnözőinket és felfedjük a tényeket, majd a hágai törvényszék megteszi helyettünk, de félünk attól is, hogy milyen végkimenetele lesz a bírósági eljárásnak, ezért ellenségként tüntetjük fel, tagadjuk az általa bemutatott tényeket és megpróbáljuk megfosztani a hitelességétől”.
Mindennek az az eredménye, hogy a tények sosem kerültek a nyilvánosság elé, értékelte Gordy, majd hozzáfűzte, hogy ennek az egész folyamatnak a része a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolat, a retorika megváltozását pedig a szerbiai „rezsimhez hű bulvárlapokban” lehet nyomon követni.
„Onnan fogjuk tudni, hogy már közel járunk a Szerbia és Koszovó közötti egyezményhez, ha a bulvárlapok az egyház és Milorad Dodik ellen fordulnak”, tette hozzá Gordy. (Beta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése