VMSZ:

Nyomatékosan felszólítjuk Joó Horti Líviát, Garai Zsoltot és Zsoldos Ferencet

(közlemény) 

„A trianonhoz vezető út állomásának politikai keselyűi” – ezzel a címmel küldte el a Vajdasági Magyar Szövetség szerkesztőségünknek a párt elnökségének állásfoglalását, amely teljes terjedelmében, változtatás nélkül közlünk:
„A Magyar Mozgalom három társelnöke, Joó Horti Lívia, Garai Zsolt és Zsoldos Ferenc levélben azt kérik, hogy a magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága foglalkozzon azzal, hogy Pásztor István részt vett a november 25-ei emlékülésen, ahol egyébként a szerb köztársasági elnök tartott beszédet, elismerő és köszönő szavakkal illetve Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, amiért a két ország viszonya, átlépve a történelmi szembenállás múltbéli fájdalmas tényein, közösen képes építeni a térség számára biztonságot nyújtó jövőt.
A Magyar Mozgalom három társelnöke – és nem elnöksége – levelében azt állítja, hogy a határon túli magyar közösségek vezetői közül egyedül Pásztor István volt az, aki elárulta a térség – nem kifejtve, ugyanakkor egyszerre említve a magyar közösség és Vajdaság autonómiatörekvéseit, illetve ,,Bácska, Bánát és Baranya” elcsatolását, ami nem egyenlő a jelenlegi Vajdasággal, tehát nem csak történelmi, hanem politikai szempontból is meggondolatlan vagy szándékosan uszító megfogalmazás.
,,Hetek óta tartó nacionalista eufória záróakkordjaként” jellemzik az egyórás emlékező ülést, amelyen Pásztor István részvétele által a ,,Vajdasági Magyar Szövetség pedig beállt azok mellé, akik politikájukkal teret adnak, sőt gerjesztik a szerb nacionalizmust”.
Ezekkel a megfogalmazásokkal a Magyar Mozgalom három társelnöke – elnöksége támogatása nélkül – retorikájában visszatér a múlt század kilencvenes éveiben alkalmazott miloševići retorikához, úgy tesznek, mintha nem tudnák, mit jelentett a szerb nacionalista eufória – csúfot űzve ezáltal abból a vajdasági faluból, amelynek lakossága fizikailag és üldöztetve megszenvedte a valóban szerb nacionalista eufóriát. Nem magyarok voltak, de ez nem csökkenti közös, vajdasági felelősségünket, amit a békés egymás mellett élés megtartása érdekében éreznünk kell. Nem beszélve arról, hogy csúfot űznek azokból a tízezrekből, akik magyarként a szerb nacionalista eufória elől menekülve hagyták el szülőföldjüket. Azokat a miloševići éveket kiegyenlíteni a november 25-i egyórás emlékező üléssel, a legrosszabb politikai üzenet az európai mércével is kiemelkedőnek minősülő magyar-szerb történelmi megbékélési törekvések vonatkozásában, és különösen az, amikor a szerb köztársasági elnök tisztelettel, elismeréssel beszél Magyarország miniszterelnökéről, a magyar népről és a vajdasági magyar közösségről, elkerülve minden arrogáns beütést, noha a száz évvel ezelőtti történelmi események a szerb nép számára nem csak évszázados autonómiájuk megszerzését, de az önállóságot is eredményezte – a magyar nép és Magyarország határainak rovására, ezek történelmi tények.
A vajdasági magyar közösség szülőföldjén élve osztozik a térség közelmúltja okozta helyzetben. A bőrén érzi egy összetákolt, mégis működő ország, Jugoszlávia háborús szétesése okozta hatalmas gazdasági lemaradást, ami legalább húsz éves leszakadást okozott a térség országaihoz viszonyítva.

Ugyanakkor a vajdasági magyar közösség egyedüliként a Kárpát-medencében rendelkezik kulturális autonómiával, a közösséget érintő, nemzeti identitását – nyelvhasználat, kultúra, oktatás, tájékoztatás – meghatározó kérdésekben önálló döntéshozatallal dolgozhat.

Ugyanakkor 2015 óta a gazdaságfejlesztési program által, amit csakis a vajdasági magyarok pályázhatnak meg, a gazdasági lemaradás kezelése is megkezdődött. Nyilvánvaló, hogy húsz, illetve harminc év háborúval, hiperinflációval, korrupcióval, politikai gyilkosságig jutó leszámolásokkal terhelt időszakát behozni néhány év alatt lehetetlen.
A jelenlegi, egyébiránt az Európai Unió minden szerve által tárgyalópartnerként tekintett szerb hatalomnak sikerült a csődtől megmenteni az országot. A VMSZ Magyarország Kormányának anyagi támogatásával megkezdte a magyar közösség gazdasági felzárkóztatását, a fiatalok családi házhoz juttatását.
Amennyiben a Magyar Mozgalom három társelnöke ezt bírálta volna, az politikai akció lett volna. De ennél sokkal veszélyesebb terepre tévedtek vagy tudatlanságból vagy nagyon is tudatosan.
Amit a Magyar Mozgalom három társelnöke – és nem elnöksége – november 25-e kapcsán megfogalmaz, az túlmutat azon, amit a száz évvel ezelőtti igazságtalan, a magyar közösséget kizáró döntés érzelmileg jelent, és ami akkor a háborús vesztes megalázását mutatta.
Ugyanis a Magyar Mozgalom társelnökei – és nem elnöksége – ezen történelmi esemény kapcsán az uszítás, a történelmi revizionizmus, helyenként a politikai revizionizmus elemeinek beemelésével és mondataik bizonyos elemeinek irredenta allúzióival veszélyes és vállalhatatlan irányba mozdultak el ezen levelükben.

Nyomatékosan felszólítjuk Joó Horti Líviát, Garai Zsoltot és Zsoldos Ferencet, hogy zárják le azt a fajta beszédet nem csak a nyilvánosságban, nem csak feljelentő és nyilvános leveleikben, hanem önmagukban is.

Az elmúlt évtizedekben Vajdaságban csak azoknak köszönve sikerült megőrizni a nyugalmat és békét, akik tartózkodtak a szélsőségesen nacionalista, nemzetgyűlölő megnyilvánulásoktól.
November 25-e elmúlt. de előttünk van 2020. június 4-e. Amennyiben ők ezt a diskurzust folytatják, az európai magyarságra hoznak szégyent, nem csak a saját fejükre, nem csak a Magyar Mozgalomra, nem csak a vajdasági magyarokra, de azokra a kárpátaljai magyarokra is, akik iskoláikért küzdenek, és azokra az erdélyiekre is, akik a magyar helységnevekért, a hivatalos magyar nyelvhasználatért küzdenek. És nem utolsó sorban szégyent hoznak és gátolják a 2010-ben megkezdődött határok feletti, a jószomszédi viszonyon alapuló kulturális és közjogi nemzetegyesítést.
A történelemhez, a történelmi tényekhez, a múlttal és a térség fájdalmas, a magyarságra nézve sokszorosan fájdalmas és a száz év alatt sokszor megalázó történelmi döntésekhez, amik a jelenlegi magyar-szerb viszonyban kölcsönös tiszteleten és megértésen alapulnak, csakis úgy lehet és szabad viszonyulni, hogy az egyetemes magyar nemzet és abban a vajdasági magyarok érdekét szem előtt tartva, soha nem felejtünk, de a jövőt építjük a szülőföldünkön mindazokkal, akikkel együtt élünk.
A Magyar Mozgalom három társelnöke, Joó Horti Lívia, Garai Zsolt és Zsoldos Ferenc nem érti sem a történelmi fájdalmat, sem a jövő kihívásait és tudatlanságból vagy feladatteljesítő szándékkal uszít és nem csak a magyarok és szerbek, de minden itt élő nemzeti közösség irányába ijesztő és megengedhetetlen retorikát alkalmaz. Az előttünk álló időszakban ezt nem engedheti meg magának még a Magyar Mozgalom sem.
Minderről vitának helye nincs, állásfoglalásunk végérvényes és elutasít minden megnyilvánulást, ami a magyar közösséget politikai, identitásbeli kiteljesedésében megnyilvánulásaival veszélyezteti, gyerekeinket pedig a minden, így a többségi közösségen belül is létező esetleges hőzöngőknek kiszolgáltatja”.

https://szabadmagyarszo.com/2018/11/30/vmsz-nyomatekosan-felszolitjuk-joo-horti-liviat-garai-zsoltot-es-zsoldos-ferencet/, 2018. november 30. [14:15]

Demokrácia, amikor a tisztességes és nem a gazdag emberek uralkodnak.

Arisztotelész (Sztageira, i. e. 384 – Khalkísz, i. e. 322. március 7.) görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára.

A történelem ismétlődik. Sajnálom azokat, akik a mi időnket élik majd.

Aleksandar  Čotrić

 A sikeres forradalmár államférfi, a sikertelen – bűnöző.

Erich Fromm (Frankfurt am Main, Németország, 1900. március 23. – Murato, Svájc, 1980. március 18.) filozófus, szociálpszichológus, humanista.

Határozottan állnak a szószéken, a hazájuk védőbástyáján!

Veselin Milićević

Többpártrendszerünk van. Az élén egy emberrel.

Dušan Rankov Lončar

Gyűlöljük az értelmiségieket, az értelmiségiek pederek. Azt gondolják, hogy mindent tudnak, de csak azt tudják, amit mi nem.

Duško Radović

Az egyszólamúság idején ne kérdezzék a véleményem.

Milan R. Simić

Proslava “prisajedinjenja”:

 Još jedan zamrznuti konflikt u šteku?

Na marginama prisajedinjenja – komentari i beleške 

Nedelja ujutru u Novom Sadu. Oblačno, sivo, ali usiljeno razdragano i svečano, jer već od ranih jutarnjih sati “Novosađani” i “Vojvođani” u velikom broju pristižu organizovanim autobusima sa registarskim tablicama iz cele Srbije, na proslavu “prisajedinjenja” koju je upriličio niko drugi nego On – Predsednik.
Kaže – ovo je najvažniji dan u istoriji Srbije u proteklih 200 godina, na šta se trgom koji nosi ime republike, a na kojem je – logično – upravo otkriven spomenik kralju, počinje širiti uzdah olakšanja. Vojvodina je Srbija i nikada nikom drugom pripadati neće – kaže. A da pripadne već jednom njenim građanima, pa da oni sami odluče koji dan žele da slave svi zajedno kao Dan Vojvodine?
“Zlonamerni” kažu da je organizovana publika dovedena autobusima samo da “statira i da vijori zastavama”. Činjenica je da većina ne zna ustvari zašto je tu, jer ko još čita istoriju i iz nje izvlači zaključke. Ali nisu to samo statisti. Oni zaista deluju kao da zapravo i stvarno neizmerno vole svaku predsednikovu reč i smatraju da su to “ujediniteljske i isceliteljske reči” i čini se da mu se iskreno dive zbog “pameti i hrabrosti”. Oni uznemireno viču čak i na novinare, tražeći od njih da se pomere sa uzvišenja napravljenog za snimatelje, jer ne vide svog predsednika kako im se obraća. Primećeni su i transparenti koji ilustruju ekstatičnu uzbuđenost njegovim prisustvom poput onog da su “zahvalni i Bogu i roditeljima” što su ga darivali Srbima, uvek potlačenim, uvek zaboravljenim i nepravedno osuđenim, ali zauvek ispravnim i istorijski nepogrešivim.
Ostali građani Novog Sada i Vojvodine kanda nisu danas došli čak ni da virnu, a kamoli da statiraju u najnovijem rijaliti programu. Mnogi od njih su ostali iza svojih kompjuterskih ekrana da se komentarima na društvenim mrežama “bore” za ono što bi po njima bilo primerenije i manje bahato i kičasto obeležavanje sveže izabranog “naprednog” Dana pokrajine.
Novinarsko izveštavanje o “prisajedinjavanju” u proteklim mesecima i danima, dalo nam je priliku da o ovoj temi ozbiljno porazgovaramo ne samo sa funkcionerima i analitičarima, nego i sa onima za koje bi datum trebalo da predstavlja nekakav praznik, izglasan na sednici Skupštine Vojvodine u junu ove godine. Nažalost, oni nisu zainteresovani za preterivanje i velelepne proslave, kao ni za milione potrošene na interaktivne izložbe, ogromne bine, u dosadašnjoj istoriji neviđene u centru grada i tone keteringa za VIP zvanice.
Umesto toga, oni su zapravo svesni da su taoci predsednikove želje da u “šteku” ima još po koji “zamrznuti konflikt” i još po kojeg “separatistu”, kojima bi mogao da maše kada mu je to potrebno, da bi sakrio nečinjenje aktuelne vlasti na čijem je čelu. Činjenica je da Vojvođani imaju drugačiju predstavu o svom danu i da bi za njih Dan Vojvodine zapravo bio onaj u kome bi bili konačno doneti zakoni i ostali pravni dokumenti, koji bi joj omogućili da ponovo profunkcioniše njena autonomija, a sa njhove grbače se skinula marionetska administracija, koja nema ama baš nikakve ingerencije niti se pita prilikom donošenja bilo koje smislene odluke.

„Spontano“ okupljanje građana

Ali za “prisajedinjavače”, autonomija i decentralizacija ne znače isto što i za one koje na “spornoj” teritoriji žive. Za one koji tu žive, na Trgu republike, a i tokom mnogih drugih predsednikovih manifestacija i obeležavanja, dogodio je još jedan isprazan politički govor, koji je usmeren ka drugima, kao neko “upozorenje”, i nema baš puno veze sa dobrobiti pokrajine. Mada, kažu, ne mora predsednik više ni da dolazi i to im saopštava ovako grandiozno i uživo, jer oni to jako dobro osećaju svakodnevno kada im se zamera što pišu latinicom, kada ih nazivaju izdajnicima jer se bune zbog uništene poljoprivrede, kada im deca i unuci masovno odlaze da se nikada više ne vrate i kada im legne oskudan kućni budžet na račune, prvog u mesecu.
I da budemo jasni, pre nego što neko pomisli da je sporna proslava (obeležavanje) godišnjice tzv. Velike narodne skupštine. Ne, nije. Svako ima pravo da ovaj događaj, koji jeste bitan istorijski trenutak, obeleži na svoj način. Ali je sporno proglasiti ga Danom Vojvodine, jer gde je to zajedništvo koje bi jedan takav dan, nazvan takvim imenom, trebalo da predstavlja?
Inače, “Muzej prisajedinjenja” deluje kao zanimljiva postavka, interaktivna i prilagođena modernom vremenu, sa dosta detalja i istorijskih artefakata. Ali, zar je moguće jednu postavku, smeštenu u jednoj od soba Muzeja i Arhiva Vojvodine proglasiti muzejom? Verovatno ne, ali pretpostavimo da će o tome svoje mišljenje reći stručnjaci iz ove oblasti. Barem oni retki koji još imaju hrabrosti da javno govore i pišu.
Jedan od najčešće komentarisanih delova proslave na društvenim mrežama ovih dana je svakako bilo podizanje spomenika kralju Petru Prvom Oslobodiocu. Monarhu dižemo spomenik na Trgu republike? Već se po novosadskim kuloarima priča da će svoje odluke o mestu spomenika nadležni platiti i promenom imena trga… Ništa novo. Videli smo veoma slične primere redizajniranja istorije i u susednoj nam Makedoniji, pa možemo pretpostaviti da će Novi Sad do kraja svekolikog “prisajedinjavanja” postati sličan Skoplju i njihovom pokušaju da naprave “stariju, bolju i lepšu” istoriju svoje zemlje. Srpski se predsednik voli ugledati na svoje druge kolege. To se vidi ne samo u oblasti dizanja spomenika i besmislenih toponima po gradovima Srbije, već i u lekcijama o gušenju medijskih sloboda i ljudskih prava, kao i prava na drugačije mišljenje, koje primenjuje recimo u Mađarskoj veliki prijatelj i učitelj Viktor Orban. Što se spomenika tiče, vele da je Nikola Gruevski od Skoplja napravio paradu kiča kada je shvatio da se na taj način brzinski može oprati i zaraditi lepa kinta. Da li su i ovi “naši” to shvatili i da li možemo očekivati “spomeničku ofanzivu” u narednim godinama? Mada, trebalo bi ti “naši” s vremena na vreme da se podsete gde je sada Gruevski u “makedonskom scenariju”.
Daleko od toga da On, Predsednik, na “prisajedinjenju” nije imao i reči upućene ovom delu Evrope. Istakao je da su Srbi bili “sužnji i potlačeni” pod Austrougarskom, iako je Vojvodina imala višestruke benefite od ove monarhije pre svega u oblasti kulture, obrazovanja i infrastrukture. No, posle svega, danas smo sa Mađarskom najbolji prijatelji i saradnici, a “odnosi nam nikada nisu bili na višem nivou”. I Gruevski je u odličnim odnosima sa “Viktatorom” Orbanom, očigledno.
Kao potvrda ovih reči o odličnim odnosima sa Mađarskom, može se uzeti i prisustvo svečanosti obeležavanja “prisajedinjenja” predsednika Saveza vojvođanskih Mađara (SVM), ujedno i predsednika Skupštine Vojvodine Ištvana Pastora koji je u publici, verovatno sa knedlom u grlu, a po “službenoj dužnosti”, klimao glavom odobravajući svaku reč, i prisećajući se izglasavanja novog Dana Vojvodine, kada je SVM dao podršku predlogu, i kada je i sam jasno rekao da će ga deo Mađara zbog toga prepoznati kao “izdajnika”. Znate, postoji i onaj momenat posle Prvog svetskog rata kada su delovi tadašnje Mađarske prešli u sastav Kraljevine Srbije i drugih zemalja u okruženju, i danas se taj Trijanonski sporazum obeležava kao tužan dan mađarske istorije. Jer su, kao poraženi u ratu, izgubili dve trećine teritorije i više od trećine stanovništva pa je bivši predsednik SVM-a, pokojni Jožef Kasa, jednom prilikom, 2007. godine, izjavio i izazvao salvu uvreda od strane srpskih nacionalista: “Kao pripadnik mađarskog naroda, veoma dobro razumem traumu Srbije zbog mogućeg gubitka Kosova”. „To nam je veoma dobro poznato pošto je Mađarska nakon Prvog svetskog rata izgubila dve trećine teritorije i mogu da kažem da u srcima Mađara taj sindrom još ni dan-danas nije u potpunosti savladan. Jedini izlaz za savlađivanje toga je EU bez granica“, rekao je Kasa i pobunio se protiv etničkog inženjeringa u Vojvodini, koji je doveo do potpune minorizacije nacionalnih manjina u pokrajini. Ištvan Pastor se očigledno ne seća ili se pravi da se ne seća ovih Kasinih reči.

„Srpsko narodno pozorište zjapilo poluprazninom…“

Da je u pitanju još jedna farsa i predstava za široke narodne mase, pokazala je i svečana akademija u Srpskom narodnom pozorištu, gde je kao posebno važan gost predstavljen predsedavajući u Predsedništvu Bosne i Hercegovine Milorad Dodik. Ne znajući kako da opravda svoje prisustvo na događaju koji nema ama baš nikakve veze sa njim i Republikom Srpskom, Dodik je rekao da je jako tužan, jer, da prevedemo njegove reči na običan jezik, Republika Srpska nije učestvovala u “prisajedinjavanju” 1918. i što danas nije deo Srbije. Samo je morao podvući da to govori „kao Srbin“ (koji ne voli da ga zovu Bosancem, jer to nije), a ne kao državnik cele jedne susedne države. Jer kao predsedavajući, on jeste za poštovanje Dejtonskog sporazuma i međunarodnih dogovora, ali kao Srbin, on pati što je “rasprisajedinjen” od matice Srbije, crtajući opet i po ko zna koji put, nove mape regiona i prekrajajući granice u svom poznatom maniru. Zna on da u publici ima ljudi kojima oči zasijaju svakog puta kada neko pomene mogućnost novog ili nekog budućeg “prisajedinjenja”. Zna i da mu to obezbeđuje dugačku i berićetnu vladavinu (mada, valja se opet prisetiti Gruevskog ili, recimo, Sanadera). A zna i ono što znaju pojedini komentatori na društvenim mrežama, koji su mu poručili: “Nisi ti ni Srbin, ni Bosanac – ti si lažov i kriminalac”.
Na kraju, još nekoliko detalja koji jasno govore da priređeno “prisajedinjenje” nije namenjeno negovanju zajedništva, različitosti i esenciji Vojvodine. Možda je baš zato Srpsko narodno pozorište zjapilo poluprazninom u subotu uveče na dan premijere predstave rađene u čast stogodišnjice pod nazivom “Svetozar”. Na samom pozorištu, ali i na drugim ključnim mestima tokom proslave, vijorile su samo dve zastave – jedna aktuelna državna, a druga “tradicionalna zastava Vojvodine sa tradicionalnim grbom”, čije je obavezno isticanje na državnim institucijama usvojeno takođe glasovima vladajućeg SNS-a i prateće većine u Skupštini Vojvodine, i to kao jedan od prvih akata nakon stupanja na vlast u pokrajini 2016. godine. Dok je ona prva, “obična” zastava čije isticanje je takođe obavezno – zapostavljena.
Bilo kako bilo, ni stotinu godina nije bilo dovoljno da se reše dileme i očigledno je da Dan Vojvodine nije doneo ono što bi trebalo da donese – osećaj zajedništva za sve njene građane. Osim ako cilj nije bio da se produži nelagodan osećaj kod nekih od njih.
Maja Leđenac, Norbert Šinković (Autonomija, naslovna fotografija: Dragan Gojić, Beta)
25 nov 2018

http://www.autonomija.info/proslava-prisajedinjenja-jos-jedan-zamrznuti-konflikt-u-steku.html

Pásztor szerint minden délvidéki magyar hazaáruló, aki nem szavazta volna meg november 25-ét ünnepnek?

Pásztor István a tartományi hivatalában fogadta a Vajdasági RTV Fókuszban című műsor stábját. Az interjúban arról beszélt, miért volt jelen a Délvidék elszakítása 100. évfordulójának központi ünnepségén az első sorban.

Pásztor István és két fia is a kisebbségi politikából él, tehát kimondható, hogy nekik 1918 november 25-én tettek kenyeret az asztalukra, így talán nem meglepő, hogy a VMSZ is megszavazta a kisebbségi sorba jutásunk napját ünnepnapnak.

Pásztor már a beszélgetés elején tisztázta, nem csak hivatali kötelességből vett részt a nemzeti tragédiánkon tort ülők rendezvényén, hanem ott egyben a VMSZ elnökeként jelent meg.

Kiemelte: nehezményezi, hogy az elmúlt napokban pártját és ő magát is számos alkalommal hazaárulónak kiáltották ki. Hazugnak nevezett minden ilyen vádat.

“Ez az egész odáig fajult, hogy olyan képek jelennek meg, amelyek nagyon hasonlítanak a gyászjelentésekre és ezeken mi vagyunk”

Vajon mire gondol Pásztor úr?

Pásztor továbbá egy hat évvel korábbi parlamenti felszólalására hivatkozik, amely egyébként magában is ellentétes pártja azon lépésével, hogy megszavazza november 25-ét Vajdaság napjának.

Pásztor azt is kiemeli, hogy szerinte Délvidék elcsatolásának megünneplése a történelmi sebek begyógyítását szolgálja.

Furcsamód ezt nem pont így gondolta például Szerbia, amikor Albánia nemzeti ünneppé nyilvánította Koszovó függetlenedési napját. A szerbek akkor szerbellenes ellenintézkedésről beszéltek. De nekik nincs is egy olyan megértő politikusuk, mint Pásztor István.

Talán a Vajdasági Magyar Szövetségnek is ezen történelmi barátság logikája mentén a magyar hadsereg bevonulásának napját, Délvidék 1941-es visszacsatolását kellett volna nemzeti ünnepnek javasolni. Történelmi sebgyógyítás címszó alatt.

Pásztor István a riportban visszakérdez: “Szeretném megkérdezni a szerkesztő asszonyt, mi volt ennek a lépéssornak az alternatívája (…) ha nem így viselkedünk, ha nem így járunk el, akkor mit csinálunk!?”

Pásztor szerint eleve nélkülük is megszavazta volna a haladó többség az ünnepnapot, akkor is ha nem voksolnak, vagy ha tartózkodnak a szavazáson. Ezért inkább elárulták a nemzeti érdekünket és becsületünket. Hát nem logikus?

Az interjúban Pásztor gyakorlatilag hazaárulónak nevezett minden délvidéki magyart, aki hozzá képest másképpen gondolkodik november 25-ről, s e dátum, mint ünnepnap pártja általi megszavazásáról.

“Azt gondolom, hogy azok, akik haza és nemzetárulással vádolnak engem és minket, azok vagy politikai rövidlátók vagy pedig saját nemzetük ellen szervezkednek és tevékenykednek.”

– szögezte le Pásztor István.

Továbbá kiemelte, felelősségteljes és jó döntést hozott ő és a VMSZ, amikor megszavazta Délvidék elcsatolásának napját ünnepnapnak, amelyet ezentúl minden évben megünnepeltetnek minden Szerbiában élő magyarral.

R. P.

2018-11-28

http://delhir.info/2018/11/28/pasztor-szerint-minden-delvideki-magyar-hazaarulo-aki-nem-szavazta-volna-meg-unnepnek-november-25-et/

 

Pásztor: Vajdaságban magyarként élni nem hátrányt, hanem előnyt jelent „November 25. nem a sebek felszaggatását, hanem annak begyógyítását szolgálja”

Háromnegyed órás, alákérdezéstől mentes interjút adott Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint a tartományi parlament elnöke Bágyi Renátának, a a Vajdasági Televízió Fókuszban című műsor szerkesztőjének.
Pásztor elmondta, a vasárnap megrendezett ünnepségen, amelyen a köztársasági és tartományi képviselők jelenlétében megünnepelték november 25-ét, a napot, amelyen száz évvel ezelőtt Bácskát, Bánátot és Baranyát a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták, ő, mint a vajdasági parlament elnöke, és mint a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke volt jelen.
„Az elmúlt napokat figyelembe véve egy folyamatos hazugsággyártásnak vagyunk a szemtanúi. Folyamatos nemzetárulózásnak, amelynek középpontjában elsősorban én vagyok és a VMSZ parlamenti képviselői. Olyan képek jelentek meg, amelyek hasonlítanak a gyászjelentésekre, és ezen mi vagyunk.” – mondta Pásztor István, utalva arra a képre, amely a Délhír portálon jelent meg.
Pásztor hozzátette, a november 25-tel kapcsolatos álláspontjuk egy millimétert sem változott, s ugyanazon vagyunk, mint amit 2012-ben egy parlamenti ülésen elmondott.
„Ezt a napot sem most, sem korábban, sem ezután nem fogjuk ünnepelni. Ez egy olyan nap, amelyik meghatározta a vajdasági magyarság jövőjét. Ha mi a Vajdaságban a sokszínűséget értékként éljük meg, akkor az nem merülhet ki abban, hogy más a nyelvünk, a kultúránk, a népviseletünk, a konyhánk és a folklórunk, hanem abban is meg kell, hogy mutatkozzon, hogy a közös történelmünk egy-egy pillanatát másként éljük meg. És erre talán a november 25. a legjobb példa. Van, akik ünneplik, és van, akik soha nem fogják ünnepelni, de megemlékeznek róla, mert a történelmük egy részét képezik. Én nem azért mentem oda, hogy ünnepeljek, hanem azért, mert ha elvárjuk, hogy a mi nemzeti ünnepeinket mások tiszteletben tartsák, és azon megjelenjenek, akkor ezt viszonozni is kell. Az én megjelenésem ennek a tiszteletnek a viszonzása volt. Csak akkor tudjuk a múlt sebeit begyógyítani, és teljes kapacitással a mára és a jövőre koncentrálni, ha a múltat le tudjuk zárni.”
A műsor szerkesztője nem mulasztotta el az alkalmat, hogy emlékeztesse Pásztor Istvánt arra, hogy augusztus 20. a szerb népnek nem jelent történelmi dátumot, viszont a november 25. egészen mást jelent a magyaroknak, mint a szerbeknek.

„A másfajta megítélését a történelmi eseménynek nemcsak önkörben tudjuk most már elmondani, hanem az egész társadalom előtt, és így a másfajta véleménynek megteremtettük a legitimitását, és erről a dologról nyíltan és világosan mondhatunk. A parlamenti döntés, hogy a tartomány egyik jeles ünnepnapja november 25., az nem a sebek felszaggatását, hanem annak begyógyítását szolgálja.” – nyilatkozta a VMSZ elnöke, aki szerint, ha jól döntöttek, amikor támogatták a javaslatot, mivel így ki tudták használni a százéves évfordulót arra, hogy örök időkre legitimálják a meggyőződésüket és azt, amit a dátumról gondolnak.
„Ha nem így járunk el, akkor hol állnák a közösség irányába viselt felelősség tekintetében, ha nem így járunk el, akkor mit üzenünk, ha nem így járunk el tiszteletet kivívni magunknak? Azok, akik haza és nemzetárulással vádolnak engem és minket, azok vagy politikai rövidlátók, vagy a saját nemzetük ellen tevékenykednek.” – mondta Pásztor, aki szerint a döntést nem tudták volna megakadályozni, mivel a tartományi parlamentben a Szerb Haladó Pártnak és a Szerb Szocialista Pártnak megvan a többsége.
„Ez azonban nem parlamenti többség kérdése, hanem ez egy fájó seb begyógyításának a lehetőségeként felmerülő helyzet volt, és teljes mértékben felelősségteljesen jártunk el és jó döntést hoztunk.”

VAJDASÁG FINANSZÍROZÁSA: A VMSZ NEM LESZ ZÁSZLÓVIVŐ
Ami Vajdasági finanszírozását illeti, a VMSZ elnöke kiemelte, több alkalommal beszélt erről a köztársasági elnökkel, és része a koalíciós szerződésüknek is, viszont, ahogy mondta, ennek a történetnek és ennek a témának az oltárán nem kívánnak elvérezni:
„Mi ebből a történetből soha nem fogunk kihátrálni, s folyamatosan napirendre kívánjuk tűzni, de semmiféle konfliktus helyzetet nem kívánunk kialakítani, és pártelnökként sem kívánok olyan konfliktus helyzetbe nem kívánok bekerülni, amelyiknek nincsen meg a minimális siker lehetősége. Ehhez a történethez partnereket kell találni, de ebben a pillanatban nem állnak sorba. Amikor majd felsorakoznak, akkor mi ott fogunk lenni, de ez nem kifejezetten, kizárólag vajdasági magyar ügy, ez vajdasági ügy, amiben a magyar érdekeltség megvan, de ennek az olyan zászlóvivői, akit a barikádon elsőként lelőnek, azok nem kívánunk lenni.”

VAGYONVISSZASZÁRMAZTATÁS: EGY-EGY ESET ELŐREMOZDÍTÁSÁT IGYEKSZÜNK FELGYORSÍTANI
Bágyi Renáta egy korábbi műsorát elevenítette fel Pásztornak, amelyben a jelenlevő ügyvédek közül többen is jelezték, a szerb állam akadályozza, lassítja az elkobzott vagyon visszaszármaztatását. Pásztor elismerte, hogy nem úgy bonyolódik, mint ahogy szerették volna, de ezt a kérdést is folyamatosan napirenden tartják.
„Azon vagyunk, hogy egy-egy esetnek az előremozdítását amennyire csak lehet, felgyorsítsuk.”

GOMBOSI VÁLASZTÁSOK: A VMSZ KÖZÖSSÉGEN BELÜLI TÁMOGATOTTSÁG NAGYOBB, VAGY LEGALÁBB AKKORA, MINT KORÁBBAN
A gombosi helyi közösségi választásokkal kapcsolatban, amelyen a Vajdasági Magyar Szövetség mind a hét helyét elveszítette a tanácsban, Pásztor István azt mondta, hogy annak ellenére, hogy koalíciós szerződésük van a Szerb Haladó Párttal, ez nem azt jelenti, hogy a választások alkalmával ne indítanának külön listát.
„Ez így volt a Demokrata Párttal is, sőt, annyira úgy volt, hogy a Demokrata Párt erőteljesen belépett a mi szavazó közegünkbe, és olyan megosztottságot idézett elő, ami elég komoly problémákat jelentett. Ez a Szerb Haladó Párt vonatkozásában ma nem mondható el.
Ami a gombosi választásokat illeti, egyszerű lett volna közös listát indítani a Szerb Haladó Párttal, de a gombosi emberek azt mondták saját név alatt, saját listával induljunk. Én tiszteletben tartottam az elképzelésüket, segítettem őket, amiben csak lehet, és hihetetlenül büszke vagyok rájuk, mert jóformán az egész szavazótestületünket kivitték a választásokra. Az, hogy demográfiailag a helyzet úgy alakult, hogy kevesebben vagyunk magyarok, mint nem magyarok, az egy olyan állapot, amit a választások napján nem lehet változtatni. Ahogy más helyeken, ahol olyan eredmények születtek, hogy nem mi irányítjuk a helyi közösséget, megtaláljuk majd a módját, hogy a közösséget talpon tudjuk tartani, s így lesz ez Gombos esetében is. Választások voltak és lesznek, s az a fontos, hogy a magyar közösség egyben maradjon. A gombosiak közül talán harmincan vannak, akik nem jelentek meg, és nem adták le a szavazatukat, ami nem azt jelenti, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség közösségen belüli támogatottsága kisebb, hanem annak a bizonyítéka, hogy nagyobb, de legalább akkora, mint korábban.

PROSPERITATI: NINCS BETYÁRBECSÜLET, SENKI NEM KÉRT BOCSÁNATOT
Ami a magyar államnak köszönhetően, a Prosperitati Alapítvány által kiosztott támogatásokkal kapcsolatban Pásztor István elmondta, hogy a szerb állam semmilyen akadályt nem gördít. Ezt azért tartotta fontosnak kiemelni a VMSZ elnöke, mert Szlovákiában, Romániában és Ukrajnában nem így van.
„Egyesek azt hangoztatták, és a mutyilistával is azt igyekeztek alátámasztani, hogy majd csak azok kaphatnak támogatást, akik a VMSZ tagjai. Az élet azt bizonyította, hogy ez nem igaz, azonban senki, ezzel kapcsolatban bocsánatkérő mondatot nem mondott, beleértve a médiát is, amelyik ugyanezt a habot próbálta minél nagyobbra dagasztani. Sőt, azok, akik negatív kampányt teremtettek a program körül, azok később pályáztak, de annyi betyárbecsület nem volt bennük, hogy kiálljanak, és azt mondják nem igaz, amit eddig gondoltunk és mondtunk.
Három év alatt megközelítőleg tíz és fél ezer sikeres pályázat volt, s ha ezt felszorozzuk, abból kiindulva, hogy ez ennyi család, akkor azt jelenti, hogy a vajdasági magyarság jelentős részét sikerült érinteni” – mondta Pásztor, aki hozzátette,

talán most vagyunk először abban a helyzetben, hogy Vajdaságban magyarként élni nem jelent hátrányt, hanem előnyt.

Ezt azzal indokolta, hogy a vajdasági magyarság – mint szerbiai adófizető – igénybe veheti azokat a költségvetési lehetőségeket, köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten is, valamint magyarként a Prosperitati Alapítvány által biztosított lehetőségekkel is élhet. Pásztor emellett bejelentette, hogy további pénzekre lehet számítani az anyaországtól, ugyanis a magyar kormány részéről már van egy keretdöntés, amely lehetővé teszi, hogy 2019-től kezdődően négy éven át biztosítani tudják a gazdasági program folytatását.

MNT-VÁLASZTÁS: „2010-BEN A DEMOKRATA PÁRT A BELÜNKET AKARTA KIENGEDNI”
Orbán Viktor gratulált ahhoz, hogy a szerb állam beavatkozása nélkül születhetett döntés a Magyar Nemzeti Tanács november 4-ei választásán.
Először Pásztor István megpróbált hárítani, s azt mondta az újságírónak, erről talán Orbán Viktort, Magyarországi miniszterelnökét kellene megkérdeznie, utána azonban mégis felelt a kérdésre:

„A Magyar Nemzeti Tanács megválasztásánál a Szerb Haladó Pártnak, a Szerb Szocialista Pártnak, de egyik szerb pártnak sem volt semmiféle aktív szerepe. Ellentétben más nemzeti tanácsoktól, ahol a törvényes kereteket betartva, voltak olyan listák, amelyekről föltételezhető, vagy egyértelmű volt, hogy ott áll mögötte a Szerb Haladó Párt, vagy egy másik párt.

Hogy a miniszterelnök erre joggal reflektált, semmi nem bizonyítja jobban, mint az előző két nemzeti tanácsi választás, amelyeken a nem magyar előjelű, kvázi polgári előjelű szerb pártoknak is volt listájuk. A Demokrata Pártnak is volt, a belünket akarták kiengedni, a legmocskosabb eszközöket használva, hogy sikerüljön 2010-ben, pár hónappal azután, mert kiáltunk a vajdasági költségvetés ügye mellett, kizavartak, kiraktak bennünket a szabadkai és a zentai önkormányzatból, s a kegyelemdöfést akarták megadni. Ugyanez történt négy évvel ezelőtt is, amikor a Ligának és a Demokrata Pártnak is volt listája.”

ÚJ MNT: KÖZÖSSÉGILEG ELKÖTELEZETT EMBEREK, NEM PÁRTKATONÁK
Ami a Magyar Nemzeti Tanács új összetételét illeti, arról Pásztor István elmondta, hogy a harmincöt jelöltből huszonheten újak, akik „felkészült, kész emberek, akik elkötelezettek, s akik nem azért vállalták a jelöltséget, mert szét akarják rombolni, amint a nemzeti tanács eddig felépített, azok másik listán vannak. A listán közösségileg elkötelezett emberek vannak, és nem pártkatonák.”

KI LESZ MÁJUSTÓL A VMSZ ELNÖKE?
Arról, hogy meddig marad a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István elmondta, hogy egyéb más dolgokkal volt elfoglalva, ezért még nem gondolkodott azon, hogy jövőre, sorrendben negyedszer, jelölteti-e magát a párt elnöki posztjára.
„A VMSZ elnöke az lesz, akit a VMSZ közgyűlés majd megválaszt. Ami engem illet, valamikor februárban-márciusban ezzel a kérdéssel foglalkoznom kell.

Figyelembe véve, hogy én sem vagyok már mai gyerek, hogy nem mindig jelent nekem se lelki felüdülést és intellektuális kihívást ilyen csatákat vívni, mint amiket az elmúlt napokban láttunk, s figyelembe véve, hogy mi a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a magyar közösségnek az érdekérvényesítő érdeke, meg fogom hozni elsősorban a személyes döntésemet.

Azt követően pedig nagy valószínűség szerint jövő májusban a közgyűlés is meghozza a döntését.”
A teljes műsor ide kattintva nézhető meg.

https://szabadmagyarszo.com/2018/11/27/pasztor-vajdasagban-magyarkent-elni-nem-hatranyt-hanem-elonyt-jelent/, 2018. november 27. [16:03]