Bódis Gábor
Enyhén szólva is zavarba ejtő a VMSZ vezetőségének nyílt levele, amellyel le akarják húzni a vizes lepedőt a Magyar Mozgalom három elnökségi tagjáról. Név szerint: Joó Horti Líviáról, Garai Zsoltról és Zsoldos Ferencről. Néhány dolog és szándék nagyon is átlátszó, a többi zavarba ejtően rejtélyes vagy csak egyszerűen ostoba.
Már a cím is megéri a pénzét: „A trianonhoz vezető út állomásának politikai keselyűi” (a Szabad Magyar Szóból vettem át). Mármint ez a három MM-es lenne a keselyű? Mondjuk történelmi hasonlóság létezik: 100 évvel ezelőtt a vesztes első világháború vége és az őszirózsás forradalom okozta hatalmas káosz közepette az akkori Délvidék (akárcsak a többi elcsatolt terület) könnyű prédává vált a győztesek számára. Trianon már akkor megtörtént és ennek egyik lényeges mozzanata a helyi lakosság nemzeti összetételét, a többségi népakaratot semmibe vevő november 25-ei, csak a kisebbségi szláv lakosságot képviselők döntése a Szerbiához való csatlakozásról. Ez minden szempontból igazságtalan volt. És ezt maguk a vajdasági szerbek egy része is régen megbánta. Mint ahogy a szintén világháborús vesztes horvátok és szlovénok is. Sőt a montenegróiak is, akik semmisnek nyilvánították az ő száz évvel ezelőtti csatlakozási határozatukat.
A történelmi hasonlóság pedig az, hogy száz évvel ezelőtt közigazgatásilag ürült ki Délvidék, ma meg lakossága hagyja el. A nyílt levél címében szereplő keselyűk azonban számomra továbbra is rejtély maradnak.
Ami átlátszó a levélben, hogy a szerzők unalomig ismétlik: „a Magyar Mozgalom három társelnöke – és nem elnöksége”. Konkolyt hintenek? Vajon az MM elnöksége kiáll a három társa mellett és akkor a VMSZ tetemre hívása ócska próbálkozásnak bizonyul? Vagy?
Ami a levélírás iránti viszketegséget kiváltotta, az egy másik levél volt, amelyet a három MM vezető a magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás Bizottságához intézett, és arra kéri: foglalkozzon azzal, hogy Pásztor István részt vett a november 25-ei emlékülésen. Mert ezzel elárulta a magyar közösség és Vajdaság autonómiatörekvéseit.
Pásztort (az idősebbet) érzékenyen érinthette, hogy legfőbb politikai mentoránál, a számolatlan pénzek osztójánál (OV) bemószerolták. Ez még úgy is idegesítő, hogy köztudomású: Orbánék illiberális másvilágának hazugságbuborékát ilyen levelekkel nem lehet áttörni. Mégis álmatlanságot okoztak Orbán/Vučić leghűségesebb szolgájának. Vajon miért? A rohamosan fogyatkozó szavazók ténye megingathatta a bizalmat.
Pásztornak az is fáj, hogy a Hármak szerint ,,a Vajdasági Magyar Szövetség pedig beállt azok mellé, akik politikájukkal teret adnak, sőt gerjesztik a szerb nacionalizmust”. Nem vagyok az MM szószólója, sok bírálat érhetné őket is. Szerettem volna figyelmeztetni őket, hogy – szerintem – politikai hiba lenne jobbról előzni a VMSZ-t. Látom, hogy tagjai előszeretettel lájkolnak szélsőjobboldali médiumot, csak azért, mert Pásztorékat figurázzák ki. Sokszor ízléstelenül. Nem az én világom.
De, hogy Vučićhoz való gusztustalan dörgölőzésével Pásztor gerjeszti a szerb nacionalizmust, az, véleményem szerint, színtiszta igazság. Mint ahogy a 21. század magyar közéletének legsötétebb szereplőjének kiszolgálásával a magyart is. Mindkettő halálos veszélyt jelent ebben a térségben.
Azzal a nevetséges badarsággal már nem is érdemes foglalkozni, hogy Pásztorék szerint „az Európai Unió minden szerve által tárgyalópartnerként tekintett szerb hatalomnak sikerült a csődtől megmenteni az országot”. Könyörgöm, csak Macedóniában vannak kisebb fizetések, mint ebben a szerencsétlen országban.
A VMSZ vezetősége, nekem úgy tűnik, elveszítette a maradék józan eszét. Vagy csak lapul és várja a Vezér bukását.
2018. december 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése