Pásztor szerint túl kell lépni Vučićék szendvicsein és rozsdás kanalain?
Azzal még nincs semmi baj, hogy a szerb médiumoknak adott minden újabb nyilatkozatával Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke politikailag-erkölcsileg egyre jobban elássa magát, viszont annál nagyobb probléma, hogy gyakran az egész délvidéki, sőt, olykor még az anyaországi magyarság nevében is beszél.
Amikor például azt mondja (mint azt legutóbb a belgrádi Politika napilapnak is kijelentette), hogy “Szerbia és Magyarország kapcsolata ennyire jó még soha nem volt”, Szerbián a Szerb Haladó Pártot és a VMSZ-t, Magyarországon pedig a Fidesz-t érti. Nem ártott volna ezt így pontosítani. Mert még valaki azt gondolhatja, ez egyúttal a nép véleménye is.
A szerencsétlen körülményeknek és az elferdült választási rendszernek köszönhetően
a VMSZ az összes szavazópolgár voksainak mindössze 20 százaléka, a
haladók és a Fidesz pedig 27-28 százaléka megszerzésével uralkodhat.
Tehát: a délvidéki magyarok 80 százaléka, az anyaországi magyarok,
valamint a szerbek több mint 70 százaléka nem biztos, hogy osztja
Pásztor azon véleményét, hogy Szerbia és Magyarország kapcsolata éppen
annyira jó.
De meg ha tényleg úgy is lenne, ahogy azt Pásztor állítja,
vajon milyen haszna származik a délvidéki magyarságnak a “tökéletes” szerb-magyar, vagyis helyesebben: a szerb-magyar vezető struktúrák viszonyából?
Emelje
fel a kezét az, aki a VMSZ-haladók-Fidesz “pokoli hármas” paktumának
megkötése óta jobban él! Hány olyan délvidéki magyart ismernek, akinek
valamelyik családtagja vagy közeli barátja nem költözött külföldre?
Már most borítékolható, hogy a következő
népszámlálás kimutatja majd, Vučić rémuralma alatt (amely a VMSZ lelkes
asszisztálásával működik) több délvidéki magyar vándorolt el a
szülőföldjéről, mint a miloševići diktatúra idején.
A VMSZ és a Szerb Haladó Párt közötti viszonnyal kapcsolatban Pásztor beismerte, hogy “az nem tegnap kezdődött, tíz év építkezésének az eredményéről van szó”.
Nem feltétlenül biztos, hogy ennyire kellene dicsekedni a csetnikekkel való meghitt viszony évtizedes ápolásával.
“A szerbiai magyar közösséget
elfogadták, tisztelik és most nem tapasztalhatók olyan kilengések,
amelyek ezt a közösséget, mondjuk, húsz évvel ezelőtt olyannyira
jellemezték”, véli Pásztor.
Eszerint a VMSZ elnöke nem nagyon mozdul ki az úgynevezett Magyar Házból. Máskülönben tudná, hogy a “kilengések” száma egyáltalán nem csökkent, csakhogy a hivatalos intézmények ezeket már nem regisztrálják.
Ahhoz az ún. Magyar Házat sem kell
elhagyni, hogy még Pásztor számára is egyertélművé váljon, a Magyar
Nemzeti Tanács hatáskörének megnyirbálásával az itteni magyarság
kulturális autonómiája is megszűnt.
Pl. ma már alig akad olyan hivatal Délvidéken, ahol az alkalmazottak magyar nyelven is megszólalnak.
Továbbá jogos kérdésnek tűnik:
vajon Pásztor szerint a Délvidék Magyarországtól való elszakítása évfordulójának szerb haladók általi fesztiválszerű megünneplése az itteni magyarság “elfogadását és megbecsülését” bizonyítja?
“A közös múlt egyes fejezeteit
lezártuk, mégpedig a legfájdalmasabb fejezeteket és jó, hogy az érdekek
számos kérdésben azonosak, mert ez lehetőséget kínál a hosszú távú,
kiegyensúlyozott kapcsolat kiépítésére”, mondta Pásztor mindannyiunk nevében.
Pedig nem mindannyian felejtettük el, hogy a VMSZ elnöke által “kedves Ácónak” szólított Vučić a háborús miloševići rezsim tájékoztatási minisztere, tehát propagandafőnöke volt.
Annak a rezsimnek, amely a “Nagy-Szerbia” nevében délvidéki magyarokat
is a balkáni frontokra hurcolt, ahol többen életüket vesztették vagy
onnan súlyos sérülésekkel tértek haza. Mintegy ötvenezer fiatal nemzettársunk pedig a háborús katonai behívó elől menekülve elhagyta Délvideket.
Helyükre “kedves Ácóék” horvátországi és boszniai szerb menekülteket telepítettek a városainkba, falvainkba, amivel teljesen felborították Délvidék nemzetiségi összetételét. Magyarán: elszerbesítették Délvidéket.
Sokáig lehetne még sorolni a gazemberségeiket, amelyeken Pásztor szerint szimplán túl kell lépni és a jövő felé fordulni.
A VMSZ elnökének egyvalamiben mégis igaza van: “Szerbiának
nincs egyetlen olyan szomszédja sem, amelyikkel annyira jó kapcsolata
lenne, mint Magyarországgal és ez fordítva is igaz”.
Magyarországon kívül Szerbia (vagyis a Vučić-rezsim, amelynek a VMSZ is összetevő része) rendkívül elmérgesítette a viszonyt az összes többi környező országgal.
Ugyanakkor a szintén diktatúrává válló,
velejéig korrupt, sokak szerint maffiás Orbán-rendszerrel a
haladó-szocialista-VMSZ-es szerb hatalmi szövetség idillikus, harmonikus
viszonyt folytat.
A délvidéki magyar átlagpolgároknak pedig továbbra is csak a végtelennek tűnő lidércnyomás jut…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése