A Magyar Mozgalom közleménye
A Magyar Nemzeti Tanács elutasító
állásfoglalása a Magyar Mozgalom tanácsnokai által indítványozott
délvidéki magyar elvándorlással kapcsolatos kutatás napirendre tűzéséről
a tudományosság sárba tiprása. A Végrehajtó Bizottság tagjai, valamint
az MNT elnöke, mgr. Hajnal Jenő és alelnöke, Erdődi Edvina szerint a
közösségünk létszámával és állapotával való szembenézés, a pontos
számmeghatározás helyett aktív cselekvés kell, csak azt felejtik el,
hogy a valóságnak nem megfelelő kiindulópont alapján nem lehet érvényes
következtetéseket levonni, legitim stratégiákat, cselekvési terveket
kidolgozni, valóban szükséges lépéseket véghez vinni.
Egy kutatást, mint amilyen a javaslatban
szereplő is, a probléma szüli, nem a nemzetközi konferenciákon való
bemutatás vagy a publikálással járó esetleges előnyök iránti vágy.
Persze, mindenki magából indul ki, a vélemény megfogalmazói így látják
és használják a tudományosságot, a pillanatnyi haszonszerzés
eszközeként, a szavazóbázis építésére szolgáló eszközként. Mindezek
alapján arra következtethetünk, a tudományosság szerintük arra való
csupán, hogy úgy csűrjék-csavarják az adatokat, hogy azok alátámasszák a
politikai döntéseket. A tudomány mégsem erről szól, a tudomány
könyörtelen és veszélyes. Amennyiben autonómiája van, a politikum
legnagyobb megregulázandó vagy épp elpusztítandó ellenségeinek egyike.
Látjuk az ilyen irányú magyarországi törekvéseket is.
Döbbenettel hallgattuk Hajnal Jenő
érvelésében azt az indoklást is, miszerint ha kiderülne, hogy pontosan
hányan vagyunk, akkor egy katasztrofális helyzet állna elő, mert a szerb
kormány visszavonná a meglévő támogatásokat, még annyi sem jutna, mint
eddig. Ha kiderülne az igazság, az gyengítené a közösséget, nem tudna
erőt felmutatni. Mindezekből arra kell következtetnünk, hogy hazugságra
épül a VMSZ és a kormány jó viszonya?
A vélemény megfogalmazói évekig tartó
drága kutatásról beszélnek, pedig az egész nem kerülne többe, mint az
MNT 2019. évi költségvetésének 0,1 %-a. Az első eredményekre pedig már
néhány hónapon belül építhetné a Magyar Nemzeti Tanács a következő
időszakra vonatkozó stratégiáit, hiszen egy olyan módszertanon alapulna a
felmérés, amelyet Kárpátalján már sikerrel alkalmaztak.
A vajdasági magyarság elvándorlása
drasztikus méreteket öltő folyamat, ezért már az egy-két évvel ezelőtti,
a témát érintő kutatások megállapításai sem aktuálisak. A probléma
mindannyiunkat érint, elméleteink is vannak az okokat illetően,
becsléseink is, amelyeket a határátkelőkön tapasztalható áldatlan
állapotok megerősítenek, de nem elég csak azt mondani, hogy igen,
kevesen vagyunk. Olyan ez, mint amikor kimondjuk, hogy, igen, betegek
vagyunk, de a betegség részleteivel, tüneteivel, szövődményeivel nem
akarunk foglalkozni, viszont a gyógymód megtalálásához nélkülözhetetlen a
pontos diagnózis.
Amikor az MNT-s többség leszavazta a
javaslatot, pártparancsot teljesített. A VMSZ pártutasítása mögött az
áll, hogy Pásztor István és Lovas Ildikó évtizedre visszamenőleg
irtóznak a közvélemény-kutatásoktól, mert szembesítik őket a valósággal.
Ha elkészülne a Magyar Mozgalom tanácsnokai által kezdeményezett
kutatás, lerántódna a lepel a VMSZ párhuzamos valóságáról. A tudományos
módszerekkel összegyűjtött és feldolgozott adatokból:
- kiderülne, hogy a kivándorlók mekkora része költözött el amiatt, mert konkrét üldöztetés érte őt vagy családtagját a VMSZ valamely központi vagy helyi vezetője részéről;
- fény derülne arra, hogy a nemzettársaink mekkora hányada ment, illetve megy el innen azért, mert tudja, hogy csak akkor lenne esélye boldogulni, karriert építeni, ha belépne a VMSZ-be és kritika nélkül kiszolgálná Pásztor(ok)-Lovas rendszert;
- nyilvánvalóvá válna, hogy a szavazatvásárlási céllal osztogatott eurótízmilliók visszatartják-e vagy inkább ösztönzik a tömeges elvándorlást;
- megtudnánk, hogy hányan értenének egyet azzal a VMSZ-elnöki állítással, hogy a magyar közösség ma megbecsült része a szerb társadalomnak;
- megtudnánk azt is, hogy hány magyar embert ér naponta nemzeti vagy nyelvi alapú megaláztatás az állami hivatalokban, a postán vagy éppen az orvosnál;
- megválaszolásra kerülne, hogy az emigrálók között mekkora arányban vannak azok, akik azért vándoroltak, illetve vándorolnak ki, mert az SNS, az SPS és a VMSZ alkotta kormánykoalíció gazdaságpolitikai „sikerei” elől menekülnek;
- nyilvánvalóvá válna аz is, hogy az elvándorlásnak mekkora része vezethető vissza olyan külső körülményekre, amelyekért a Pásztor(ok)-Lovas rendszert semmilyen felelősség nem terheli;
- kijózanító szembesülés következne be azzal kapcsolatban, hogy van-e bármilyen mértékű visszatérési hajlandóság a kivándoroltak körében addig, amíg nem bukik meg a Pásztor(ok)-Lovas rendszer.
Ők is tudják, mi is tudjuk, a bukásukig
szerencsére egyre kevesebb idő van hátra. A kérdés az, hogy mennyi
magyar ember marad addigra még a szülőföldjén ?
A Magyar Mozgalom Elnöksége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése