Itt az idő, hogy a magyarok lerázzák magukról a VMSZ-es jobbágyigát

 

A gazdaságfejlesztési program, vagyis közismertebb nevén a Prosperitati Alapítvány egy ügyesen kitalált dolog. Hiába is ugrottak neki már az induláskor itteni és magyarországi oknyomozó újságírók, akik úgy gondolták, itt egy gigantikus korrupciós ügy, nem találtak semmit. Mert nincs is. Legalábbis olyan formában nincs, ahogyan ők gondolták. Voltak kisebb ügyeskedések, több mezőgép ára mesterségesen magasabb lett a kereskedőknél, akik „kartellezni” is elkezdtek és kiadtak egymásnak előszámlákat, jut is marad is alapon, de ebből alapvetően ők jártak jól. Akár még azt is mondhatjuk, a piaci kínálat-kereslet reagált a beáramló friss pénzre. De az a többmilliárdos pénzmosás, sikkasztás, zsebre játszás nem történt meg. Nem volt rá szükség, ennek a forrásait a magyar kormány megtalálta máshol, ez a történet egészen másról szólt.

A VMSZ a gazdaságfejlesztési pénzek osztogatásával egy modern kori hűbéri rendszert épített ki.

Az egyszerű kisemberek, akik pár holdnyi földből, pár marhából vagy sertésből éldegéltek, de korszerűbb traktorra, öntözőberendezésre és hasonlókra pénzük nem volt, kaptak némi kis segítséget, míg az egyes falvak, térségek hangadói, nagygazdái több alkalommal és sokkal nagyobb összegeket tudhattak a magukénak. Így épült ki a 21. században a délvidéki magyar világban egy hűbéri-jobbágyi rendszer.

A helyi kiskirályok még jómódúbbak lettek, cserébe a VMSZ helyi kiskirályai lettek, ha még nem lettek volna azok. Az ő feladatuk volt a morzsákat kapó jobbágyság rövid pórázon tartása, a tized behajtása. Mégpedig VMSZ-es aktivitás formájában.

Bánáti kisfalvak emberei mesélték, hogy „be köll menni Zrenyaninba, mert gyün a Vucsity oszt csinálni köll a tömeget” a helyi VMSZ-es hűbérúr parancsára. Ráadásul még szendvics és napidíj se járt, úgy dobták össze a benzinpénzt és menek közös autókkal. Ugyanígy meg kell jelenni a párt összes rendezvényén, kampány idején házalni kell, a másként gondolkodókat megfigyelni, „figyelmeztetni”, szavazóbizottságba beülni és augusztus 20-án Palicson tapsolni, ahol legalább van hamburger vagy pörkölt, igaz, az se ingyen.

Az önérzettel, gerinccel rendelkező délvidéki magyar kisembereket a VMSZ jobbágysorba taszította. Azokat az embereket, akik Trianon utóhatásait is túlélték, magyarok maradtak, a kilencvenes éveket is itthon szenvedték meg és az utóbbi években se választották a külföldi megélhetést. Pár ezer eurós mezőgépért, egy szavazatszedői helyért (2000-3000 dinár) vagy egy valamilyen állásért cserébe az embereket zsarolják, fenyegetik, dróton rángatják és üvöltenek velük a hűbérurak.

Meddig még? Mi vesztenivalójuk van még ezeknek az embereknek? Nem sok. És az utóbbi hetek, hónapok közhangulata, főleg itt nálunk a faluban, de a szomszédos nyugat-bácskai falvakban is arról árulkodnak, hogy a magyar embernek elege van. Elege van belőle, hogy a saját vérei alázzák meg és akarják teljesen megroppantani a gerincét, hogy olyan szolgalelkű csahos kutyák legyenek, amilyenek a VMSZ vezetői lettek, akik a haladók lábai előtt csúsznak-másznak, miközben lépésenként adnak fel mindent, ami magyar.
Ha pedig ezek az emberek végképp besokallnak és szembefordulnak nevetséges hűbéruraikkal és áruló pártvezetőikkel és az asztalra csapnak – ahogy a magyar ember az asztalra szokott csapni – akkor a Pásztor klán és végrehajtóik jobban teszik, ha mielőbb követik Gruevszkit és soha többé nem gyalázzák meg a Délvidék földjét lábnyomaikkal.

https://abalkansarkan.blog.hu/

2019. január 13.