Emberi- és nemzeti
kisebbségjogi napló (158.)
Január 14.
(Tovább) nyirbálják a kisebbségi jogokat!
– A
anyakönyvekről szóló törvény módosításának eredményeképpen 2019. január 1-jétől
megszűntek Szerbiában a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok. A hivatalos kétnyelvű
űrlapot csak szerb nyelven, cirill betűkkel tölthetik ki, azaz a születési
helyre, az állampolgárságra, a lakhelyre stb. vonatkozó adatokat magyar nyelven
nem tüntethetik fel. A látszólag kétnyelvű anyakönyvi kivonatok valójában csak
szerb nyelvűek. Ezeket a dokumentumokat a polgár nem tudja használni olyan
eljárásokban, amelyekben a hatóság magyar nyelvű okiratok benyújtását várja el (pl.
a Vajdaságban született gyermekek magyarországi anyakönyvezéséhez szűkség van
az anyakönyvi kivonat költséges fordítására) – olvasható a Magyar Mozgalom (MM)
elnökségi közleményében.[1]
A közleményt
csak annyiban lehet pontosítani, hogy „a nemzeti kisebbségeknek joguk van a személyi
nevük nemzetiségi nyelven és írással való beírására, ami nem zárja ki a
személyi név szerb nyelven és cirill írásmóddal való beírását” az anyakönyvbe (a
törvény 17/1 szakasza).
A régi
Jugoszláviában ilyen gyakorlat már volt, és tudjuk, hogy az a nevek
elszerbesítéséhez vezetett. Ez mellet, az új törvény szerint, az utólagos anyakönyvi
bejegyzéseket (pl. házasságkötés, vagy annak felbontása, stb.) is csak szerb
nyelven és cirill írással tüntetik fel.
A Szerb
Köztársaság Alkotmánya[2]
20. szakaszának 2. bekezdése azt írja elő, hogy „az emberi és kisebbségi jogok
elért szintje nem csökkenthető”.
A nemzeti
kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 22. szakasza
szerint „azokon a területeken, ahol nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek
élnek, tilos minden olyan intézkedés, amely megváltoztatja a terület
lakosságának arányát, és amely megnehezíti a nemzeti kisebbségekhez tartozó
személyek jogainak élvezését és megvalósítását”. [3]
Vajdaság Autonóm
Tartomány Képviselőháza, a 2000. december 21-i ülésén határozatot hozott az
anyakönyvi kivonatok többnyelvű űrlapmintáiról és a bejegyzések módjáról.[4]
A határozat 2.
szakasza alapján, „az anyakönyvi kivonatok és bizonyítványok űrlapmintáit két
nyelven, szerb nyelven és a Vajdaság Autonóm Tartomány területén lévő
községekben hivatalos
használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelven és írás szerint kell nyomtatni. A
nemzeti kisebbségi nyelvű írás szerinti szöveget a szerb nyelvű szöveg után,
illetve alatta, ugyanazon betűformában és -nagyságban kell kiírni”.
Vajdaság 31
községében (a 45 közül), illetve valamelyik településén hivatalos használatban
van a magyar nyelv is.[5]
Az
anyakönyvekről szóló törvény 94. szakasza (átmeneti és záró rendelékezések) nem
említi a vonatkozó tartományi jogszabályok és a községi alapszabályok hatályon
kívül helyezését.
Az anyakönyvekről
szóló törvény módosítása ellentétben van az idézett jogszabályokkal és az
eddigi gyakorlattal, vagyis – a hatályos, magasabb rangú jogszabályok ellenére
– a nemzeti kisebbségi jogok újabb nyirbálásainak vagyunk tanúi. Nyilvánvaló a
haladó váemeszes képviselők, első sorban Pásztor
Bálint frakcióvezető felelőssége is az újabb jogfosztásért. Nyilas Mihály tartományi kormányalelnöktől
is magyarázatot kellene kérni, hogyan kerülhetett sor ennek a törvénynek a
meghozatalára, valamit hogy az utóbbi két évben – amióta az anyakönyvek
szerbiai szinten való központosítása folyik –, miért nem találtak megoldást
erre a problémára?
Fontos, hogy a
MM elnöksége felhívta a figyelmet a – valójában szerzett – kisebbségi jogok
sérelmére. Ettől azonban tovább kell lépni, mert a közlemény sajnos semmit nem
változtat az előállt helyzeten.
Az MM
tanácsnokainak például kérdést kellene intézni a Magyar Nemzeti Tanács
elnökéhez, illetve Végrehajtó Bizottságához, hogy milyen lépéseket szándékozik
tenni a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok biztosítása, a magyar nyelv hivatalos
használata érdekében, és hogy miért nem intézkedett idejében. Ez mellett, a szerb
alkotmánybíróságnál is eljárást kellene kezdeményezni az anyakönyvi törvény
nemzeti kisebbségi vonatkozású rendelkezései alkotmányosságnak és
törvényességének vizsgálatára.
A nemzeti kisebbségi
jogokért folytatott küzdelemben minden törvényes eszközzel élni kell!
Január 16.
„Mennyibe
kerül az anyakönyvi kivonatok fordítása”?
A Magyar Szó (párt)újság
a címoldalán arra kérdésre keresi a választ, hogy „mennyibe kerül az anyakönyvi
kivonatok fordítása”?![6]
Azt írásból
megtudjuk, hogy az anyakönyvi kivonat magyarországi fordítása esetén, „1500
karakterrel számolva, több mint 12 ezer forintnál járunk”. (A január 21-ei
árfolyam szerint egy euró 324 forint, vagyis egy átlagos anyakönyvi kivonat
fordítása több mint 37 euróba kerül.)
Az írás szerzője
szerint „a legjobban azok járnak, akik maguk is megtudnak birkózni saját
anyakönyvi kivonatuk fordításával”. Ebben az esetben az Országos Fordító és
Fordításhitelesítő Irodától (OFI) kérni
kell a fordítás hitelesítését, ami „1800 Ft oldalanként, illetve a 300 Ft-os
illetéket is ki kell fizetni”.[7]
Itt azonban azt is figyelembe kell
venni, hogy az OFI esetleg nem fogadja el a „saját fordítást” és a kivonatot
általa újra le kell fordítani, ami tovább növeli a költséget.
Az írás arról
sem szól, hogy létezik az 1961. október 5-i hágai egyezmény (Convention de la Haye), amelyik „megszünteti
a külföldi közokiratok legalizálásának szükségességét”,[8]
vagyis elismeri a külföldi dokumentumokat, így a fordításokat is. Ezt az
egyezményt alkalmazzák Szerbia és Magyarország között is.
Ez azt jelenti,
hogy a vajdasági magyar-szerb/szerb-magyar bírósági fordító által lefordított
dokumentumot, ami lehet éppen anyakönyvi kivonat is, az alapfokú bíróság ún.
apostille (nemzetközi hitelesítő) pecséttel lája el és ezáltal a külföldön való
bemutatásra is alkalmassá válik, illetve ott is elismerik.
Ennek költsége,
a fordítások hitelesítése esetén, 590,00 dinár (egy dokumentum és nem oldal!).[9]
Ha összeadjuk ezt az összeget a fordítás költségével, akkor is többszörösen
olcsóbba kerül, mint a magyarországi fordítás, és tíz napos várakozási időre se
nincsen szükség, mint az OFI-nál. Az apostillel ellátott dokumentumot el kell
fogadniuk a magyar állami szerveknek is.
Az írás
szerzője, nem arra a kérdésre keresi, tehát, a választ, hogyan történhetett meg a
nemzeti kisebbségi jogok újabb csorbítása, mi ebben a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ/BMC) tisztségviselőinek a felelőssége, és hogyan lehet ezt
helyrehozni! Egy nemzeti kisebbségi közszolgálatú lapnak, amely kiáll a
közösségi jogokért pedig éppen ez lenne az egyik alapvető feladata!
Január 16.
Mivé lett a Hét Nap?
A Hét Napot
már jó ideje nem vásárolom, pedig valamikor rendszeres olvasója voltam, régebben
több írásomat is közölte és az egyik főszerkesztője is a rokonságból került ki.
Most, az egyik újságíró által, a kezembe került a legújabb száma.
Kíváncsian
néztem, történt-e változás a tartalmában, a szerkezetében?
Balázs Szilvia „heti jegyzete”, aminek valójában
vezércikknek kellene lenni, az óbecsei Tisza-parton, a hattyúk és a kacsák
között úszkáló „egyszerű, fehér házi libáról szó”. Esetleg ezt egy átvitt
értelmű írásnak értsük?
A „közélet”
rovatban dr. Mészáros Zoltán tekinti
át a 2018-as év fontosabb eseményeit, majd Kartali
Róbert „Putyin miatt még az internetet is ellenőrzik” és Tóth Péter „A technofóbia mint visszatérő
motívum” c. írása következik. Ezután Tóth
Lívia két írása következik, a „Lelki kenyér” című, a zentai néprajzi
kiállításról, és a „Csatáink a nyelvi hadszíntéren” c. interjú az
anyanyelvápolásról. Ehhez a rovathoz tartozik
még Bíró Tímea az Akinek a szépsége
a természetességéből fakad c. interjúja egy Bankokban járt modellel, majd ezt
követően, a „heti interjú” rovatban, A Színész a kamera mindkét oldalán című, a
színjátszásról szóló írása.
A „tájoló” rovatban
Tóth Tibor arról tudósít, hogy „Bácsfeketehegy
mindenkit hazavár”. Ezután a Zenta község legjobbjai” c. írása következik, amit
Tóth Lívia „Székelyföld a téli
sportok vonzásában” írása követ.
A „Szabadkai
napló” rovatban Kartali Róbert a téli
gyerektáborok a VK4K-ban és Bíró Tímea „Négykezesek
és kétzongorás koncertek Szabadkára hangolva” c. cikke található.
A „Bánáti
újságban” Zséli Ágnes Játszunk
együtt a közösségben! címmel a téli szünidőben megrendezett játszóházról, Kónya-Kovács Otília pedig a „Csuhéangyalkák
ölelésében – az új évben is” címmel a karácsonyfa díszekről, Martinek Imre és Győrfi Réka pedig a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség
díjazottjáról ír. Mindez 29 oldal terjedelmű (a lap 68 oldala közül).
A lap második
része már inkább ismeretterjesztő-szórakoztató jellegű (Vajdasági könyveket a
polcokra; Himnusz, Kölcsey és a magyar kultúra napja, Egy fodrásznő és három
pasi, Három napon át kopogtak a kis fakopácsok, „Szeretek emberek közt lenni”,
Télen is gondoljunk a madarakra, Szerepek, stb.).
A Hét Napban
sok és változatos témájú írás található. Azt lehetne mondani, hogy van benne minden,
csak, sajnos, éppen az nincs, aminek kellene. Az írások címéből is jól látható,
hogy egyetlen időszerű társadalmi témájú elemző, tényfeltáró, oknyomozó,
problémafelvető írást nem találni benne.
A Magyar
Nemzeti Tanácshoz 2018. február 13-ai keltezéssel beterjesztett, a Hét Nap Lapkiadó Kft. 2017. évi gazdálkodásáról szóló jelentésben az áll, hogy „a nyomtatott példányszám heti átlaga
5004 darab, az eladott átlaga 2674 darab, az átlagos remitenda 2330 darab, az
évi remitenda pedig átlagosan 46,56% volt”. A lap valójában a „támogatásból” tengődik,
aminek az összege a „bevételek szerkezetében 80,88%”![10]
Ilyen gazdasági mutatókkal csak a délvidéken jelenhet meg hetilap. Elképesztő!
Iskolapéldája
lett a Hét Nap (egyetlen napilapunkkal a Magyar Szóval együtt), hogy amikor egy
lap pártbefolyás alá kerül, ez esetben a Magyar Nemzeti Tanácsot (a lap alapítóját)
közvetlenül irányító Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) befolyása alá, annak
milyen katasztrofális következményei vannak. Annak, hogyan lehet 68 oldalon a
közösség érdekvédelme szempontjából semmit mondani, hogyan lehet érdektelen,
steril lapot készíteni. Nem kell ezért csodálkozni, hogy a példányszámnak csak
alig több mint a felét tudják eladni (ha ez a szám is egyáltalán valós). Példa
arra is, hogyan válnak tehetséges, „jó tollú”, korábban harcias újságírók a
politika kiszolgálóivá és egyúttal áldozataivá is.
Mivé lett ez
a lap?
BOZÓKI
Antal
Újvidék, 2019. január 22.
[1] A VMSZ köztársasági parlamenti frakciójának újabb érdekérvényesítési sikere: MEGSZŰNTEK A KÉTNYELVŰ ANYAKÖNYVI KIVONATOK! Közlemény. Magyar Mozgalom elnöksége
http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-vmsz-koztarsasagi-parlamenti-frakciojanak-ujabb-erdekervenyesitesi-sikere-megszuntek-a-ketnyelvu-anyakonyvi-kivonatok, 2019. január 14. Lásd még zs: Változások a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadásában. Magyar Szó, 20019. január 12. 1. és 10.
[2]
Ustav Republike Srbije [A Szerb Köztársaság alkotmánya]. Az SZK Hivatalos
Közlönye, 98/2006. szám
[3] ZAKON O ZAŠTITI PRAVA I SLOBODA NACIONALNIH MANJINA ("Sl. list SRJ, br. 11/2002, "Sl. list SCG, br. 1/2003 – Ustavna povelja i "Sl. glasnik RS, br. 72/2009 – dr. zakon, 97/2013 – odluka US i 47/2018) [JSZK Hivatalos Lapja, 11/02. szám, Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/03.
szám – Alkotmányos Alapokmány és a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/09. szám – másik törvény, 97/13. szám – AB és 47/2018. szám].https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_zastiti_prava_i_sloboda_nacionalnih_manjina.html, vagy
http://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[4] Vajdaság Autonóm Tartomány
Hivatalos Lapja, LVII. évfolyam, 1. szám, 2001. január 30. 1.
[5] Jezici i pisma u službenoj upotrebi u statutima gradova i opština na teritoriji AP Vojvodine. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/mapa.php
[6] zs: Anyakönyvi kivonat magyarul.
Magyar Szó, 2019. január 16. 1. és 11. vagy
2019. január 16., 08:02 >> 2019. január 16. [20:47]
[7] Uo.
[9] Uo.
[10] A Hét Nap Lapkiadó Kft. 2017.
évi gazdálkodásáról szóló jelentés. Ikt. sz.: 72/2018. Szabadka, 2018. február 13. Terjedelem, példányszám, eladás.
Szabadka 2018. február 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése