Bódis Gábor
... békétlenül ugyan, de alaposan befészkelte magát a szellemi elszigeteltség komorságában vergődő vajdasági magyarok lelkébe. A vazallusi politikát gyakorló Pásztor családnak az a főbenjáró bűne, hogy a szerb hatalommal bratyizik, Orbán iránti szolgasága miatt viszont csak irigyek a derék vajdmagyar nacionalisták.
Elég, ha belenézünk bármilyen menekültekkel foglalkozó cikk vajdmagyar kommentjeibe, és rögtön világossá válik, hogy az orbáni szélsőjobboldali propaganda táptalajra talált. Volt rá igény. Nem most először a történelem során.
Ez a mesterségesen felélesztett, felébredt „magyarságtudat” (úgy is, mint ébredező magyarok) most teli tüdővel szívja magába az idegengyűlölet minden rezzenését a DNS-ében is legragyogóbb miniszterelnöknek.
Hiába magyaráznak itt tudós elmék, hogy az, ami ma kormányzás ürügyén Magyarországon zajlik, a vészkorszak(ok) előkészülési fázisára emlékeztet, és semmi, de semmi köze nincs a kereszténységhez. Ha Orbán azt üzeni, akkor mindnyájunknak a pápát is illik utálni.
Aki a magyar sovinizmus (és a semmiben sem korlátozott rablás) köreit zavarhatja, az nyilvánvalóan ellenség. És ha a közeljövőben Viktor az európai fasisztákhoz csatlakozik (mert máshol már lejáratta magát), akkor a vajdmagyarok nagy része (méltányosságból nem írtam óriási többséget) ennek is tapsolni fog. Sőt, ha kivezeti Magyarországot az EU-ból (amely mellesleg nettó 37 milliárd euróval sértette meg a nemzet érzékeny lelkületét), akkor azt is támogatni fogják. Még az „ősellenség” orosz bátyuskát is megszeretik.
Ez utóbbi lesz (vagy már az) egyébként a titoizmus végső bukása a vajdmagyaroknál. Akik évtizedekig arra voltak büszkék, hogy ellentétben az anyaországiakkal, van Adriájuk és nyíltan szidhatják Moszkvát.
Adieu, józan ész! Most a zűrzavar, a gyújtóhangú hordószónokok ideje jött el.
A napi politika szintjén ez az „Orbán, mint aduász” mindent elsöprő elv abban nyilvánul meg, hogy egy: a VMSZ-t és a Pásztorékat, a közvetlen pereputtyot és a haszonlesőket kivéve, általános ellenszenv veszi körül. Megvannak a nagyon is jogos érvek, de ezek közül is a legsúlyosabb, hogy Vučićékkal lepaktáltak. Tényleg gyomorforgató módon. És teszik nap nap után. Ebben egyetért minden ellenzéki vagy ellenzékinek tűnő vajdmagyar párt és a még létező közvélemény jelentős része is.
Ez a saját szempontjukból páratlanul sikeres manőver, miszerint Pásztor és a többiek a moderátor szerepét játsszák Budapest és Belgrád között, megszülte az új délvidéki doktrinát, a megbonthatatlan szerb-magyar barátságot.
Kettő: közben a nacionalista kritikusok azt nem akarják tudomásul venni, hogy diktátorféleségek bratyizása ez. Hogy mindkét társadalmat ugyanazok a demokráciát leromboló folyamatok zajlanak, amelyek irányítása két autokrata, Orbán Viktor és Aleksandar Vučić irányít.
Vučić igen, de Orbán, ő bizony nem! Hiszen Viktor a magyarok istene (pardon: DNS-e), és mint ilyen, a vajdmagyarok istene is.
A csalárd Pásztoréknak meg azért is kell veszniük, mert kihasználták Vezérünk figyelmetlenségét és befurakodtak a bizalmába. Ahol nekünk, becsületes délvidéki nacionalistáknak lenne a megérdemelt helyünk.
Aggódó szemeinket ezért is Viktorra vetjük, óvja minden lépését a Mindenható (a másik).
Ha nem lenne siralmas, egyszerűen csak röhöghetnénk rajta.
2019. május 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése