„Hiteles és felelősségteljes” tájékoztatást!
Visegrádon június 12-től 14-ig tartott az
I. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozó. A „hagyományteremtő” eseményen
mintegy 180-an vettek részt, köztük 150 külhoni magyar újságíró a
Kárpát-medence minden tájáról.
Potápi
Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a találkozón elmondta, hogy a külhoni
magyar tájékoztatási eszközök fejlesztésével is „szeretnék erősíteni a nemzet
összefogását”.[1] Új
momentumként hangzott el, hogy „egyes régiókban az újságírók is
fizetés-kiegészítéseket kapnak az egészségügyi dolgozókhoz, orvosokhoz,
pedagógusokhoz hasonlóan”.
A konkrét eredményeket ismertetve Potápi beszámolt
arról, hogy Vajdaságban a Pannon RTV nemrég új székházat kapott. […] Azt ígérte, hogy a jövőben sem maradnak el a
támogatások és fejlesztések, hiszen „ha a határon túli magyarságnak nem lesz
korszerű médiája, akkor az emberek a többségi nyelveken sugárzó tévé- és
rádióműsorokat követik, illetve újságokat olvassák. Ez pedig az asszimilációt
fogja felgyorsítani”.[2]
Szili
Katalin miniszterelnöki megbízott „a rendezvényen bemutatott kisfilmben
elhangzó mondatra utalva azt mondta: a nemzet szekerét toljuk egy olyan
világban, ahol minden feloldódik. A mostani összejövetelnek is az volt a célja,
hogy meg tudjuk határozni, merre kívánjuk tovább tolni ezt a szekeret, hogy
mindenki jól érezze itt magát, s a tájékoztatás hiteles és felelősségteljes
legyen.”[3]
Német
Ernő, a Vajdaság Ma tudósítója (a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának
tagja) szerint a délvidéki magyar sajtó helyzetéről ezek a szavak hangzottak el: „A külhoni magyar
tájékoztatási eszközök közül az egyik legrégebbi médium az idén 75 éves Magyar
Szó. A nyomtatott sajtóra jellemző példányszámcsökkenés a vajdasági magyarok
napilapja esetében is folyamatos, a szerkesztők azonban remélik, hogy talán
megérik a 100. születésnapot. A Délvidéken a magyar kormány támogatásának
köszönhetően Szabadkán megépült a Magyar Médiaház, ami otthont ad a Pannon RTV
lehető legkorszerűbb stúdióinak és berendezéseinek is. […] Visegrádon kiderült,
hogy Vajdaságban vannak kiváló újságírók, akiktől tanulni lehet, de kiderült az
is, hogy vannak tehetséges fiatalok is.”
Ez lenne a „beszámoló” arról, hogy az itteni magyar
médiumokban dolgozó újságírók „milyen körülmények között működnek, s milyen
problémákkal szembesülnek a mindennapokban”?[4]
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága
meghívásos pályázatán a rádiós pályázati kategóriában Ternovácz Istvánnak (a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága
tájékoztatással megbízott tagjának), az Újvidéki Rádió szerkesztőjének, a
Kossuth Rádió délvidéki tudósítójának a riportja első helyezést ért el. A
televíziós kategóriában második díjat nyert a Pannon Televízió három fiatal
munkatársa: Herczeg Zsolt, Miskolci
Renato és Fleisz Miklós. Különdíjban
részesült Máriás Endre, a Magyar Szó
munkatársa (ugyancsak a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának tagja,
aki többnyire a Deli Andor újból kinevezett
Európa Parlamenti képviselővel készített alákérdezős, választási propaganda interjúkkal
vált ismerté, és akit egyesek a lap főszerkesztői címe várományosának/Varjú Márta utódjának tartanak).
A találkozók,
beszélgetések, tapasztalatcserék általában hasznosak. Több szempontból is, de most nem erről
szeretnék írni. Sokat jelent az is, hogy az anyaország segíti a délvidéki
magyar sajtót (ha már a szerb hatalom nem részesíti kellő támogatásban). A Kárpát-medencei
magyar újságírók visegrádi találkozója kapcsán azonban több észrevételem is
van.
Visegrádban –
legalábbis Németh írása alapján – csak a meghívott/kiváltságos újságírók
vehettek részt. Ezek pedig a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ/BMC) közeli, a
párt irányítása alatt lévő sajtóban, illetve a véemesz Magyar Összefogás (MÖ) listájához
tartozó újságírók. A díjakat is neki osztották ki. Mennyire van ez összhangban az erkölccsel és a
jó ízléssel?
Független újságírók miért
nem vehettek részt a találkozón? Miért nem a személyes érdekeltség/jelentkezés
alapján szervezték meg az összejövetelt?
Már az írás címéből kiolvasható:
A cél megteremteni/létrehozni „az egységes magyar médiateret határok nélkül”. Ha
ez az elképzelés azt jelen(he)ti, hogy a Kárpát-medencében minden újságírónak
ugyanazt politikát kell propagálni/„egy követ fújni”, egyazon szöveget írni, az
olvasónak olvasni, a TV nézőnek pedig nézni, akkor ez teljesen ellentétben van nem
csak a sajtószabadsággal és a demokráciával, de a józan ésszel is. (Egyébként, ha valami „egységes”,
akkor az már „határok nélküli” is.) Ezen az elképzelésen némileg csak Szili
Katalin mondása enyhít, miszerint „a tájékoztatás legyen „hiteles és felelősségteljes.”[5] De kifigyelt oda erre?
Elképesztőnek/felháborítónak
tűnik az is, hogy – az elképzelés szerint – „egyes régiókban az újságírók is
fizetés-kiegészítéseket kapnak”. Más szóval, (anyagilag is) megkülönböztetik/diszkriminálják
az újságírókat, annak alapján, hogy ki jobban tolja „a nemzet (értsd a rezsim) szekerét”[6]?
A vajdasági magyar
média helyzetéről érdemében nem hangzott el semmi. Ezért nem Potápi Árpád János és Szili Katalin a
felelős, hanem az ott jelenlévő délvidéki/vajdasági újságírók, akik képtelenek
voltak a magyarországi tisztségviselőknek tárgyilagosan bemutatni a jelenlegi
állapotokat. Vagy akkor búcsút mondhattak volna a díjnak és a munkahelynek is?
A
visegrádi találkozón hiányzott az őszinte, tárgyilagos beszéd (a
párbeszédet nem is említve). Egy szót nem olvastam például arról, hogy a jelen
lévő médiások közül bárki is megemlítette volna a Freedom House[7]
a Szabadság a világban 2019 című jelentését,[8] amely Magyarországot Szerbiával együtt azok
közé az országok közé sorolta, amelyekben „korlátozottá vált a demokrácia”.[9]
Vagy
azt, hogy az Európai Parlament, a 2018. november 29-i állásfoglalásában[10] arra
ösztönözte a szerb hatóságokat, hogy „fokozzák erőfeszítéseiket a
véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatos helyzet javítása
érdekében”.
A
Belgrádi Emberi Jogi Központnak (Centar za
ljudska prava u Beogradu) a szerbiai emberi jogok állapotáról készített (2019.
február 22-ei) jelentése
bemutatásakor elhangzott az is, hogy „a sajtó helyzete Szerbiában 1998 óta a
legrosszabb, valamint, hogy a hatalom próbálkozik átvenni felette a teljes
uralmat”. [11]
A
délvidéki magyar nyelvű sajtóra is vonatkoztathatók ezek a megállapítások,
azzal a megjegyzéssel, hogy a szerb hatalom a sajtó felügyeletét úgymond
átengedte/átpasszolta a hatalmi koalícióban részes VMSZ/BMC-nek és az általa
irányított MNT-nek, amelynek a sajtófelelőse éppen a díjátvételkor „elérzékenyült”
Ternovácz István.
Ternovácz
(az ugyancsak Német Ernőnek adott
interjúban) maga is beismeri, hogy a „nemzetegyesítés rendszerén” (NER-en)
kívül is léteznek „magukat liberálisnak valló nihilista kollégák”, akik ettől a
rendszertől (indokoltam – B. A.) „úgy
idegenkednek, mint ördög a tömjénfüsttől. De ez nem gond, hiszen nekik is megvannak
a maguk kenyéradó gazdái”[12] –
mondja Ternovácz (aki maga is véemesz szolgálatába szegődött). Nem éppen Ternovácznak
kellene a sajtó szabadságát biztosítani a Délvidéken? A 100 százalékos felelősség aló az sem
mentesíti, hogy „a kisebbségi önkormányzatban harminc százalékos terheltséggel
dolgozik”.[13]
–
Azon dolgozom, hogy az eddiginél jobb legyen a hangulat újságíró társadalmunkon
belül. Az ehhez vezető út a párbeszéd. Minden vélemény fontos, leszámítva
azokét, akik képtelenek bármiféle együttműködésre, akik semmit nem tesznek a
közösségért, ugyanakkor öncélúan, magamutogató módon folyamatosan szennyezik a
délvidéki magyar környezetet – fogalmazott az MNT VB tagja.
Amint látszik, Ternovácz
egyre gyakrabban átveszi Pásztor István szóhasználatát is, aki az ellenzéki „motiváltságúakat”
nem ritkán becsméreli, mondván, „mindig megdöbbenti, hogy a romlottság milyen
szinteket tud elérni”. Ha, tehát „a nemzet
szekerét” nem az ő értelmezésük szerint „tolod”, akkor mindenre el lehetsz/fel
lehetsz készülve. Ilyen alapon lehet-e
szó bármiféle „együttműködésről”?
Az
MNT VB sajtófelelőse – úgy tűnik – nincsen tisztában azzal se, hogy éppen neki
kellene biztosítani a sajtó szabadságát a Délvidéken? Vagy így válik az
újságíróból rezsimhű politikus?
Visegrádban Szabó Angéla
12 részes interjú-sorozatát sem említette senki, amelyből megismerhettük a
délvidéki magyar sajtó valós helyzetét, állapotát.[14]
Tájékoztatásunk
„súlyos jellemhibája a gerinctelenség, a megalkuvás, a behódolás, a szolgalelkűség.
Ennek következtében csak tisztes távolságból figyeli, óvatosan kerülgeti
(megkerüli) a sorskérdéseinket, az érzékeny, húsbavágó témákat. Nem megy közel,
nem ás mélyre, nem kér számon. Elhallgat, elferdít, eltussol”[15] –
állapítja meg írásban Szabó Angéla.
Önmagunknak
hazudunk, önmagunkat ámítjuk, ahelyett, hogy felszabadítanánk a médiát és az
újságírókat, hogy a szakma szabályai szerint végezzék a feladatukat/munkájukat,
minden állami és pártbeavatkozás nélkül. Ha a fiatal újságírók indoktrinálásban
részesülnek, akkor mit várhatunk el tőlük?
A
médiához való ilyen viszonyulás/hozzáállás, az egyszólamúság, a monolitizmus, az erőltetett „egység", végső
soron, ellentétben van a sajtószabadsággal, rontja a magyar közösség helyzetét,
ellehetetleníti a kollektív és tagjai egyéni jogainak érvényesülését. Akadályozza az alkotói szabadságot, a közösség
haladását és fejlődését is!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. június 23.
[1] Németh Ernő: Egységes magyar médiatér határok nélkül. https://www.vajma.info/cikk/tukor/7871/Egyseges-magyar-mediater-hatarok-nelkul.html, 2019. június 14. [18:42]
Lásd még M.E.: Közösen tolva a nemzet szekerét. Magyar Szó, 2019. június 15. 4.
[2] Lásd Németh írását az 1-es alatt.
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Lásd az 1-es jegyzetben M.E. írásának címét.
[7] https://freedomhouse.org/
[8] Freedom int the World 2019. https://freedomhouse.org/report/freedom-world/freedom-world-2019/democracy-in-retreat és https://freedomhouse.org/report/freedom-world/2019/serbia
[9] mh: Szerbia már csak félszabad ország? https://www.magyarszo.rs/hu/3905/kozelet/197006/Szerbia-m%C3%A1r-csak-f%C3%A9lszabad-orsz%C3%A1g.htm, 2019. február 7. [09:55] >> 2019. február 7. [20:22]. Lásd még: Ki rabolta el a szabadságot? https://www.magyarszo.rs/hu/3904/kozelet_politika/196978/Ki-rabolta-el-a-szabads%C3%A1got.htm, 2019. február 6. [14:09]
[10] Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2018. évi jelentéséről (2018/2146(INI))
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2018-0478+0+DOC+XML+V0//HU
[11] Predstavljanje izveštaja „Ljudska prava u Srbiji 2018” [Az emberi jogok Szerbiában 2018-ban jelentés bemutatása]. http://www.bgcentar.org.rs/predstavljanje-izvestaja-ljudska-prava-u-srbiji-2018-i-pravo-na-azilu-republici-srbiji-2018/
[12] Németh Ernő: „Fölnézek arra, aki nagyot mer álmodni”, https://www.vajma.info/cikk/valasz/92/Folnezek-arra-aki-nagyot-mer-almodni.html, 2019. június 15. [19:31]
[13] Uo.
[14] Szabó Angéla: Sajtónkról. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3
[15] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése