Közel 15 százalékkal kevesebb délvidéki magyar elsős indul iskolába mint 5 éve

 

A délvidéki magyar tannyelvű iskolákba 2014-ben még 1587 diák ült be az első napon az iskolapadba, fél évtizeddel később 2019-ben már csupán 1360-an várják majd az első iskolacsengőt.

Csupán 5 esztendő alatt 226 diák „tűnt el”, amely egy közepes iskola teljes diáklétszáma és csupán 5 esztendő alatt 14,30 százalékos diákszám csökkenés a délvidéki magyarság körében.

Az 1360 kis diák összesen 73 iskolában kezdi meg a diákéletét, ám azt egyenlőre nem tudni, hogy közülük mennyien fejezik be majd Szerbiában az általános iskolás tanulmányaikat.

Amikor a délvidéki magyar politikumot és a Magyar Nemzeti Tanácsot uraló, Pásztor István vezette VMSZ-es politikusok beszélnek, akkor rendre melldöngetve szoktak arról mesélni, hogy a Prosperitati Alapítvány és egyéb hozzájuk köthető szervezetek és intézkedéseken keresztül mennyi délvidéki magyarnak teremtettek lehetőséget az itthon maradásra. Azonban ugyanezek a politikusok emelt hangon szokták kikérni maguknak, amikor azzal vádolják őket, hogy az elhibázott politikájuknak bármi köze lenne a népességcsökkenéshez.

Viszont a tények sajnos magukért beszélnek, a délvidéki magyarság vészesen fogy, a VMSZ-es politikusok is  sokszor külföldön taníttatják gyermekeiket, már ha egyáltalán vállaltak gyermekeket. A délvidéki magyarság pedig eközben, (ahogy az korábban az MNT egyik ülésén elhangzott) a lábával szavaz és inkább itt hagyja azt a vajdasági közeget. Ahol délvidék elcsatolásának napját ünnepnek szavazzák meg, magyarellenes zászlókból történelmi lobogót csinálnak, ahol papok párt alapon prédikálnak és a kukásautóra is csak pártkönyvecskével lehet felkapaszkodni, ahol a határban mindig a „jó napot” a hivatalban meg mindig a „dobar dan” a köszönés, ahol csörög a telefon, hogy a permetező gépért és ekéért cserébe tessék elmenni szavazni.

Vučić Belgrádból, Orbán Budapestről, Pásztor Szabadkáról akarja megmondani mi a jó a délvidékieknek, addig a magyarok egyre inkább külföldön döntik el saját maguknak. 

Mindezek ellenére semmiképp sem szabad feladni. A délvidéki magyar közösség tagjainak igenis itthon kell maradnia: mert csak akkor jön el ismét a szép világ, ha majd a politikusaink szájtépését és hazug ígéreteit elnyomnák a délvidéki magyar bölcsőkből kiszűrődő gyermekhangok hada. Ha nem így lesz, akkor elhalunk mint a gyertyaláng.

https://delhir.info/2019/08/29/kozel-15-szazalekkal-kevesebb-delvideki-magyar-elsos-indul-iskolaba-mint-5-eve/