„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”…

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (188.)

 

Október 2.

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”…

Az utóbbi napokban mintha változna a vajdasági magyarok helyzetének és „autonómiájának” magyarországi megítélése.

Csóti György a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója szeptember végi újvidéki látogatása alkalmával így értékelt: „Négy országban, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában él ma a magyarság nehéz helyzetben, kétségkívül Szerbia az az ország, amelyben e négy ország közül ma mégis a legkedvezőbb a magyar kisebbségi közösség helyzete.”[1]

Az érdekvédelmi szervezet vezetője szerint, az említett, Magyarországgal szomszédos országoktól eltérően, „Vajdaság vonatkozásában azért beszélhetünk más helyzetről, mert itt valóban létezik az autonómiának egy működő formája. […] Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk, de már így is jónak nevezhető, s kétségkívül kiváló eredmény, hogy létezik” – értékelte Csóti.[2]  

A szlovéniai és a horvátországi helyzetével kapcsolatban a KJI igazgatója kiemelte, hogy „ott a magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik el, alanyi jogon jár képviselői hely számunkra a parlamentben, alkotmányosan számítanak tehát államalkotó tényezőnek. – Ettől természetesen nem fényes még az életük. A többihez képest azonban az, a vajdaságihoz képest is jobb – tette hozzá.

Csóti György diplomatikusan, de érthetően megfogalmazott szavai a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének – az eddig hivatalos magyar értékelésektől eltérően – sokkal valósabb meglátását fejezik ki. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tisztségviselői ugyanis a vajdasági magyarság helyzetét „példaértékűnek” nevezik.[3]

Elhangzott végre, hogy a szomszédos országok közül a szlovéniai és a horvátországi magyarok helyzete „jobb”, mint a vajdasági magyaroké. Ebben a két országban „a magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik” és „alanyi jogon jár képviselői hely számunkra a parlamentben”. Mikor valósul meg ez Szerbiában?

Vajdaságban ugyan „létezik az autonómiának egy működő formája”, de Csóti is hangoztatta, hogy „messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”. 

Ebből a megfogalmazásából a magyar, vagy magukat annak tartó politikai vezetőknek, képviselőknek és a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak is le kellene vonni a következtetést.

Október 2-5.

Teljesíteni a feltételeket!

A Visegrádi Együttműködés négy országának (V4-ek), Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország elnökeinek a Prága melletti Lány kastélyban megtartott államfői csúcstalálkozóján jelen volt Borut Pahor szlovén és Aleksandar Vučić szerb elnök is.

Áder János, magyar államfő, a konferencia után (október 3-án) tartott sajtótájékoztatón, az EU bővítést illetően, elmondta, hogy „a találkozón részvevő öt uniós tagállam mindegyike támogatta Szerbia Csatlakozását. – Ha Szerbia teljesíti az uniós csatlakozás feltételeit, múltként kell tekintenünk a korábbi bizalomhiányra – fejtette ki Áder.

A magyar elnök álláspontja merőben eltér a korábban, különösen Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter által gyakran hangoztatott állásponttól, miszerint „fel kell gyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, és lehetővé tenni az ország számára, hogy még 2025 előtt az EU tagjává váljon”.[4]  

Ehhez egyesek még azt is hozzátették, hogy Szerbia felvételének az Unióba „feltétel nélkül” kell(ene) megtörténni. Ez viszont a délvidéki magyarok érdekeinek mellőzését is jelentené.[5]

Pásztor István a haladó véemesz elnöke, a Fidesz legutóbbi (Budapesten, szeptember 29-én megtartott) kongresszusán a hivatalos magyar hozzáállás nem támogatását egyenesen „gáncsoskodásnak” nevezte, az eddig bővítési biztosokról pedig azt mondta, „azért jártak Belgrádba, hogy elmondják, mit miért nem lehet”.[6]

Szijjártó, a magyar külügy vezetője Varsóban, a Warsaw Security Forum elnevezésű konferencián (október 2-án) kijelentette, hogy „Szerbia és Montenegró gyakorlatilag készen áll a csatlakozásra”[7] (??).    

A magyar köztársasági elnök most azonban világosan és érthetően kimondta: Szerbia EU-s csatlakozáshoz bizony előbb teljesíteni kell a csatlakozás feltételeit. Hogy erre egyáltalán sor kerül-e és mikor, az viszont teljesen bizonytalan. Legelőször ugyanis rendezni kell(ene) Szerbia és Koszovó viszonyát. Hogyan lehet felvenni az EU-ba egy országot, amelyiknek még a pontos határai sem ismeretesek, ahol minden naposak az állami hatalommal elégedetlenek tiltakozásai? 

A délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének rendezése szempontjából különösen fontos, hogy a magyar államfő végre kimondta, Szerbiának teljesítenie kell az az uniós csatlakozási feltételeket. Ezeknek a részét képezik az ún. koppenhágai politikai kritériumok is – egyebek mellett „a stabil demokratikus intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme”.[8]

Ezeken a területeken viszont gondok vannak, Szerbia ugyanis – még Tanja Fajon, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási bizottság elnöke szerint is – „az uniós csatlakozási folyamatokban rosszul teljesít”.  – A szerb kormánynak többet kell tennie a 23. és a 24. csatlakozási (az igazságszolgáltatásra és az alapvető emberi jogokra vonatkozó – B. A.) fejezet ügyében – tette hozzá a bizottság elnöke.[9]

Szerbiának, tehát, az említett álláspontok szerint, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait is!

A kérdés csupán az, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai érdekek, vagy a tagsági feltételek következetes teljesítése kerül-e előtérbe. Természetesen az is, hogy a magyar külügy alkalmazkodik-e/méltányolja-e a köztársasági elnök álláspontját?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. október 11.

---

[1] v-ár: Készül a vajdasági restitúciós felmérés. Magyar Szó, 2019. október 2. 1.
[2] Uo. 4
[3] Hajnal: A magyarság helyzete példaértékű Szerbiában. https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/hajnal-magyarsag-helyzete-peldaerteku-szerbiaban, 2019. július 25. [09:30 és 16:40], és A szerbiai magyarság helyzete példaértékű a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának résztvevői szerint. https://szabadmagyarszo.com/2019/03/08/a-szerbiai-magyarsag-helyzete-peldaerteku-a-karpat-medencei-magyar-kepviselok-forumanak-resztvevoi-szerint/, 2019. március 8. [15:16]
[4] Szijjártó Helsinkiben: Lehetővé kell tenni Szerbia számára, hogy még 2025 előtt csatlakozzon az EU-hoz. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/27362/Szijjarto-Helsinkiben-Lehetove-kell-tenni-Szerbia-szamara-hogy-meg-2025-elott-csatlakozzon-az-EU-hoz.html, 2019. augusztus 29. [16:38]
Szijjártó: Szerbiának még 2025 előtt az EU tagjává kellene válnia. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/szijjarto-szerbianak-meg-2025-elott-az-eu-tagjava-kellene-valnia, 2019. augusztus 29. [14:15 és 14:22]
[5] Bővebben lásd a Feláldozott délvidéki magyarok? c. írásom. https://delhir.info/2017/08/03/felaldozott-delvideki-magyarok/, 2017. augusztus 3.
[6] Fidesz Kongresszus 2019 - Pásztor István beszéd. https://hirtv.hu/video/227812; http://www.vmsz.org.rs/video/fidesz-kongresszus-2019-pasztor-istvan-beszede
[7] (MTI) Szijjártó: Szerbia és Montenegró készen áll a csatlakozásra. Magyar Szó, 2019. október 3. 3.
[8] Koppenhágai kritériumok. https://hu.wikipedia.org/wiki/Koppenh%C3%A1gai_krit%C3%A9riumok
[9] D.J.: „Szerbia rosszul teljesít az uniós csatlakozási folyamatokban”. https://delhir.info/2019/10/05/szerbia-rosszul-teljesit-az-unios-csatlakozasi-folyamatokban/