Migránshelyzet Magyarkanizsán
Ami migránsügyben Magyarkanizsán zajlik az utóbbi
időben, az legszelídebben fogalmazva is: a vajdasági magyarság kiskorúsítása,
megfélemlítése és megalázása. A migránsnak nevezettek a hazájuknak búcsút
mondva – szinte akadálytalanul – átkelnek hat-hét országhatáron, Szerbiába érve
végigautóznak, átbuszoznak az országon (teljes hosszában), és amikor már
eljutnak a Vajdaság északi csücskébe, akkor az itteni magyar önkormányzat
nyakába zúdul a feladat, hogy oldja meg azt, ami nem is az ő dolga, amit
heteken, hónapokon át jóformán senki sem akart megoldani. Ha ez nekik gondot
okoz, birkózzanak meg a problémával a magyarok!
A város legkülönbözőbb pontjain felbukkanó migránsok
(utcákon, üzletek, pékségek, vendéglők előtt, buszmegállóban, az autóbuszokon,
a vasútállomásnál, a Népkertben, a tangazdaságnál, a vadászlejárónál, a sportcsarnokkal
szembeni töltésen) aggodalmat és félelmet keltenek az emberekben. – Tele van a város – írta tegnap
Facebook-bejegyzésében Kovács Béla. – Tele az erdő – fűzte hozzá Árok
Zoltán.
Az elhagyatott, a sorsára hagyott vasútállomás
épületét a helybeliek kitakarították, a városba érkező hívatlan vendégek
azonban a birtokukba vették, és alig pár nap alatt úgy kicifrázták, mint a
szóláshasonlatbeli Bozsik kocsiját a tyúkok. Hogy milyen koszt és szemetet
hagytak maguk után az önkényes szállásfoglalók, az leginkább abból a
mobiltelefonnal felvett (pár perces) videóból derült ki, amelyet az egyik
vállalkozó szellemű helybeli, Gömöri
József készített.
–
Azért filmeztem le, hogy lássák az emberek, hogy itt nagy a baj, járványveszély
van
– mondta.
Műanyagzacskót húzott a cipőjére, és bemerészkedett
az épületbe. Az idegen szállásfoglalók a szűk kis helyiségekben elhelyezett
matracokon aludtak, ott elfogyasztották az ételüket, élelmüket, és ugyanott
végezték a kis- meg a nagydolgukat is. Onnan aztán naponta kijártak az utcára,
bementek a boltba, betértek a pékségbe, ha szükséges volt, még az egészségházba
is, felszálltak a buszra, beültek a taxiba… A kanizsai vezetőség felkérte a
vasútállomás tulajdonosát, hogy zárja le az épületet, erre azonban eddig még
nem került sor. Most újra kitakarították.
Szemerédi Kornélia is hozzászólt a témához: 2015-ben Kanizsa nem a csönd, hanem a fekália városa volt. Nem hiába mosták
a tűzoltók a központot a migránsáradat után. Most is az lesz, csak egy csöppet
szarabb lesz a helyzet. Az enyhe tél kedvez a vírusoknak…
Fülöp Mária is kényelmetlen kérdést fogalmazott meg: De ki engedi ezt meg, hogy ilyen szeméttelep
legyen a város? De miért jó ez valakinek? Az nem gondol a saját gyerekére?
Továbbgondolásra
érdemes az alábbi párbeszéd is:
– Egészségügyi felügyelőség létezik még?
– Létezik hát. Mennek a kis cégekhez pénzt behajtani.
A magyarkanizsaiak végtelenül türelmesek, sokáig
tűrték a városukban kialakult áldatlan állapotot – legfeljebb csak zúgolódtak
egy keveset –, aztán egy idő után úgy döntöttek, hogy mégis tesznek valamit.
Annyit, amennyit a kisemberek tehetnek. Esténként néhányan kivonultak az
utcára, és jártak egyet a város központjában. Nem tüntettek, nem hangoskodtak,
nem szónokoltak, senkit nem bántottak. Éppen csak ily módon, ezzel a hangtalan
sétával szerették volna kifejezni, hogy nem tetszik nekik az, ami a községükben
történik. Mégis szúrta valakiknek a szemét ez a csendes/békés ellenkezés, és
még csírájában elfojtották az ártalmatlan véleménynyilvánítást. Alig pár nap
után az esti séta megszűnt. Értésükre adták, hogy gyülekezni csak előre –
napokkal előbb – bejelentett és engedélyezett módon szabad. Ha már ötnél több
ember „csoportosulni kíván” valamilyen cél elérése érdekében, az bizony
engedélyköteles megmozdulásnak számít, az indítványozója, a szervezője pedig
felelősséggel tartozik mindazért, ami az ilyen összejöveteleken történik. Hogy
a külföldiek közül hányan verődnek össze nap-nap után az autóbusz-állomás, az
üzletek vagy a vendéglők előtt, meg az erdők sátortáboraiban (ahol még tüzet is
gyújthatnak), az már más lapra tartozik, és azt más mértékkel mérik – ahhoz nem
szükséges helyben kiváltható engedély.
Szabó
Angéla
Video:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése