Helyben járó egyeztető testület

„Miként lehet haladéktalanul orvosolni a kisebbségi jogok csorbulását”?

December 12-én Szabadkán tanácskozott a szerbiai nemzeti tanácsok országos koordinációs bizottsága. A 23 nemzeti tanács közül 15 képviseltette magát. A testület negyedévenként tart egyeztető ülést, az elnöklő pedig évente változik.

A Magyar Szó (párt)napilap és a Vajdaság Ma hírportál tudósítása is kiemeli, hogy Zoran Pašalić köztársasági polgári jogvédő („zaštitnik građana” és nem „az alapvető jogok biztosa” – ahogyan a Vajdaság Ma hírportál tudósítója kereszteli)[1] „negyedik alkalommal vett rész a nemzeti tanácsok koordinációjának ülésén”.[2] Az egyeztetésen Ivan Bošnjak, az államigazgatási és helyi önkormányzati minisztérium államtitkára is részt vett.[3] 

– Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének elmondása szerint a köztársasági jogvédő szabadkai látogatása arról árulkodik (sic!), hogy új gyakorlat alakult ki az emberi és a kisebbségi jogok, illetve azok védelmének tekintetében. A támogatás célja megvitatni, miként lehet haladéktalanul orvosolni a kisebbségi jogok csorbulását – tette hozzá, mondván hogy a nemzeti tanácsok korábban ilyen szinten és módon nem élhettek ezzel a lehetőséggel – olvasható mindkét írásban.

– Szinte tálcán kínálják a lehetőséget, s ezzel élni kell! Nem csak a problémák katalógusba vétele a fontos, hanem hogy azok így megoldódhatnak. A jövő évi tervekkel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy egy újabb cselekvési tervet lenne érdemes kidolgozni. Ez a terv pedig nyilvántartásba venné mindazt, amit most felsoroltunk – mondta Hajnal Jenő.

Ivan Bošnjak, Zoran Pašalić és Hajnal Jenő

Fotó: Németh Ernő 

Mindkét tudósítás többnyire Hajnal, Pašalić és Bošnjak nyilatkozatait tartalmazza. Arról viszont már alig lehet kihámozni belőlük valamit, hogy egyáltalán mi is hangzott el az ülésen, hogy mit is/miben is koordináltak a nemzeti tanácsok képviselői? 

A Magyar Szó írása szerint Szabadkán „megvitatták a szerbiai nemzeti kisebbségek, illetve nemzeti tanácsok megégetőbb problémáit, továbbá terveket fogalmaztak meg a jövőbeni tevékenység vonatkozásában”,[4] valamint hogy „a nemzeti tanácsok képviselői oktatási kérdésekről is döntöttek”.[5] Túlságosan is általános, homályos és szinte semmitmondó információk ezek. 

Az igazi tudósítás az lett volna, ha megtudjuk, hogy melyek voltak a megvitatásra került „legégetőbb problémák” és az egyeztető testület milyen álláspontokat és „terveket” fogalmazott meg ezekkel kapcsolatosan. Az idézett írások alapján az olvasónak erről halvány fogalma se lehet. Vagy ezek megszövegezésére sor sem került?

Hajnal Jenő a tanácskozás utáni nyilatkozatában elismerte, hogy „az emberi és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos „fennakadások az alkalmazás területén merülnek fel”. – Az emberi jog valójában hozzáállás és kultúra kérdése – tette hozzá. Azt azonban már nem mondta, hogy a hatályos törvények nem alkalmazásának is a kérdése.   

Ilyen összefüggésben furcsán hangzik az a kijelentése is, miszerint „a jövő évi tervekkel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy egy újabb cselekvési tervet lenne érdemes kidolgozni”.

Ha most az „gondolják” Hajnalék, hogy jövőre „újabb cselekvési tervet lenne érdemes kidolgozni”, akkor felmerül a kérdés, hogy mikor fog az elkészülni, de legfőképpen, hogy mikor kerül az megvalósításra? Már csak azért is, mivel – ismereteim szerint – mind a mai napig nem készült konkrét felmérés a 2015-ben meghozott szerb, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésre vonatkozó cselekvési terv[6] megvalósításáról. Most majd újat dolgoznak ki (hogy a régi hibáit feledtessék)?

Az írásokból arra kérdésre sem kaptunk választ, hogy „miként lehet haladéktalanul orvosolni a kisebbségi jogok csorbulását”. Miként lehet? Mit „orvosoltak” eddig”? Nem-e inkább az derül ki, hogy ilyen módon nem lehet a jogsérelmeket „orvosolni”?

Nem kell túl nagy elvárásokat fűzni Pašalić és Bošnjak jelenlétéhez sem a koordináción. Köztudott, hogy a szerbiai ombudsman a fekete-vörös hatalmi koalíció javaslatára került tisztségbe, Bošnjak pedig közvetlen részese/alkalmazottja ennek a hatalomnak.

– Az idei évben 24 ajánlást fogalmaztunk meg a kisebbségi jogokkal kapcsolatban, ami sokkal több, mint az előző években, hisz korábban 11 év alatt 209 ajánlás született. A kisebbségi tanácsok képviselői 1600 alkalommal fordultak a hivatalhoz, s általában a kultúráról, a kisebbségi nyelvhasználatról, az anyakönyvekről volt szó. Sokat dolgoztunk mindezen, és sikerült néhány szabálytalanságot kijavítani – nyilatkozta Pašalić.[7]

Nem az a lényeg, hogy az ombudsman „négy alkalommal vett részt”[8] a koordinációs testület ülésén, és hogy mennyi ajánlást tett, hanem hogy milyen eredményeket tud felmutatni a hatályos törvények alkalmazásának, illetve azok módosításának a követelése és a gyakorlatban való érvényesítése terén! Arról ugyanis Pašalić nem számolt be, hogy a 24 ajánlásból mennyi került alkalmazásba!

Az „ajánlások” számának növekedése sem jelent éppenséggel semmit, ha azok nem hoznak eredményt. Köztudott ugyanis, hogy az „ajánlások” az ún. puha joghoz tartoznak, nem kötelező érvényűek. Ez azt jelenti, hogy az illetékes hivatalok vagy elfogadják/alkalmazzák azokat, vagy sem.

Pašalić egyébként sem a jogérvényesítés számonkéréséről és a rendelkezésére álló jogi eszközök következetes alkalmazásról, az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokért való kiállásról vált ismerté.  Majd szembe száll – Bošnjakkal együtt – azokkal, akik kinevezték? Dehogyis!

A két írás alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy a nemzeti tanácsok egyeztető testületének munkájában munkájában is komoly változásokra van szükség: Hiányoznak ugyanis a konkrét állásfoglalások és a hatalmi szerveknek valamint a jogvédőnek címzett álláspontok, tételes javaslatok, de azok eredményének a számokérése is. Ezek nélkül pedig az „egyeztetés” csupán formaság, a negyedévenként előlátott személyes találkozásokat/látásokat jelenti, a helyben járást segíti. Eredmény nélküli, öncélú ülésezés!

A tanácsok munkája, hatékonysága nagymértékben függ az elnöklő, a „házigazda” hozzáállásától, képességeitől is, aki ez esetben sem mutatott kellő határozottságot, hatékonyságot, kezdeményező készséget.

Hajnal egész évi elnöksége a koordinációs testületben abban merült ki, a „szinte tálcán kínált a lehetőséget” csak annyiban használta ki, hogy javasolja: „Jövőre újabb cselekvési tervet lenne érdemes kidolgozni”!

2020-ban talán több szerencsénk lesz, amikor Hajnal Jenőtől egy másik nemzeti tanács elnöke veheti át ezt a tisztséget. A legnagyobb újévi ajándék a vajdasági magyar közösségnek mégis az lenne, ha az MNT elnöke január 1-jével nyugdíjba távozna és a helyébe egy olyan elnök kerülne, aki képviselné is a közösség érdekeit! Szeptikus vagyok, hogy ilyen szerencsében részesülhetünk...

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. december 18.

---

[1] Németh Ernő. Szabadka: Az alapvető jogok biztosa jelenlétében tanácskozott a nemzeti tanácsok koordinációs testülete
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/24503/Szabadka-Az-alapveto-jogok-biztosa-jelenleteben-tanacskozott-a-nemzeti-tanacsok-koordinacios-testulete.html, 2019. december 12. [16:02]
[2] P. E.: Nyelvhasználat és tankönyvek. Magyar Szó2012. december 13. 1., és Németh írása az 1-es alatt.
[3] Uo.
[4] P. E. írása a 2-es alatt, 1.
[5] Uo. 4 és Német írása az 1-es jegyzetben.
[6] Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/Madjari/Jogszabalyok/kisebbsegi%20cselekvesi%20terv.pdf
[7] Lásd Német írását az 1-es jegyzetben.
[8] P. E., a 2 es alatt, 1.