BARKEL: a cég, amelynek nyoma veszett

Pénz, mint pelyva – adósság, mint szalmakazal

Ezen a környéken ekkora rablás még nem történt – leginkább csak így emlegetik a csantavériek a helyi alapítású Barkel nevű magáncég által elkövetett óriási átverést.  Pedig a mezőgazdasági termelőket errefelé jó néhányszor becsapták már a vidéki jószágfelvásárlók (disznókupecek), a falubeli gabonakereskedők (kukoricaüzérek), és megkárosította őket tejüzem is, vágóhíd is nem egy alkalommal. Tehát nem ismeretlen, nem új keletű errefelé a jóhiszemű parasztemberek átejtése, ám a mostanihoz fogható csalásra eddig még nem volt példa. Ami az esetet pikáns módon botrányossá teszi, az az, hogy éppen egy helybeli vállalkozó, egy tősgyökeres csantavéri vágta át gátlástalanul és károsította meg szándékosan azokat a gazdákat, akiket személyesen ismert, jól ismert, és akikkel éveken át példásan együttműködött. 

Az történt, hogy az aratás és az őszi termény-betakarítás után a cég beszüntette a felvásárlást és leállította a kifizetést. Az ügyvezető, a 60 éves Barna Tibor pedig – mint aki jól végezte dolgát – sebtében összecsomagolt és a feleségével együtt elköltözött a faluból. Éppen úgy, ahogy a régi szép slágerben elpanaszolják: ismeretlen helyre távozott. Az adósok pedig bottal üthetik a nyomát. Nyolcmillió eurós elcsalt tartozást követelnek rajta az átejtett cégek és a megvezetett, faképnél hagyott gazdák.

Osztronkovics István dušanovói termelőnek 15.000 euróval maradt adós a Barkel.  

– Korábban milyen tapasztalata volt a céggel?

 

– Jó volt az együttműködés, éveken át nem volt panaszra okunk, először történt meg, hogy nem fizették ki a felvásárolt vagy a tárolásra átadott termény árát. Én az egész évi búza- és kukoricatermést adtam át nekik megőrzésre, ők tárolták. Általában karácsony környékén szoktam eladni a kenyérgabonát, a kukoricát pedig a tavasz folyamán, amikor már valamivel jobb árat kínálnak érte. 

– Mikor derült ki, hogy valami gond van a céggel?

 

– Hallottuk, hogy akadozott a kifizetés, aztán szabadságra küldték az alkalmazottakat, több jel is utalt arra, hogy valami zajlik a háttérben, azonban ekkora disznóságra senki nem számított.  

– Hány adósnak mekkora összeggel tartoznak?

 

– Az elismert adósok listájából az derül ki, hogy 147 vállalatnak és magánszemélynek tartoznak összesen 900 millió dinárral. Szerintem ez egy horribilis összeg, ekkora valós tartozása nem lehetett a cégnek. Mekkora összeget forgatott, ha csak az adóssága ennyi? A dokumentumok szerint legtöbbel a Köztársasági Árutartalékok Igazgatóságának tartozik, 295 millió dinárral. De persze nem volt nyilvántartásuk, adatuk semmiről, azt mondták, hogy a Barkel irattára eltűnt vagy megsemmisült, nem tudják, hogy hová lett, mi történt vele, ezért nekünk kellett igazolnunk a cég iránti követelésünket – szerződéssel, mázsacédulával, ki mivel tudta. Százhúsz nap állt rendelkezésre, hogy a követeléseket benyújtsák, azt hiszem, 200-nál is többen éltek ezzel a lehetőséggel. 

– Kik a károsultak? Helyiek, környékbeliek?

 

– Sok helységből valók: gunarasiak, topolyaiak, zentaiak, zomboriak, kishegyesiek, moholiak, szanádiak, nagybecskerekiek, de vannak köztük csantavériek is. Vállalatok is, magántermelők is, sőt a 18 alkalmazottjának a bérét sem fizette ki, azok egységesen, fejenként 71 ezer dinárra várnak. Mint kiderült, az említett dolgozók közül senki nem tartozik felelősséggel azért, amit a gazda, a vállalatvezető művelt. Hiába fordultunk hozzájuk a kérdéseinkkel, nem kaptunk választ, hirtelen mindenki feledékennyé vált, senki nem emlékszik semmire. Se a könyvelő, se a mázsakezelő, se a raktáros, se a terményátvevést végző. Azt biztosan tudjuk, hogy november végén nagyon fellendült a forgalom, a terményszállítás, szinte egymást érték a teherautók, hordták kifelé az árut, de azt senki nem tudja megválaszolni, ki végezte a fuvarozást, kinek a kamionjai sürögtek-forogtak, és mit hová szállítottak.  

– Kinek tartoznak még nagyobb összeggel?

 

– A helybeli FARM COMMERCE-nek 160 millió dinárral, a szabadkai Agro Centar Monzának 81 millióval, a zombori Agroravangardnak 35 millióval, a magántermelők közül pedig két bajmoki gazdának, 7-7 millió dináron fölüli összeggel. Nagyon szövevényes és szinte átláthatatlan ez a történet. Vannak vitatható követelések is 123 személy esetében, tehát sok minden még tisztázatlan. 

– Ki indítványozta a károsultak együttes fellépését?

 

– A helybeli Gebi cég, mert neki is tartozik a Barkel. Néhányan mi is csatlakoztunk, de mostanra már csak ketten maradtunk, akik még megjelenünk a bíróságon, ha kell, és kíváncsian várjuk az ügy további fejleményeit. A többiek már elmaradtak, nem reménykednek abban, hogy megkapják a pénzüket. 

– Akik nem társultak, azok miért nem tették, miben bíznak? 

– Vagy végérvényesen lemondtak a pénzről, vagy abban bíznak, hogy valami csoda folytán előbb-utóbb csak előkerül a cégvezető, egyszer visszatér a falunkba, és akkor majd tisztázza az adósságait. Ha nem is fizeti ki a teljes árat, de legalább egy méltányos összegben kiegyezhetnek. Eleinte még én is elképzelhetőnek tartottam, hogy talán kimentett valamennyi gabonát a cégből, valahol biztonságba helyezte, tehát megvan, és ha majd elmúlik egy bizonyos idő, ha elcsitul a botrány, akkor előveszi, értékesíti és kifizeti a becsapott termelőket, de most már ebben nem hiszek. Naiv feltételezés: ezt a temérdek búzát, szóját, kukoricát nem azért lopták el, hogy egyszer majd visszaadják. Meggyőződésem, hogy az eltulajdonítást a tavalyi aratástól kezdve szándékosan, tervszerűen végezték. Utána pedig csődbe vitték a céget. Bosszantó, hogy az esetet úgy állítják be és úgy kezelik, mintha ez egy sima veszteséges vállalat lenne, amely rosszul gazdálkodott, és ezért csődbe jutott, holott egyáltalán nem erről van szó. Nagyon is nyereséges lehetett, mert az adósok pénzét visszatartotta, az üzletfeleit becsapta, a termelőket átverte, szándékosan megkárosította. 

Az én kukoricámat nem vásárolta fel a cég, csak megőrzésre, raktározásra adtam át, tehát nem az ő tulajdona, nem az ő áruja volt, mégis úgy rendelkezett vele, mint a sajátjával. Nincs meg, nem lehet visszaadni. Ezáltal mindenféleképpen törvénytelenséget követett el: ha nincs meg a búzám, a kukoricám, akkor tulajdonképpen ellopta, ha pedig eladta, akkor az államot is megkárosította, mert nem fizette be az ezzel járó kötelező adót. Ezért kértem is, hogy ezt a tételt vegyék ki a csődmasszából, de a javaslatomat nem fogadták el. 

A céget a kinevezett csődbiztos képviseli a bírósági tárgyalásokon. Időközben az elsőt már lecserélték, most másik van helyette. A korábbi csődbiztos elkészítette a leltárt, abban benne van az összes ingatlannak a listája, és mindazok az eszközök, amelyekkel a cég rendelkezik. De abban az anyagban se egy gramm kukorica, se egy gramm búza nem szerepel. Mintha senki egy dinárt nem fizetett volna soha ennek a cégnek. A termény nincs meg, de hogy hol van, arról egy betű nincsen a bírósági anyagokban. Egyszerűen csak eltűnt, nyoma veszett. Most azt látom, hogy a még meglévő vagyont is széthúzzák. Először az állam felé irányuló követeléseket kell tisztázni: forgalmi adó, járulékok, a foglalkoztatottak elmaradt bére, a kezes tisztázása stb. 

Követhetetlen, érthetetlen, hogy mi miért történik. Az első tárgyalás óta látványosan megváltoztak a számok, a kifizetésre váró összegek, és voltak olyan követelések is, amelyek időközben eltűntek. Mondok egy példát: a legelső tárgyaláson a Köztársasági Tartalékalapok Igazgatósága 80 millió dináros követelést nyújtott be, de mostanra már ez az kinnlevősége 280 millió dinárra duzzadt. Amit jóvá is hagytak. Ez hogy történhetett? Lehetséges az, hogy valaki ennyire nem tartja számon, hogy mennyivel tartoznak neki? Közben milliókról van szó! Csak hónapok múltán jut eszébe? Benne van ebben a kétes ügyletben az árutartalékok vastagon, ez a tény erre enged következtetni. 

– Ez már a gazdasági bűnözés kategóriája. Normális országban körözést adnak ki az eltűnt cégvezető ellen, a hátrahagyott alkalmazottakat pedig vizsgálati fogságba helyezik, amíg nem tisztázódik az ügy.  

– Feljelentést tettem a gazdasági bűnözéssel foglalkozó ügynökségnél. Válaszra se méltattak. 

– Most hol tart az eljárás? Van-e remény arra, hogy az adósok megkapják a pénzüket?

– A karácsony előtti napokban megfeneklett az ügy, azóta áll az egész, nem történik semmi. Gondolom, hogy a csődeljárás befejeztével az ügyet lezárják, az okozott kárt pedig senki sem fogja megtéríteni.

Szabó Angéla