Óriási felháborodást váltott ki a magyarkanizsai, de a teljes délvidéki magyar közösségből is az a beszéd, amelyet Szent Száva ünnepén mondott el Jovica Mojsilović magyarkanizsai pravoszláv pópa.
A beszéd magyar nyelvű átiratát portálunk közölte le:
A felháborodás mértékét jól jelzi,
hogy a magyarkanizsai Infó TV csatornáján közzétett felvételt több mint 7
ezren nézték meg, ezzel az egyik legnézettebb felvételük lett, miközben
az átlagos videóikat kb 50-en szokták megtekinteni a Youtube-on.
Ahogyan arról beszámoltunk többen
vizsgálják, hogy a pópa beszéde kapcsán pert indítsanak, hiszen az
elhangzottak nem csak vallási és etikai, de a szerbiai törvények
szempontjából is igen aggályosak.
Információink szerint többen ugyanis a közösségi médián keresztül is megírták neki nemtetszésüket a megnyilvánulásai kapcsán.
Jovica Mojsilović is érezheti, hogy szorul a hurok, éppen ezért a Facebook-ról is teljesen törölte magát.
Jovica Mojsilović magyarkanizsai pravoszláv pópa kijelentései kapcsán először a VMSZ adott ki egy közleményt. Majd szombat éjfélkor a Szerb Haladó Párt Magyarkanizsai Községi Szervezete kétnyelvű közleményben reagált.
Ebben
azt írják, hogy az elhangzottak kapcsán elégedetlenségüket szeretnék
kifejezni, hiszen szervezetüknek is mintegy fele magyar, így őket is
sértették az elhangzottak. Kiemelik, hogy a pópa szavai Mojsilović
magánvéleményét képezik és nem a haladók politikáját tükrözik ezért
teljes mértékben elhatárolódnak tőle.
Az továbbra is kérdés, hogy milyen
szankciókkal jár majd egyházi vagy akár jogi oldalról a soviniszta
beszéd, vagy esetleg szárazon megússza a sokakat bántó kijelentéseit és
fenyegetőzéseit Jovica Mojsilović.
2020. január 31. 13:17
A magyarkanizsai pópa megoszt és fenyeget Szent Száva ürügyén
A Vajdasági Magyar Szövetség Magyarkanizsai Községi Szervezetének közleménye
Fotó: Facebook
Szent Száva a szerb nemzet kiemelt jelentőségű történelmi személyisége. Nem túlzás azt állítani, hogy a szerbek Szent Szávát, a szerb államiság megteremtőjeként tisztelt Stefan Nemanja legkisebb fiát megkülönböztetett módon tisztelik, identitásuk alapját is képezi, hiszen Szent Száva az ortodox egyház megalapítója, annak első érseke.
Több nemzeti közösség együttélése akkor gyümölcsöző és előremutató, ha az kölcsönös tiszteleten alapul. Magyarkanizsa község ezen az úton kíván építkezni, ezért tiszteletből a község területén élő szerb közösség iránt az önkormányzat a pravoszláv egyházzal közösen szervezi a Szent Száva ünnepséget.
Az idei ünnepségen Jovica Mojsilović pópa hivatalos, leírt és felolvasott beszédét követően olyan mondatokat fogalmazott meg, amilyeneket keresztény közösséghez tartozó laikus sem engedhet meg magának, egy pap pedig különösen nem. Magyarul azt mondják, vizet prédikál és bort iszik. Ezt cselekedte a szerb nemzet egyik legnagyobb egyházi alakjának ünnepén a pravoszláv pap. Mondatai a magyar közösség irányában fenyegetőek voltak, a szerbek irányában számonkérőek és közösségmegosztóak.
A 2020. január 27-ei, Magyarkanizsán elhangzott beszéd a kilencvenes évek félelmet keltő, fenyegető emlékét idézte. Méltatlan a szerb pravoszláv egyház képviselőjéhez, a pravoszláv hívekhez és mindazokhoz, akik tiszteletet érezve megjelentek a rendezvényen, noha nem tartoznak a pravoszláv hívek közé, nem is szerbek, de vannak a barátaik között, a családjukban szerb emberek, akár férjük, feleségük szerb. Mindenkit megsértett a magyarkanizsai pravoszláv pap, amikor saját vallási és nemzeti álláspontját hirdette, kihasználva a színpad nyújtotta nyilvánosságot: fenyegetőzött, nemzeti türelmetlenséget szított és megbélyegezte azokat a szerbeket, akiket nem tart kellőképpen elkötelezettnek.
A Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett és komoly közvetítő szerepet vállalt annak érdekében, hogy a szerb és magyar nép tanulva a múlt hibáiból, békében éljen együtt és közösen formálja a jövőt. A VMSZ Magyarkanizsai Községi Szervezete is ezen az úton halad, és úgy tapasztaltuk, hogy a Szerb Haladó Párt is ennek az együttműködésen és kölcsönös megbecsülésen alapuló politizálásnak a híve. Mindezekért arra kérjük a Szerb Haladó Párt Magyarkanizsai Községi Szervezetét, határolódjon el attól a stílustól, hangnemtől és politikai üzenettől, ami az idei Szent Száva ünnepség méltóságát éppen a keresztényi együttélés nevében csúfolta meg fenyegető hangnemével egy pravoszláv pap mondatai által.
Szent Száva a szerb nemzet kiemelt jelentőségű történelmi személyisége. Nem túlzás azt állítani, hogy a szerbek Szent Szávát, a szerb államiság megteremtőjeként tisztelt Stefan Nemanja legkisebb fiát megkülönböztetett módon tisztelik, identitásuk alapját is képezi, hiszen Szent Száva az ortodox egyház megalapítója, annak első érseke.
Több nemzeti közösség együttélése akkor gyümölcsöző és előremutató, ha az kölcsönös tiszteleten alapul. Magyarkanizsa község ezen az úton kíván építkezni, ezért tiszteletből a község területén élő szerb közösség iránt az önkormányzat a pravoszláv egyházzal közösen szervezi a Szent Száva ünnepséget.
Az idei ünnepségen Jovica Mojsilović pópa hivatalos, leírt és felolvasott beszédét követően olyan mondatokat fogalmazott meg, amilyeneket keresztény közösséghez tartozó laikus sem engedhet meg magának, egy pap pedig különösen nem. Magyarul azt mondják, vizet prédikál és bort iszik. Ezt cselekedte a szerb nemzet egyik legnagyobb egyházi alakjának ünnepén a pravoszláv pap. Mondatai a magyar közösség irányában fenyegetőek voltak, a szerbek irányában számonkérőek és közösségmegosztóak.
A 2020. január 27-ei, Magyarkanizsán elhangzott beszéd a kilencvenes évek félelmet keltő, fenyegető emlékét idézte. Méltatlan a szerb pravoszláv egyház képviselőjéhez, a pravoszláv hívekhez és mindazokhoz, akik tiszteletet érezve megjelentek a rendezvényen, noha nem tartoznak a pravoszláv hívek közé, nem is szerbek, de vannak a barátaik között, a családjukban szerb emberek, akár férjük, feleségük szerb. Mindenkit megsértett a magyarkanizsai pravoszláv pap, amikor saját vallási és nemzeti álláspontját hirdette, kihasználva a színpad nyújtotta nyilvánosságot: fenyegetőzött, nemzeti türelmetlenséget szított és megbélyegezte azokat a szerbeket, akiket nem tart kellőképpen elkötelezettnek.
A Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett és komoly közvetítő szerepet vállalt annak érdekében, hogy a szerb és magyar nép tanulva a múlt hibáiból, békében éljen együtt és közösen formálja a jövőt. A VMSZ Magyarkanizsai Községi Szervezete is ezen az úton halad, és úgy tapasztaltuk, hogy a Szerb Haladó Párt is ennek az együttműködésen és kölcsönös megbecsülésen alapuló politizálásnak a híve. Mindezekért arra kérjük a Szerb Haladó Párt Magyarkanizsai Községi Szervezetét, határolódjon el attól a stílustól, hangnemtől és politikai üzenettől, ami az idei Szent Száva ünnepség méltóságát éppen a keresztényi együttélés nevében csúfolta meg fenyegető hangnemével egy pravoszláv pap mondatai által.
2020.
február 2. 14:34
Magyarkanizsa: A Szerb Haladó Párt helyi szervezete elhatárolódott a
pravoszláv pap kijelentéseitől
2020. február 2. 16:09
Nyílt levél Jovica Mojsilović pópának
A címzett: Jovica Mojsilović
„Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal,
mert az Isten a kevélyeknek ellenáll,
az alázatosaknak azonban kegyelmet ad."
1 Péter 5,5
Tisztelt Esperes Úr! Poštovani časni oče!
Levelemet nyugodt szívvel írom, harag nélkül.
Pedig pár napja megnéztem az Ön ünnepi beszédét.
Aztán megnéztem még néhányszor. Akkor már jegyzeteltem is.
Őszintén megmondom, az első reakcióm a mérges indulat volt. Utána viszont a keserűség lett úrrá rajtam.
Ugyanis az Ön prédikációjával csaknem megegyező tartalmú szónoklatokat én már a kilencvenes évek elején eleget hallottam. Talán nem kell kifejtenem, mi is lett azokból a káros, primitív, gyűlölködő gondolatokból. Mindannyiunkra csak szenvedést hoztak, függetlenül attól, melyik nációhoz tartoztunk.
Éppen emiatt a Cnesa színpadán elhangzottakra most szeretnék reagálni. Lévén ma már a dühömet és a megbántottságomat egy másfajta érzés váltotta föl: az Ön iránti szánalom.
Sajnálom Önt, Esperes Úr.
Ön a szerbség talán legtiszteletreméltóbb alakjának ünnepén a Krisztus iránti szeretetről kezdte mondandóját, majd a papírból felolvasottak után – amikor már önmagát adta – mindennek az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot. Beszéde bántó élével hiteltelenné tette a bevezetőjében megfogalmazottakat. Hiába keressük benne a szép szavakat: „embernek lenni az embertelenségben”. Bizony, épp az emberségesség, a krisztusi szeretet, és a Szent Száva erényeként emlegetett alázat hiányzott azokból.
Volt helyettük kioktató hangnemben – ami eléggé nehezen illő egy ünnepi szónok szájába – vádaskodás, számonkérés és tömény fenyegetés. Nem volt azokban semmi ünnepi, semmi keresztényi, de még emberi sem.
Tudja, Esperes Úr nekem nincs bajom másokkal.
Azzal sem törődöm, hogy ha valaki – földrajzi tényekre fittyet hányva – szerb előjelet biggyeszt a környékbeli települések elé. Ha Szerb Horgosnak hívjuk Horgost, attól még egyetlen ottani szerbnek sem lesz jobb. Nem lesz tőle jobb munkahelye, erősebb szociális biztonsága, jobb megélhetése. Éppen miként az ott élő horgosi magyaroknak sem lesz rosszabb a helyzetük.
Tudja Esperes Úr, Önnel szemben a környéken élőket ma nem az aggasztja, hogy miféle címkézésekre szottyan kedve az Önhöz hasonló – remélem gyér számú – embernek. Sokkal inkább az érdekli a szülőföldem polgárait, milyen jövőt tudnak biztosítani önmaguknak és a gyermekeiknek. És azokon vajmi keveset segít a megalomán szoborállítgatás, vagy a helységnevek körüli ötletelés. (Van abban valami otrombán beteges, ha a jelenben is csupán a méretekkel akarjuk igazolni a múltbéli nagyságunkat. Nekem az olyan gyerekes dolog.)
Olvasom a szülővárosom, a KÖZÖSSÉG reakcióját az Ön szavaira.
Magáért beszél a tény, hogy minden jóérzésű embert elképesztett a szereplése. Én az Ön helyében eltöprengenék azon, mit csinálhat rosszul, ha már a helyi szerbség is elítéli a viselkedését. Ismételni a kommentárokat nem akarom. Helyettük ide írom, ami engem leginkább zavart. Tudniillik emberileg mélyen sértőnek érzem. Megengedhetetlennek: nem csak egy egyházi személy szájából, hanem mint a város közösségébe tartozó ember véleménye gyanánt is. És javarészt emiatt voltam kénytelen nyílt levelemet megírni. Mert amit Ön tett, nevezetesen, hogy megbélyegezte a vegyes házasságokban élőket, az azokban születetteket leckéztette: ez már nem nevezhető pusztán hibának. Ez már bűn.
Esperes Úr!
Nem vagyok érintve, mert a felmenőim magyarok. Én is az vagyok. Büszke vagyok arra, hogy az vagyok. Mindemellett törekszem jó embernek lenni. Nem zavar, ha valaki büszke szerb. Az egészséges nemzettudat fontos erény. Ehhez szervesen illeszkedik az önképünk tisztasága, a lelki békénk, és a más nációk tisztelete is. Mindezen pozitívumok az embert konstruktívvá teszik. Elhelyez bennünket a világban. Más szavakkal: az önbecsülésünk kulcstényezője. Amit viszont Ön képviselt, a lappangó sovinizmus: destruktív, mert a nemzettudat kóros mértéke nem csak a közösségre hat rombolóan, hanem leszedálja az egyén önmagába vetett hitét is. Frusztráció, és ezzel együtt narcisztikus érzelmek okozójává válik. Aki meghallgatta Önt, annak nyilvánvaló, mi dúlhat, kavarog a lelkében. Sajnálom emiatt.
Esperes Úr!
Amikor Ön a színpadon dörgedelmes szónoklattal porciózta jókra és nem jókra a szülővárosom polgárait, akkor a teremben zömmel kisgyerekek ültek. Köztük számosan olyanok, akiknek egyik szülője nem szerb. Ezek a gyerekek vajon miként értelmezhették az Ön szavait? Belegondolt abba, hogy a kimondott szónak mekkora ereje van? Hogy már egy rossz szó is szikrát lobbanthat? Hogy nem illő a kisgyerekek előtti beszédének sem a stílusa, sem a tartalma? Hogy az Ön ünnepi szónoklatának igazi mondandója nemhogy a pulpituson, de még egy kocsmában is vállalhatatlan elemeket tartalmazott?
Nem. Nem gondolt bele.
Épp emiatt vélem azt, hogy a következményekkel számolnia kell majd. Nem a társadalmi, netán jogi következményekre gondolok. Az isteniekre.
Végezetül hadd idézzem az elhíresült beszédének egyik passzusát. Azt mondta, ez Önnek egyfajta ars poeticája, útmutató gondolata:
„Amikor mindenki azt hiszi, hogy valaminek vége, nekem még igazából akkor kezdődik.”
Én ezt módosítanám, mert hiszem azt, hogy hozzám hasonlóan nagyon sok polgártársam, szerb és magyar ember hasonlóan gondolkodik:
„Amikor Ön azt képzeli, hogy valami elkezdődött, akkor tudja mindenki, hogy igazából vége.”
Kívánom Önnek, hogy találja meg végre a lelki békéjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése