Komédia és tragédiaFebruár végén még nem a fent leírt módon zajlott a sajtóértekezlet. Nem az elnök maga szólt a hallgatósághoz, hanem egy gyermekkórház szakorvosa, aki amúgy tüdőgyógyász és egyetemi tanár. A neve immár széles körben ismert, hiszen az akkori fellépése és az azóta regisztrált szereplések nyomán mindenki tudhatja, kicsoda dr. Branimir Nestorović. A COVID–19 szerbiai jelenlétét beharangozó sajtótájékoztatón ugyanis azt mondta, hogy „a világ legnevetségesebb vírusáról” van szó, és ennek a sokat próbált, bombázást, embargót átélt népnek nincs mitől tartania. Az elnök ott vigyorgott, mosolygott a háttérben. Nevetett is, amikor a válságtörzs tagjaként bemutatott orvos azt ajánlotta a hölgyeknek, hogy „nyugodtan Milanóba utazhatnak bevásárolni.” Később azt is közölte, hogy „a szerbek génállománya ellenállóbb, mint az olaszoké.” Az elnök ekkor sem szólt közbe; nyilván azért, mert ő maga nem genetikus.
Azóta egy hónap telt el, és ezt a furcsán nyilatkozgató orvost kézről kézre adják az állami tévé és a magántelevíziók. Csupán a legmagasabb szintű válságtörzsben állandósult a tagság, a három orvos, akik járványügyi szakemberek, és minden egyes alkalommal megpróbálják tárgyilagosan tájékoztatni a közvéleményt. A legbutább újságírói kérdésre is rezzenéstelen arccal válaszolnak, hiszen a járványok az ő igazi terepük, magabiztosan mozognak a témakörben, ahogyan a halak a vízben. A politikusok nyilatkozataival szemben ők tényszerűen, hitelesen tájékoztatnak, a leglényegesebb kérdésekre próbálnak szorítkozni. Amire azért is szükség van, mert végképp elmúlt a viccelődés ideje: április elején már másfél ezer a vírusfertőzött beteg Szerbiában, az elhunytak száma pedig félszáz körül járt.
A politikum melléfogásai„Terjengős! A kevesebb több lett volna” – írta egy dolgozatom alá szép emlékű magyar nyelv és irodalom tanárom közel hat évtizede, és a járvány kapcsán elhangzó politikusi megnyilvánulások kapcsán most ő jutott eszembe. Meg ez a két mondat, amelyekhez szóban még hozzátette: „Ne feledd, a szavaknak súlyuk van.”
Három hete élek kor- és sorstársaimmal egyetemben egyfajta házi őrizetben, vesztegzár alatt, így van időm és lehetőségem figyelni a világjárvánnyal kapcsolatos hazai és külföldi híreket, sajtóinformációkat. Egyetlen napilapomat is házhoz szállítják derék barátaim, a kenyérrel és a tejjel együtt. Akár naprakésznek is mondhatom magam ebben a kérdésben, hiszen a világhálón megjelenő információkat is folyamatosan kísérem. Eljut tehát hozzám a sajtótájékoztatókon elhangzó minden mondat, látom azt, amint a pártfunkcionáriusok, különböző rendű és rangú képviselők jótanácsokkal próbálják ellátni a lakosságot. Még a szájmaszk helyes viselését is bemutatják a polgároknak, de a nyugdíjak kifizetésével kapcsolatos információkat is a pártelnök osztja meg a választópolgárokkal, mintha nem lenne arra nála illetékesebb. Kampányolnak tehát – ahogy azt a köztársasági elnök is teszi. Aki rendületlenül fényezi önmagát, fogadja a repülőtéren a kínai segélyszállítmányt, köszönetet mond a távol-keleti ország elnökének, „testvérének” nevezve őt, ahogy az oroszok „testvéri segítségéért is rendkívül hálás”. Ezek a szavak nekem a fél évszázaddal ezelőtti időket, az akkori politikusi szóhasználatot idézik. Kivételt csupán az 1968-ban Csehszlovákiába bevonuló hadak „testvéri segítsége” képez, amelyet errefelé akkortájt gúnyosan kommentáltunk.
Szerbia elnöke amúgy a gyakori sajtóértekezleten szinte minden másnap este könyörgött, majd fenyegetőzött, folyamatosan az általa és munkatársai által folytatott „harcról” beszélt, de újabban már az egészségügyben dolgozókat is dicsérgeti. Ami azért is érdekes, mert a hazai egészségügyi rendszer hiányosságaira igazán csak most derült fény. A Szerbiában regisztrált vírusfertőzöttek nagy hányada ugyanis egészségügyi dolgozó. Az elhunytak között is vannak orvosok, ápolónők, technikusok. A kórházakban nincs elegendő védőfelszerelés, hiányos a műszerezettség, és ezzel az állapottal most szembesültünk úgy igazán. Az egyik dél-szerbiai városban élő ismerősömtől tudom: ott is katasztrofális a helyzet. Szavahihető ember, tűzbe tenném a kezemet érte. Amúgy meg fel is került a város a fertőzés gócpontjainak szerbiai listájára.
Utóirat: A jelek szerint elhúzódó járványra kell felkészülnünk, talán júniusra-júliusra zökkenhet majd vissza minden a régi kerékvágásba. Aranykornak ugyan a tavalyi, 2019-es esztendőt jelölte meg az államfő, az ő nyomán pedig a karikaturista is, de előfordulhat, hogy ez a kor késni fog. Ahogy azt egyébként a világjárvány előtt is sejteni lehetett.
Németh János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése