„A két jogerős ítélet is bizonyítja, hogy egy pártlapról van szó”
A Magyar Szó hat munkavállalója indított pert a cég ellen 2016-ban, mivel az átszervezés címszó alatt a munkahelyüket az adott szerkesztőségben megszüntették, s másik városba, egészen pontosan Újvidékre helyezték át: közülük ketten meg is nyerték a pert a Semmitőszék döntése alapján, amely azt is jelenti, hogy a döntés ellen Szerbiában már nem lehet fellebbezést benyújtani.
A két munkavállaló közül az egyik Bajtai Kornél volt, aki a Magyar Szóban szakszervezeti képviselő is volt, s az ő esetében július végén született döntés. Bajtai ügyvédje, Maglai Jenő elmondta, mindkét ítélet annak a bizonyítéka, hogy „semmilyen törvényes alapja nem volt annak, hogy a védencének felmondjanak, s hogy ez a döntés is bizonyítja, egy pártlapról van szó, amely a Vajdasági Magyar Szövetséget szolgálja“.
„Minden dokumentum előre el volt készítve. A Magyar Szó minden döntést előkészített, hogy törvényesnek nézzen ki az átszervezés, de a háttérben mindenki tudta, hogy ez az egész csak arról szólt, hogy a vajdasági magyarság egyetlen napilapjából eltávolítsák a másként gondolkodókat és a politikailag nemkívánatos újságírókat. A cél az volt, hogy olyan helyzetbe kényszerítse őket, amely szerint az új munkahelyük Újvidéken lesz, ami naponta kétszáz kilométeres, teljesen értelmetlen és költséges utazással járt volna“ – mondta Maglai, aki hozzátette, a Szabadkai Alapfokú Bíróság is Bajtainak, a lap korábbi főszerkesztő-helyettesének és online-szerkesztőjének adott igazat, a Fellebbviteli Bíróság azonban úgy döntött, hogy a Magyar Szónak van igaza. A végső döntést a Semmítőszék hozta meg, amely megsemmisítette a Fellebbviteli Bíróság ítéletét, és megerősítette az elsőfokú döntést, amely alapján a Magyar Szó kft. köteles Bajtainak kifizetni az elmaradt bérét, valamint a bírósági költségeket is a Magyar Szónak kell kifizetnie.
Maglai szerint az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez egy leszámolás volt a másként gondolkodókkal. Maglai arról is beszélt, hogy a lap egyik főmunkatársa tíz éven át Budapestről dolgozott, s aztán egyik napról a másikra ez problémát jelentett annak a cégnek, amelynek a Magyar Nemzeti Tanács az alapítója, s úgy döntöttek, munkaerőfelesleggé nyilvánítják a Magyar Külügyminisztériumtól 2012-ben Nívó-díjat átvevő munkatársat.
A Magyar Szó szabadkai szerkesztőségének tagjai közül nemcsak Bajtai Kornél járt sikerrel a bíróságon, ahol bebizonyította az igazát, hanem Kószó Attila is. Az újság tördelésével megbízott munkavállaló a 2016-os történésekre visszaemlékezve elmondta, hogy „a lap vezetősége azoknak helyezte át a munkavégzés helyét Szabadkáról és Zentáról Újvidékre, akik másként gondolkodtak a dolgokról, s akiknek nem tetszett az, ahogyan a lap működik“.
Kószó Attila szerint egy fiatal és lendületes csapat alakult meg, amelynek egészen más elképzelései voltak a szakmai kérdésekkel kapcsolatban és az újságírás szabályainak a betartására igyekeztek felhívni a figyelmet, s ez természetesen zavarta a Magyar Szó vezetőségét, így eldöntötték, hogy előbb vagy utóbb, de megszabadulnak tőlük.
Kószó 2016 augusztusában adta át a keresetet a Magyar Szó ellen, s a Semmítőszék ítélete, amely neki kedvezett, 2019 márciusában érkezett meg. A tördelő kitért arra is, hogy az átszervezés idején válaszút elé állították őket, ami abból állt, ha aláírják az új szerződést, akkor mindennap Újvidékre kell utazniuk, ha pedig nem fogadják el a felkínált ajánlatot, akkor megszűnik a munkaviszonyuk“.
„Nagyon piszkos és aljas dolgok voltak ezek. Olyan dokumentumokkal hozakodtak elő, amelyeket én korábban sose láttam. Azzal vádoltak, hogy én voltam az oka annak, hogy az elkészített oldalak a határidő után kerültek a nyomdába. Azt állították, hogy lassan dolgoztam, s mivel lekéstük a határidőt, ezzel 100 ezer dináros kárt okoztam a cégnek. Ez természetesen távol áll az igazságtól, mivel akik tudják, hogyan működnek a dolgok, azok tisztában vannak azzal, hogy az én munkám csak néhány percet vesz igénybe, feltéve, ha a munkatársaim rendesen elvégezték előtte a feladatukat, és mindent előkészítettek.”
A Magyar Szóban az átszervezés és az ezzel kapcsolatos dokumentumok egyik előkészítője Erdődi Edvina, a cég jogásza volt, aki 2018-ban a Vajdasági Magyar Szövetség javaslatára a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke lett, és azóta is ezt a pozíciót tölti be.
A Magyar Szóból önként vagy kikényszerítve az elmúlt néhány évben a következő újságírók és szerkesztők távoztak (a teljesség igény nélkül): Kontra Ferenc, Kókai Péter, Laskovity Ervin, Mihájlovits Klára, Pressburger Csaba, Tápai Renáta, Tómó Margaréta, Török Arnold, Tőke János, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina.
Mint ismeretes, a Független Vajdasági Újságírók Egyesülete (NDNV) 2016 júliusában figyelmeztette a nyilvánosságot, hogy a Magyar Szó vezetősége elkezdte a politikailag nemkívánatos újságírók és szerkesztők eltávolítását a napilapból.
„Öt szabadkai és három zentai illetőségű személy kapott értesítést a saját címére a cégtől: valamennyien tagjai voltak annak a szakmai szabályok betartását követelő csoportnak, amely többször is nyilvánosan tiltakozott a szerkesztéspolitikára gyakorolt politikai nyomásgyakorlás ellen, amely a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács tagjaitól érkezett“.
Natalija Jakovljević
https://szabadmagyarszo.com/2020/07/30/ketten-pert-nyertek-a-magyar-szo-ellen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése