A Tartományi Ombudsman 2019. évi jelentése (3.)
A jelentés kisebbségjogi részének utolsó két oldala „példaként” három kisebbségjogi panaszt ismertet.
Az első egy roma egyetemi hallgatóé, aki elmondja, hogy a Természettudományi-matematikai Karra szerb nemzetiségűként iratkozott be, majd közvetlenül az után, hogy tudomás szerzett a roma nemzetiségűekre vonatkozó affirmatív intézkedésekről, roma nemzetiségűként próbált beiratkozni, de ezt nem fogadták el”.
Az ombudsman megállapította, hogy „ebben az esetben nem sérültek az emberi jogok az affirmatív intézkedések alkalmazásában”.
A második panaszban egy alibunári apa kérelmezte, hogy a fia a román anyanyelvén folytassa a képzést, amit a középiskola első osztályában Nagybecskereken, szerb nyelven kezdett el, mivel hároméves román nyelvű képzés nincs. A fiúnak ugyanis csak egy pont hiányzott ahhoz, hogy tanulmányait négyéves anyanyelvű középiskolában folytassa.
Az ombudsman a nagybecskereki iskolaigazgatóságnál kérelmezte, vizsgálják meg a lehetőséget, hogy a diák a szerb nyelvű hároméves képzésről átiratkozhasson a négyéves alibunári román nyelvű oktatásra. Az ombudsman azonban az illetékes minisztérium ezzel kapcsolatos álláspontjáról „nem kapott értesítést”.
A harmadik panasz a „nemzeti kisebbségek egyenrangú hivatalos használatára vonatkozott”, pontosabban arra, hogy a panasztevők „két nappal a kitűzött házasságkötés előtt az anyakönyvi hivataltól értesítést kaptak, hogy a házasságkötést magyar nyelven egészségügyi okokból nem lehet lefolytatni, hacsak az ifjú pár nem biztosít fordítót”.
A jelentésből azonban kiderül, az ombudsman úgy értesült, hogy az illetékes anyakönyvi hivatal „az ifjú pár ragaszkodására kielégítő módon oldotta meg a magyar nyelvű házasságkötést (valójában két nyelven), két anyakönyvvezető jelenlétének biztosításával és az eskü szövegének mindkét nyelven való párhuzamos olvasásával”.
A panasztevő írásban értesítette az jogvédőt, hogy „visszavonja a panaszt, mivel az illetékes szerv az eljárás folyamán elhárította a jogsérelmet”. A pár kívánsága azonban, hogy magyar nyelven kössön házasságot, mégsem valósult meg.
A jelentés végén (69. oldalán) lévő statisztikai adatokból látszik, hogy a 2019-es év folyamán az ombudsmanhoz 352 panasz érkezett, amelyek közül 19 volt nemzeti kisebbségi vonatkozású, 3 esetben pedig az ombudsman a saját kezdeményezésére járt el (70. oldal).
A 22 panaszból az ombudsman mindössze 8 esetben folytatott vizsgálatot, 3 esetben a saját kezdeményezésére járt el, 11 panaszt pedig elvetett. A vizsgálatok konkrét eredményeiről ugyan nincsen adat, de ezekre jól lehet következtetni a már ismertetett három példából is…
***
A tartományi polgári jogvédő kötelezettségeit a tartományi képviselőházi rendelet tartalmazza. Ezek közé tartozik az emberi jogok tiszteletben tartásának és a közigazgatási szervek munkájának törvényességének, célszerűségének, hatékonyságának és szabályszerűségének ellenőrzése is (15. szakasz).
Ez mellet, az ombudsmanak folyamatosan ellenőrizni és figyelemmel kell kíséri az emberi jogok területén a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazását, és a begyűjtött információk alapján intézkedéseket javasolni az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására (17. szakasz).
A rendelet 21. szakasza külön előírja, hogy az ombudsman évi jelentést tesz a közigazgatási szervek munkájában észlelt fogyatékosságokra vonatkozó adatokról, általános értékelést ad a közigazgatási szervek munkájáról a jogszabályok alkalmazásának szempontjából, valamint javaslatokat tesz a polgárok közigazgatási szervekhez viszonyított helyzetének a javítására (21. szakasz).
A nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettes, az mellett, hogy a nemzeti kisebbségek jogait védi, jogosult a közigazgatási szervek munkájának ellenőrzésére a nemzeti kisebbségek jogai érvényesítésének és fejlesztésének területein (29/1. szakasz).
A 2019. évi jelentést az ombudsman nem a képviselőházi rendeletnek megfelelően, a rendelettel összhangban készítette el.
A jelentésben nem találtam például „a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazására”, vagyis arra vonatkozó részt, hogy Szerbia, illetve VAT hogyan teljesíti a vállalt kötelezettségeit.
A beszámolóból ugyancsak hiányzik a nemzeti kisebbségi jogok állapotára vonatkozó érdemi információ és az ezzel kapcsolatos ombudsmani értékelés, valamint kimaradtak „az intézkedési javaslatok az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására”.
Az eddig gyakorlat, sajnos, azt mutatja, hogy a Tartományi Képviselőház nem fordít kellő figyelmet az ombudsman jelentésére, leginkább nem folytat érdemi vitát arról. A Tisztelt Ház napirendjére tűzésekor, amire még majd csak ezután kerül sor, a jelenlegi összetételét szemlélve, amelyben gyakorlatilag alig van ellenzéki képviselő, más viszonyulás most még kevésbé várható. Ha erre fél év után kerül sor, az is kérdéses, hogy a jelentés egyáltalán mennyire időszerű?
A jelentés arra sem adott választ, hogy az ombudsman tevékenysége nyomán mivel lett jobb a közigazgatás és javult a nemzeti közösségek helyzete?
Amennyiben a tartományi ombudsman intézménye megszűnne, bizonyára csak kevesen vennék azt észre… Pedig a 2019. évi működése 38 793 865,20 dinárjába került (71. oldal) a vajdasági adófizetőknek! Van-e haszon ebből?
Azt a benyomást lehet szerezni, hogy az ombudsman nem gyakorolja a rendeletből eredő feladatait, és hogy a jelentés nem a határozat rendelkezéseivel összhangban készült el. Az ombudsman ellenőrzi, vagy támogatja a hatalmat?
Az említett a hiányosságok miatt az ombudsman 2019. évi jelentése nem fogadható el. Vissza kell utalni az intézménynek egy szabályos és időszerű beszámoló elkészítésére!
BOZÓKI Antal
Torda, 2020. augusztus 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése