Oldalak

▼

2020. október 24., szombat

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A németek „számon tartják”


Rudolf Weiss, a szabadkai székhelyű Német Népi Szövetség (NNSZ) elnöke a Vajdaság Ma – Délvidéki hírportálnak a kárpótlással kapcsolatos kérdéseire válaszolt.[1]
Az interjúból megtudjuk, a szervezet „számon tartja a restitúció 2006-os megindítása óta, hogy a vajdasági németektől mennyi vagyont vettek el, s mennyit adtak abból vissza”.
– 2006-tól eltelt 14 év, s tudjuk, hogy 1157 kérvényt adtak be az innen elüldözött németek utódai. Az összesen beadott 75 ezer kérvényből hivatalos adatok szerint 68 ezer esetben született döntés, tehát még 7 ezer kérvény vár elbírálásra. Az 1157 beadott német kérvényből eddig 142 esetben hoztak pozitív döntést, azaz a beadott kérvényeknek a 15 százalékát bírálták el kedvezően. A kérvényezők közül 564 osztrák, 593 német állampolgár. Nagyon érdekes, hogy az 564 osztrák állampolgár közül 75 esetében született pozitív döntés eddig. Az innen elüldözött 593 Duna menti sváb utóda esetében, akik most német állampolgárok, 67 pozitív döntés született. Tudjuk, hogy a mai Vajdaság területén több mint félmillió német élt, s az elüldözött, illetve a haláltáborokban legyilkolt németektől elvettek majdnem 400 ezer hektár földet Bácska, Bánság és a Szerémség területén. Amit eddig visszaadtak, az 858 hektár. Ez körülbelül 0,2 százaléka annak, amit elvettek, tehát még mindig nem adtak vissza 99,8 százalékot. Természetesen, a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség is tudja, hogy ez drasztikusan kevés, ezért nem hivatalos információk szerint ez a 858 hektár meg fog növekedni öt-hat ezer hektárra, de az is csak az összes elkobzott, elrabolt német vagyon 1,5 százaléka lesz. A földek, szántók 98,5 százaléka még akkor sem kerül vissza az örökösökhöz. Az adatok tényleg lesújtóak, de amilyen a fa, olyan a gyümölcse is, amilyen a törvény, olyan az alkalmazása is – nyilatkozta Rudolf Weiss. 

 

 Kárpótlás: Az elüldözött németek utódai még alig kaptak vissza valamit - A cikkhez tartozó kép

Rudolf Weiss (Fotó: Vajdaság Ma archívum)

 

A NNSZ elnöke az értékpapírokkal való „fizetéssel”/kárpótlással kapcsolatosan utalt arra is, hogy a tulajdonjog elévülhetetlen. – Gyakran mondjuk a német származású tagjainknak és a magyar barátainknak, hogy soha nem szabad lemondani az elvett vagyonról, mert a helyzet változhat! Az a vagyon őseink évszázados munkájának eredménye volt, s arról senki sem mondhat le, mert az az elődeink elárulása lenne! Nem szabad aláírni ilyen („az értékpapírokkal fizetési” – B. A.) nyilatkozatot! A rablás rablás marad 75 és 80 év után is. Amit elraboltak, elkoboztak, azt illik visszaadni! – hangoztatta.

– Rengeteg hektár szabad föld van Vajdaság szerte, de láthatjuk, hogy kik vásárolják most ezeket a területeket. Valószínűleg ott van a dolog titka, hogy miért nem lehet a földeket természetben visszaadni, mert ez egy nagyon jó üzlet. Azt mondják, bizonyos községekben nincs már szabad föld. Ha ez valóban így van, akkor a visszaszármaztatott földmennyiséget adják vissza egy másik község területén. Ha például Óbecsén nincsen szabad parcella, akkor adják vissza mondjuk Zentán, vagy fordítva – érvelt a NNSZ elnöke.

 

Ismereteim szerint, az értékpapírokkal való kárpótlással kapcsolatban – a természetbeni vagyon-visszaszármaztatás helyett – a délvidéki/vajdasági magyar, de az anyaországi szervezetek részéről sem hangzott el még semmilyen nyilatkozat, állásfoglalás.

A Német Népi Szövetségnek – mint az elnöki nyilatkozatból is látható – pontos adatai vannak arról, szám szerint mennyi kérvényt adtak be az innen elüldözött németek utódai és mit kaptak eddig vissza.

Nincs tudomásom arról, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ), amely szervezetnek a köztársasági képviselői (első sorban Pásztor Bálint és a véemeszből kizárt, majd a politikából kivonult Varga László) agilisan vettek részt a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási, valamint kárpótlási törvény megfogalmazásában, valamint annak védelmében, vagy netán a Magyar Nemzeti Tanácsnak ilyen adatai lennének.  

A magyar kormány támogatását (is) élvező Concordia Minioritatis Hungaricae (CMH) is mélyen hallgat. A honlapján sem lehet erre vonatkozó adatokat találni, habár annak idején ez a szervezet hozta létre a délvidéki/vajdasági Vagyon-visszaszármaztatási és Rehabilitációs Jogsegélyszolgálatot.[2] Nincsenek adatok, vagy vannak, csak nem nyilvánosak? Az érintettektől még most sem késő begyűjteni és feldolgozni azokat! Esetleg a VMSZ-re nézve nem lennének kedvezőek?


A témában újabban, Délvidéki restitúció címmel, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) honlapján jelent meg egy összefoglalónak/vitaindítónak mondható, az előzményekkel, a jogi háttérrel, néhány vagyon-visszaszármaztatási üggyel és bírósági eljárással is kapcsolatos „érdekesebb adat” bemutatásával foglalkozó írás.[3]
A főleg a sajtóban megjelent adatokra és a Restitúciós Ügynökség adataira hivatkozó/szorítkozó írásnak azonban a forrásai többnyire nincsenek feltüntetve. Az idézett adatokból nem látszik világosan, hogy a délvidéki/vajdasági magyarok közül hányan adták át a restitúciós kérvényt, mit is kaptak, illetve mit és miért nem kaptak vissza?
Az írás utal ugyan a restitúció jogi nehézségeire, akadályaira, de hiányzik a konklúziója/záradéka/összegzése, amelyben állást foglalna a szerbiai restitúció lefolytatásával kapcsolatosan: A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e vagy sem hiányosságai ennek a folyamatnak? Mit tett a magyar állam a délvidéki igazságos/tisztességes restitúció megvalósítása érdekében? Vagy nekünk ez nem fontos? Mi nem tartjuk számon?

 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2020. október 24.

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése