A szülőfalu harangszója mindenkit hazahív

Tóba egykor virágzó kis falu volt, ma buszjáratuk sincs

A bánáti Tóba soha nem volt nagy település. A legtöbben a múlt század hatvanas éveiben éltek a faluban: ezerötszázan. Az egykori dohánytermesztők utódai mégis egy virágzó közösséget építettek ki maguknak. Az elmúlt harminc évben azonban minden megváltozott. Tóba ma Magyarcsernye község legkisebb települése. A lakosok száma nem éri el a négyszázat.

Tóba napjainkban (Kecskés István felvétele)

– A hatvanas években volt a falu a legtömegesebb: akkor mintegy 1500 ember élt itt. De akkor megindult a migráció a vajdasági városok, főleg Szabadka, Újvidék és Magyarkanizsa irányába. Jelenleg Szabadkán több tóbai él, mint ahányan itt maradtunk. A délszláv háború is elvándorlási hullámot gerjesztett. Sokan a katonai behívók elől külföldre távoztak, ugyanakkor az anyaország által elfogadott honosítási törvény 2011-ben egy újabb kivándorlási hullámot indított el, és a lakosság számához viszonyítva sok ember élt az állampolgárság kérelmezésének a lehetőségével és külföldön keresi a boldogulást – mesélte Balázs Dezső tanácselnök.

Mint minden bánáti faluban, itt is a munkalehetőség hiánya a legfőbb oka a fiatalok elvándorlásának.

– A mezőgazdasági tevékenységen kívül nem igazán van munkalehetőség. Magyarcsernyén is bezárták a cukorgyárat, az egykori termelőszövetkezetek csődbe mentek, vagy helyesebben fogalmazva, csődbe juttatták őket. A megélhetés szempontjából egyedül azok a gazdák képeznek kivételt, akik nagyobb mennyiségű földet művelnek. A többi ember pedig máról-holnapra él – nyilatkozott a tanácselnök.

Talán enyhe túlzással azt lehet mondani, hogy a falu minden második háza üresen áll. Egy részük pedig már az enyészet martalékává lett, összedőlt, vagy lebontották. Az elvándorlás miatt a lakosság etnikai összetétele – a magyarság kárára – is változott. De a faluban élők háromnegyed része továbbra is magyar.

Fontos, hogy a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola kihelyezett tagozataként Tóbán még vannak alsós tagozatok. A tanítás két nyelven folyik. A két kombinált magyar tagozatnak összesen nyolc tanulója van, a szerb osztályba öten járnak. Az idén tíz óvodásuk van, a velük való foglalkozás két nyelven folyik.

– Eddig még mindig sikerült kieszközölni, hogy legalább ilyen formában megmaradjon a tanítás. Ugyanis az iskolaépület elég jó állapotban van, csak kevés a tanuló. Az idén három magyar ajkú gyerek indult első osztályba. Egy magyar családból, egy vegyes házasságból és egy roma család is magyar osztályba íratta a gyerekét – számolt be Balázs Dezső.

Szántó Tivadar és Balázs Dezső halászmesterek keresztjével (Kecskés István felvétele)

Mostanában egyre több bánáti asszony jár külföldre idős személyeket gondozni. Ördög Szilvia Ausztriába jár dolgozni.

– Ebben a korban, mint én is, már nem kalandvágyból vagy karrierépítés miatt vágtunk neki ennek a munkának, csupán az anyagi vonzata miatt. Mivel itt a megélhetőség nagyon rossz, szinte képtelenség munkát találni. A négytagú kis családom Európa három országában van. Magyarországon a lányom, én Ausztriában, a férjem, a másik lányom pedig Szerbiában vannak. A környékről elég sokan, mintegy húszan-harmincan vagyunk, akik ugyanezt a munkát külföldön, ki Németországban, ki Ausztriában végzi – mesélte beszélgetőtársunk.

A vajdasági műkedvelők körében a tóbai színjátszók most is elől járnak. Az idén március 18-ára tervezték bemutatójukat, de az a járvány miatt elmaradt. Közben szeretnék felújítani az otthonukat is, amely jogilag nem az övéké.

– Egyre nehezebb fiatalokat bevonni a munkába. Itt is, mint mindenfelé elvándorolnak a fiatalok és az a csapat, amely már húsz évvel ezelőtt kialakult és ide jár az otthonba, még összetartó. De a fiatalokat viszont nagyon nehéz bevonni. Fogyatkozunk itt is és nagyon nehéz olyan darabot választani, hogy mindenkit szerepeltessünk – mesélte Szántó Tivadar, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervező-titkára.

Az itthon maradt tóbai lakosságnak az egynegyede nyugdíjas. Sokan egyedül maradtak, mert a fiatalok elköltöztek.

– Az idősebb fiam, Attila befejezte az állatorvosi egyetemet Budapesten, ott nyitott ambulanciát és ott dolgozik. A fiatalabbik fiam, István Pozsonyban kapott munkát. Én ebben a faluban születtem. Harminc-harmincöt évvel ezelőtt ez egy virágzó kis falu volt tisztességes, szorgalmas emberekkel, ahol az emberek nagyon sok jószágot tenyésztettek, magvakat termesztettek. A vidéken mindenféle mag, a virágoktól kezdve, a kultúr- és az olajnövényekig megtermett és azokat külföldre szállították. De sajnos ennek vége van. Mikor jött ez a háborús világ, minden megváltozott. Sok fiatal elment a háború elől. El kellett menniük azért is, mert nincs életföltétel. Nincs munka és nem tudnak családot alapítani – magyarázta Pálinkó Ödön nyugdíjas.

A mostani helyzetben talán az időseknek a legnehezebb. A faluban egy élelmiszerbolt van (a napokban csukott be a másik), buszjárat nincs, az orvos pedig hetente két alkalommal jön Magyarcsernyéről. A kocsmát a helybéliek nem is annyira hiányolják.

– Még Ödönnek nem operálták meg a szemét, addig ő motorral elment Magyarcsernyére, hogy ne kelljen helyben mindent drágán megvenni. Most nagyon nehezen oldjuk majd meg – mesélte Pálinkó Piroska.

A szülőfalu harangszója persze mindenkit hazahív. Ha nem is minden évben, de legalább háromévente sokan hazajönnek a tóbai elszármazottak találkozójára. Azokon a napokon megkétszereződik a falu lakosságra. 2021-re tervezik a hetedik találkozót. Bíznak benne, hogy sikerül majd megtartani. Azt is remélik, hogy addigra új köntösben várja a hazalátogatókat a Szentháromság temploma.

Kecskés István https://www.magyarszo.rs/hu/4455/vajdasag_nagybecskerek/229689/A-sz%C3%BCl%C5%91falu-harangsz%C3%B3ja-mindenkit-hazah%C3%ADv.htm, 2020. november 13. 18:36