A Vajdasági Magyar Szövetség pártvezére, Pásztor István büszkén számolt be arról, hogy méregdrága versenylova Csendike kiváló eredményt ért el, amivel kvalifikálta magát a Kincsem Park ügetőjén.
A noszai faluvégen, a ludasi tó partján élő politikus, aki lovait is itt nevelgeti a döbrögis testalkata mellé így már elmondhatja magáról, hogy az urizálásba is belevágott.
A kincsempark.hu a honlapján ezen lovak áráról is ír, mint mondják a versenylovat (a ló kora, származása és a képessége alapján) egy kiöregedett ló esetén akár 200.000 forinttól meg lehet venni, de az extra származású és versenyben még nem futott fiatal csikóért 6-8 millió forintot is fizetnek Magyarországon.
Ez már nem a Vajdasági Vágták szintje
Pásztor István és a lovassport iránti érdeklődése nem aprópénzes hobbi, hanem a leggazdagabb vállalkozók, politikusok hóbortja. Nem véletlen, hogy Pásztor István mellett a másik pártársa, aki hasonlóan a lovasportoknak hódol az Bunford Tivadar, földbirtokos és a Masterplast szabadkai gyárának igazgatója. Ők mindketten egyébként kiválló példái annak, hogy az 1918-as, majd 1944-es impériumváltás után kisemmizett magyar és német földesúri réteg helyére újgazdag dzsentri csoportok kezdenek kialakulni, akik a régi urak szokásaiból is átmentek néhányat, ilyen a lovas sport is. Mindenesetre érdekes, hogy az urambátyám rendszerek ellen lázadó pártagkönyvecskés ex-kommunista politikusokból lettek a vidék új urai.
Galopoló VMSZ, vágtázó kivándorlás
Az, hogy mi vezetett a Vajdasági Magyar Szövetség kondérjához leginkább hozzáférő politikusok ütemes meggazdagodásához és úrizálási lehetőségeihez, arra a válasz többrétű. Hiszen ehhez kellett az is, hogy mind Budapest, mind Belgrád felől folyamatosan nyitva legyenek a közpénzcsapok. Hiszen nehogy azt képzelje bárki, hogy a VMSZ 9 fős parlamenti frakciójából bármivel több hasznunk lesz, mint az előző 4 fős felállásból. Azonban nekik valóban nagyobb hasznuk lesz belőle, méghozzá anyagi értelemben hiszen jóval több képviselői fizetést, asszisztensi állást, bizottsági helyet, államtitkári és ahhoz tartozó segédek pozícióit tudják kiosztani egymás között. Ugyanez vonatkozik a köztársasági parlament mellett a tartomány és az önkormányzati szintekre is.
És hogy ez mennyire így van arra talán Kovács Elvira példája a legjobb, aki 3 év alatt 23 felszólalással lett az előző parlamenti mandátum “legdrágább” képviselője, 12 milliós álomfizetéssel.
A másik forrás pedig a Budapest felől érkező, leginkább anyagi támogatások, amely Pásztor István szerint is Atlasz hegynyi beruházásokat hozott a Délvidékre. És amíg a kis pályázatokból mindenkinek jut, a nagyberuházások (amely a pályázati pénzek közel felét tették ki), már mind a haveri cégeknek ment.
Sőt, olykor egykori ellenségeket is át tudtak csábítani a saját oldalukra. Jó példa az adai község, ahol a régi VMSZ-esek simán a kukába dobták, és helyükre Bilicki Zoltán és a teljes egykori demokrata párti sleppet be copy-pastezték a helyükre. Kivéve persze Bilickit, akit a haladók ejtettek túszul még mielőtt a VMSZ lecsaphatott volna rá. Azonban Bilicki legközelebbi munkatársainak jelentős része a VMSZ-be igazolt, többen pedig apósa cégénél helyezkedtek el, amely láss csodát szintén az egyik nagy nyertese a Prosperitati pályázatoknak. A sor hosszan folytatható, említhetnénk a dr. Bagi Boján magán öregek otthonaként emlegetett, közpénzekből épülő idősgondozó vállalkozását, azt, hogy Kern Imre hogyan játszott ki zsíros falatkákat a feleségének, gyermekének, testvérének, a szintén hozzájuk köthető lábtörlő bizniszről, amelyet minden VMSZ-en keresztül pénzt nyert cégnek be kellett szereznie majd méregdrága takarítást fizetnie. Az úri mutyik sora végtelen.
És miközben a VMSZ az utóbbi két évtizedben gyakorlatilag mindig a hatalom térdén lovagolva galopolt előre saját zsebeit tömve, addig a délvidéki magyar fiatalok, és középkorúak tömegei vágtáztak el a szülőföldjükről.
https://delhir.info/2020/11/17/igy-urizal-pasztor-istvan/
Pályára került Csendike, a két éves pej kanca! 
A Kincsem Park sokat látott ügetőjén 1:25,5 perc/km idővel kvalifikálta magát szombaton mind a budapesti, mind az itthoni versenyekre 
Régi álmom vált valóra azzal, hogy olyan lovam van, amelyik Budapesten is futhat 
Emlékszem a szép emlékű Horvát (Fokti) Dezső mondására, aki mindig mustrálta a fiatal lovakat és csikókat és a következőt válaszolta arra a kérdésemre, hogy mit néz ki belőlük: 
„Pásztor úr, nem lehet még tudni, hogy medve lesz-e vagy cinege!” Csendikét elnézve ma is ugyanezt mondaná, pár mondat után pedig talán kiegyeznénk abban, hogy
Nem cinege lesz, de hogy milyen és mekkora medve, azt meglátjuk! 
Külön köszönet illeti Branislav Mukicot, aki türelmes és szakavatott edzői munkájával járult hozzá a mai sikerhez és Kolozsi László hajtót a sulkyban 
Sok munka áll előttünk, de ha Csendike egészséges marad, sok izgalmas percet okozhat mindannyiunknak 
Időről időre beszámolok Önöknek pályájának alakulásáról itt a Facebook oldalamon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése