Sövény Ferenc személyében új elnöke van a Magyar Mozgalomnak
Mára a Magyar Mozgalom maradt Vajdaságban az egyetlen olyan magyar előjelű ellenzéki politikai szervezet, amely részt vett a 2020-as választásokon, és tanácsnoki helyeket is szerzett néhány önkormányzatban. Az MM irányítása annak megalakulásától kezdve egészen idén októberig társelnöki rendszerben valósult meg, a legutóbbi tisztújító közgyűlésen azonban a szervezet egy héttagú elnökséget és egy elnököt választott magának.
A Magyar Mozgalom 2015-ös megalakulásakor sokan azt várták – volt, aki reménykedve, volt, aki rettegve –, hogy megtöri majd a Vajdasági Magyar Szövetség egyeduralmát, de a következő évben két olyan esemény is történt, ami a tagság és a szimpatizánsok jelentős részét elbizonytalanította. A 2016-os áprilisi választásokon kirobbant „pecsétes botrány”, majd az év végén Korhecz Tamás társelnök (VMSZ segédletével történő) alkotmánybírói kinevezése derékba törte a kezdeti lendületet. Sövény Ferenc, közelmúltban megválasztott elnök azonban kreatív módon áll hozzá a problémák megoldásához.
A történtek nemcsak a szimpatizánsoknak, a vezetőknek is nagy csalódást okoztak
A „pecsétes botrány”-ról a tagság és a szimpatizánsok többnyire a hatalmi pártok befolyása alatt álló médiumokból értesültek, talán nem a legtárgyilagosabb módon. Mi történt pontosan? Történt-e bűncselekmény, elmarasztalt-e valakit is az igazságszolgáltatás?
– Akkoriban a Magyar Mozgalom irányításában közvetlenül nem vettem részt, nem voltam sem az Ügyvivő Testület, sem az elnökség tagja, de Palicson helyi koordinátorként tevékenykedtem. Engem is, mint valamennyi tagot, de ugyanúgy a vezetőket is lesújtotta és elszomorította ez a hír. Meggyőződésem, hogy egy nagyon jól kifundált csapdába csalták bele az MM-et. Le kell szögezni, hogy az az ominózus pecsét nem volt hamis! Habár közvetlenül a történtek után nyilatkoztunk erről a sajtóban, de tény és való, hogy ezt a dolgot nem tisztáztuk kellőképpen.
Itt a lehetőség…
– A nagyon nagy országos pártokat leszámítva gyakorlatilag minden politikai szereplőnek, így a mozgalomnak is nehézséget okozott, hogy rövid határidőn belül összeszedje a választásokon való induláshoz szükséges tízezer aláírást. Az MM-et belgrádi politikai kapcsolatokkal rendelkező emberek keresték meg, és felajánlották, hogy segítenek összegyűjteni a hiányzó aláírásokat, cserébe azért, hogy utána a szavazatszámláló bizottságokba delegálunk választási megfigyelőket, azaz kölcsönösen kisegítjük egymást.
Ez az alku nem volt törvénybe ütköző?
– Ebben nincs semmi szokatlan vagy törvénytelen. Ez a kisebb pártok körében bevált politikai gyakorlat, ha jól tudom, régebben a VMSZ is élt ilyen lehetőséggel. Magát a folyamatot mi semmilyen módon nem tudtuk kontrollálni. Mi már az aláírt, hitelesített támogató íveket kaptuk meg, amelyek teljesen szabályosnak tűntek. Maguk a személyek, akik nekünk aláírtak, valós személyek voltak, és valós adatokat adtak meg. A probléma a bélyegzővel volt, amellyel az íveket hitelesítették, a pecsét ugyanis már érvénytelen volt. Az ügyben tudomásom szerint senkit sem marasztaltak el, bírósági eljárás nem indult. Egyébként nem túl sok érvénytelen ívet találtak a tizenegyezer közül, amit átadtunk, körülbelül ezeröt-ezerhatszázat. Vagyis nagyon közel voltunk egy olyan óriási célhoz, amiről a VMSZ-en kívül egyetlen más magyar előjelű szervezet vagy párt még csak álmodni sem mert. Ezért okoztak a történtek hatalmas csalódást nemcsak a tagoknak és a szimpatizánsoknak, hanem a Magyar Mozgalom vezetőinek is, akik mindent megtettek, hogy a választásokon elinduljunk, és a VMSZ-szel szemben alternatívát nyújtsunk. Habár a köztársasági választásokon nem sikerült elindulni, a tartományi választásokon 16.500 szavazatot kaptunk.
2016-ban az önkormányzati választáson Szabadkán 11, Zentán pedig 4 mandátumhoz jutott az MM, ezzel szemben idén Szabadkán már csak 4, Zentán pedig mindössze 3 tanácsnokuk maradt. Miben látja ennek okát?
– A kezdeti időszakban azt vettem észre, hogy nagyon sokan jöttek az MM-be, azt remélve, hogy majd valamiféle anyagi vagy politikai hasznuk lesz. Főleg azokra a volt VMSZ-esekre gondolok, akik politikai túlélést vagy valamiféle anyagi előnyt reméltek. Ők, amikor látták, hogy itt ilyen babérok nem fognak teremni, apránként lemorzsolódtak. Nagy részük visszatáncolt a VMSZ-be. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem azokról az emberekről beszélek, akik az elmúlt időszakban a Magyar Mozgalom elnökségét vagy Ügyvivő Testületét alkották, hanem – ha fogalmazhatok így – a másodvonalat képezték. Ők tűntek el. Ez viszont a szervezeti struktúra továbbépítésében okozott problémát. Ma már pusztán az elkötelezett emberekre és a tagságra tud támaszkodni a Magyar Mozgalom. Nincsenek anyagi forrásaink, közöttünk nincsenek fizetett politikusok, és nincsenek olyan közvállalati dolgozók, akik munkaidőben például bértollnokként tevékenykednek a közösségi médiában. Mi saját elhatározásból, szabadidőnkben tudunk a közösségi médiában posztokat közzétenni. Így viszont nehéz hatékonyan működni. Az is tény, hogy az MM az alakulása óta fokozatosan veszített a közösségi médiában való jelenlétéből, de ehhez egyfajta „anyagfáradás” is hozzájárult. Voltak, akik nagy elánnal belekezdtek, de a színfalak mögött folyamatosan elszenvedett pofonok hatására sokan belefáradtak. A szervezetnek pénze sincs, a VMSZ „közbenjárására” a Magyar Mozgalom nem tudott pályázatokon nyerni, sőt, az MM-tagok által irányított különböző civil szervezetek sem. Sokan, akik nem akarták elhagyni a mozgalmat, arra kényszerültek, hogy háttérbe vonuljanak. Ez egy igazságtalan rendszer, ebben kell feltalálnunk magunkat.
„A rezsim a teljes ellenzéket beszántotta és sóval hintette be”
A választási rendszer sem mondható kedvezőnek…
– Az kifejezetten a nagyobb politikai szereplőknek kedvez, és megnehezíti a kisebb szervezetek részvételét, főleg, ha nem pártok. Mi civil szervezetként nem tudtunk indulni a választásokon. Polgárok csoportjaként jelentünk meg úgy Szabadkán, mint Zentán. Ez a felismerhetőségünket is megnehezítette, de a választásokkal kapcsolatos munkát is. A kampányt saját zsebből fizettük, nem az évek során a közvállalatokból kifejt pénzből. A nagyobb pártokhoz képest morzsányi eszközökből gazdálkodtunk. A tőlünk telhetőt tisztességesen megcsináltuk, hatalmas ellenszél és médiasötétség közepette. Az ember azt hinné, hogy legalább kampányidőszakban könnyen el lehet érni a választópolgárokat, vagy be lehet mutatkozni a magukat közszolgálatinak tartó médiumokon keresztül, de ez nem így van! Például az elmúlt négy évben Szabadka Polgári Mozgalma, illetve annak vezetője, Maglai Jenő szólalt fel legtöbbször a képviselő-testületi üléseken, ehhez képest a Pannon Televízióba egyetlenegyszer sem hívták meg stúdióvendégnek. Sem a Közügyekbe, sem más helyi, közéleti vagy politikai témájú műsorba, hogy a legnagyobb frakcióval rendelkező ellenzéki tanácsnoki csoport vezetőjeként elmondja véleményét. A Pannon RTV alapítója a Magyar Nemzeti Tanács, ahol öt képviselővel rendelkezünk, akik szakterületüket tekintve a kultúrában és az oktatásban is jártasak. Ők gyakorlatilag nem szerepelnek ebben a médiumban. Azt hiszem, ezen nincs mit ragozni, ez a tény önmagáért beszél.
Miként látja az ellenzékiség jövőjét az elkövetkező másfél évben a következő választásokig?
– Meglátásom szerint a jelenlegi szerbiai ellenzéki palettát a hatalom beszántotta és sóval hintette be. Szinte egyáltalán nem hagyja, hogy bármilyen kezdeményezés történjék. Kezdve a választási feltételek gyakorlatilag totális ellehetetlenítésétől, azután, ahogyan a kisebbségi médiatérben a Magyar Mozgalmat teljesen háttérbe szorítják, országos szinten ugyanez érvényes a szerb ellenzéki erőkre is. Alig kapnak megjelenési lehetőséget, és akkor is főleg a karaktergyilkosságok jellemzőek, leginkább a bulvármédiában. A Magyar Mozgalom, ahogy eddig is, a továbbiakban is nyitott marad az együttműködésre azokkal a politikai pártokkal, amelyek a kisebbségek, illetve a magyarság érdekeit is szem előtt tartják, és azokat a megfelelő prioritással kezelik. Olyanokra kell gondolni, akik nem tartoznak a haladók köré szerveződött rezsimhez, mert utóbbiakkal meggyőződésem szerint hosszú ideig nem elképzelhető az együttműködés, mivel nagymértékben beléjük ivódott a korrupció és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás.
Az MM többször megpróbált együttműködni a VMSZ-szel, de ezt a másik fél elutasította. Azt akarja mondani, hogy mostanra eljött a pillanat, amikor már az MM sem akar a VMSZ-szel együttműködni?
– Azzal nagyon nehéz együttműködni, aki a másikról még csak tudomást sem akar venni. Nemcsak a szervezetünkkel viselkednek úgy, mintha nem léteznénk, hanem mindazokkal a választópolgárokkal is, akik ráadásul lehet, hogy nem is mozgalmasok, csak éppen nem VMSZ-esek. Olyan mértékű a kiközösítés, hogy léteznek a VMSZ-esek, úgymond, ők a „magyarok”, és vannak a „többiek”. Ezzel nem tudunk egyetérteni, és a Vajdasági Magyar Szövetség jelenlegi vezető garnitúrája – éppúgy, mint a haladó párté is – alkalmatlan arra, hogy ezeken a bevett szokásokon változtasson. Nem azt mondom, hogy a VMSZ-ben nincsenek olyan emberek, akikkel egyszer majd ne lehetne együttműködni. Nagyon bízom a fiatalabb generációban – főleg azokban, akik nem családi-rokoni alapon ágyazódtak a pártba, hanem érdemeik szerint vannak ott, ahol –, hogy velük idővel majd lehet és kell is együttműködni! De biztos vagyok benne, hogy ez nem a közeljövőben fog megtörténni.
A VMDK-val milyen a viszony?
– Nagyjából egy hónappal vagyunk túl a tisztújításon. A magyar ellenzéki palettán rajtunk kívül gyakorlatilag még a VMDK található. Velük egyelőre még nem vettük fel a kapcsolatot, de nyitottak vagyunk a párbeszédre, ahogyan korábban is voltunk. Ami különbség köztünk, hogy míg a VMDK már korábban, a nemzeti tanácsi, majd az idei parlamenti választásokon is inkább a bojkott mellett döntött, mi úgy gondoljuk, hogy minden olyan választáson, ahol el tudunk, ott el is kell indulni. Kisebbségi szervezetként nem engedhetjük meg magunknak, hogy közösségünkben azt a nagyon kevés, másként gondolkodó embert ne képviselje senki. Hallatniuk kell hangjukat legalább helyi vagy nemzeti tanácsi szinten.
„Sanyika, Vajdaság fia meghódíjja a Jutyubot”
https://szabadmagyarszo.com/2021/01/28/ahol-csak-tudunk-ott-el-is-kell-indulni/
Sövény Ferenc nemrégiben egy alapvetően humoros, de politikai felhangoktól sem mentes vlogot, azaz videoblogot indított a YouTube-videómegosztón. A világ számos országában, így Szerbiában és Magyarországon is sok, nagy követői táborral rendelkező influenszer tevékenykedik, ellenben a vajdasági magyar közösségben e műfaj tekintetében (is) komoly lemaradás tapasztalható.
– Ezt egyrészt hiánypótlónak tartom, másfelől pedig erre rá is vagyunk kényszerítve, a hagyományos média ugyanis gyakorlatilag elérhetetlenné teszi számunkra a polgárokkal való hatékony kommunikációt. Ezért is gondolom, hogy az online tér az, ahol nagyobb hatásfokkal tudunk működni. Emellett egy másfajta kommunikációs formára is szükség van. Úgy érzem, erre nemcsak a fiatalabb korosztály a vevő, hanem az idősebbek is. Másfelől pedig nem szeretem a begyepesedett politikai dogmákat és stílusokat. 2021-et írunk lassan, politizálni és kommunikálni is másképpen kell, mint harminc évvel ezelőtt – szögezte le a Magyar Mozgalom elnöke.
https://szabadmagyarszo.com/2021/01/28/ahol-csak-tudunk-ott-el-is-kell-indulni/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése