Köszönjük, Elnök Úr!
Nem mondhatunk mást: köszönjük!
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a tartományi képviselőház elnöke ismét megmutatta, mire képes a vajdasági magyarságért! Azokért a vajdasági magyarokért, akiknek ezernyi nyűge-baja mellé még a járványhelyzet is hozzácsapódott, a maga egyre nehezebben viselhető következményeivel. Nehéz ezeket a nyűgöket viselni, nehéz alkalmazkodni, de megtesszük.
De van, amit már akkor sem értünk, ha a világ összes empátiája belénk szorul.
A szerb hatóságok december 20-ától hatályos rendelkezése szerint Szerbiába külföldi állampolgár vagy sehogyan, vagy csak a cseppet sem olcsó negatív PCR-teszt birtokában léphet be. Szerb állampolgárt ugyan beenged az ország (nem is tehet mást, állampolgári jog…), de vagy a már említett negatív PCR-tesztet mutatja be az egyszeri, vagy tíznapos karanténba kerül.
Rekordokat döntögettek azidőtájt a fertőzöttségi és halálozási adatok Szerbiában, megértettük, hogy az állam vezetésének a háta közepére nem hiányzik, hogy a nyugaton dolgozó százezrek további fertőzéseket hurcoljanak be. Sokan, nagyon sokan voltunk kénytelenek szeretteink nélkül tölteni a karácsonyt, és csak reménykedtünk, hogy a január 10-ig hatályos rendelkezések az ünnepek múltán majd enyhülnek.
Nem így történt.
Nem a vajdasági magyarok számára.
Mert szépen lassan kiderült, hogy ha valaki Albániából, Montenegróból, Bosznia-Hercegovinából, Észak-Macedóniából érkezik, de még az uniós tag Bulgáriából is gond, karantén és negatív teszteredmény nélkül léphet be Szerbia területére, a veszély csak Magyarország irányából leselkedik az államra.
Nem volt kicsi a vajdasági és a Vajdaságból elszármazott magyarok dühe. Pásztor István, érdekvédő szervezetünk és a vajdasági törvényhozás (ne tessék nevetni!!!) feje is érezte ezt, ezért még december 21-én Facebook-posztján közölte:
„A határátlépés szigorított szabályai alól mentesülnek az ingázók és a határmenti forgalomban résztvevő szerb útiokmányokkal rendelkező vajdasági polgárok olyan módon, ahogyan a pénteki Facebook posztomban tájékoztattam Önöket.
Azonban az ezen kivételeket lehetővé tévő döntések gyakorlatba ültetése során alkalmazási késedelem lépett fel, sajnos nem először az idei év során
Ezért ma délelőtt tisztázó beszélgetéseket kezdeményeztem az illetékes belgrádi döntéshozókkal, akik arra tettek ígéretet, hogy újra jelzik a határőrizeti szervek felé, hogy azonnali hatállyal kezdődjön meg a döntések haladéktalan és pontos alkalmazása.”
Azóta sem történt semmi. A „tisztázó beszélgetések” eredménytelennek bizonyultak.
A magyar-szerb határ csak azok számára átjárható, akik ténylegesen, napi szinten ingáznak a két ország között és ezt dokumentumokkal is bizonyítani tudják. Annak tehát, hogy valaki akár a Magyarországon tanuló gyermekéért átmenjen kocsival, hogy kiköltöztesse az albérletből például, semmi esélye sem maradt. Már ha nem akart fizetni a tesztelésért vagy tíz napi karanténban kuksolni…
Január második-harmadik hetében, amikor Szerbia egyre több ország irányába nyitott, s amikor kezdett kínosan közelivé válni a magyarországi középiskolai írásbeli felvételi vizsga időpontja (éppen ma volt, január 23-án), Pásztor István (talán a Szabad Magyar Szó vonatkozó cikkének hatására, éppen egy órával annak megjelentetése után, január 21-én) ismét közzétett egy „határozott hangvételű” posztot:
„December óta azon dolgozom, hogy mielőbb helyreálljon a határmenti személyforgalom Magyarország és Szerbia között, melynek alapfeltétele az általános teszt- és karanténkötelezettség megszüntetése.
Bízom benne, hogy a folyamatban levő tárgyalások eredményeként hamarosan érdemi előrelépésről fogok tudni beszámolni Önöknek!”
Nem tudott.
Másnap, január 22-én ült össze a válságstáb, amely nem hozta meg a várva várt enyhítő szabályozást.
És akkor ma, a magyarországi középiskolai felvételi vizsga napján Pásztor István ismét posztolt:
„NE próbálja elfogadtatni velünk senki azt, hogy a magyar határ átjárhatósága nagyobb járványkockázattal jár, mint a szomszédos balkáni országokkal közös határátkelők megnyitása
Abban reménykedtem, hogy már a mai naptól enyhülnek a határ átkelésével kapcsolatos korlátozások, megszűnik a kötelező teszt és karanténkötelezettség a Magyarországról történő beutazáskor.”
Érezni a dühöt, érezni a csalódottságot a szavaiban, kétségtelenül. Nem lehet mindegy. Nem lehet mindegy, ha valaki a vajdasági magyarság egyetlen komolyan vehető érdekvédelmi szervezetének vezetőjeként tekint magára, aki éppen a vajdasági magyarság érdekeinek védelmében lép koalícióra a Szerb Haladó Párttal, mégis kutyába se veszik a „partnerek”.
De Pásztor István még most sem, még így, ennyire megszégyenítetten sem harap az őt etető kézbe: „A kormányzati szereplők, a politikusok részéről folyamatos volt a megértés, közös volt a reménykedés” – írja és azonnal meg is nevezi a „vétkest”: „A válságstáb járványorvosi részének merev elutasítása, teljes rugalmatlansága azonban nagy csalódást váltott ki bennem. Negatív hozzáállásuk elkeseredettséget és csalódottságot vált ki mindannyiunkban”.
Persze, könnyű a „válságstáb járványorvosi részét” hibáztatni, azokat az orvosokat, akik valamikor ténylegesen létező tekintélyük utolsó morzsáit is feláldozták már a politika oltárán. Van-e még ember ebben az országban, aki komolyan hiszi, hogy Predrag Kon, Branislav Tiodorović vagy bárki más a válságtörzs orvosi szekciójából bármiről is dönt azon kívül, hogy milyen nyakkendőt köt az aznapi sajtótájékoztatóra???
Ebben az országban a járványkezelés legnagyobb rákfenéje, hogy arról a politikusok döntenek, politikai érdekek mentén. És ezt Pásztor István is tudja, minden bizonnyal bármelyikünknél jobban.
Elkeseredett posztja a bizonyíték. Igen, velünk sem hiteti el senki, hogy „a magyar határ átjárásának könnyítése nagyobb járványkockázattal járna, mint a boszniai, albániai, macedóniai, montenegrói vagy bolgár határ átjárása!”
Ez a poszt Pásztor István vallomása. Vallomása, amelyben mindenki számára egyértelműen elismeri: semmilyen, de semmilyen befolyása nincs sem a koalíciós partnereire, sem semmi másra, ami ebben az országban történik. Sem a VMSZ vezetőjeként, sem tartományi házelnökként. Csak remélni tudjuk, hogy a nyakkendői kiválasztásának jogát meghagyták neki…
Köszönjük, Elnök Úr! Köszönjük, hogy gyermekünket nem tudtuk elvinni felvételi vizsgát tenni Szegedre, mert ha megtettük volna, a tesztelésre nem futotta volna, a karantén miatt meg a munkahelyünket vesztettük volna el!
Köszönjük, Elnök Úr! Köszönjük, hogy a Magyarországon dolgozó gyermekünket nem láthattuk már hónapok óta! Hogy nem jöhet haza, mert nem tudja vállalni a tíznapos bezártságot, annak a pénznek pedig, amit a tesztelésre kellene költenie, ezernyi fontosabb helye van…
Köszönjük, Elnök Úr!
Köszönjük a semmit!
Dimity Daniella
https://szabadmagyarszo.com/2021/01/23/pasztor-istvan-nyakkendoje/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése