A választói névjegyzékben egyes szerbiai városokban akár 36.000 névvel is több szerepel, mint ahány választópolgár lakik az adott településen. A legtöbb „felesleg” Újvidéken és Belgrádban van, országos szinten pedig összesen 651.170 névvel van több a névjegyzékben, mint ahány szavazati joggal rendelkező polgár él.
Erre a megállapításra Dušan Dačić, a jogi kar hallgatója jutott , akinek a kartográfia az egyik érdeklődési köre, és már évek óta elemzi a demográfiai adatokat, amiket térképek segítségével prezentál.
A legújabb térképe – amit Bojan Jovanović közgazdász együttműködésével dolgozott ki – a 2018/2019-es évben a választói névjegyzékben szereplő személyek száma, illetve az ország nagykorú állampolgárainak száma közötti különbséget mutatja be. Dačić térképének kidolgozása során Jovanovićnak az adatok matematikai ellenőrzése volt a feladata.
Dušan Dačić arra a megállapításra jutott, hogy Belgrádban 16,9 százalékkal, azaz 232.655-tel több név szerepel a névjegyzékben, mint ahány választópolgár él a fővárosban.
Belgrádot Közép-Szerbia követi, ahol 9,7 százalékkal, vagyis 288.422 névvel van több, míg Vajdaságban 8,2 százalékkal, vagyis 130.093 névvel van több a kelleténél.
Szabadka községben 14.244-gyel, Magyarkanizsa községben 1.889-cel, Zenta községben 2.085-tel, Ada községben 1.778-cal, Óbecse községben 3.504-gyel, Topolya községben pedig 2.335-tel több személy szerepel a választói névjegyzékben, mint amennyi a községben élő nagykorúak száma.
Az elemzők gyakran hangoztatott érve, amellyel az efféle felesleget igyekeznek megmagyarázni az az, hogy Szerbiából jelentős számú polgár költözött külföldre és nincsenek nyilvántartva a diaszpórában élő választópolgárok. A Danasnak adott interjújában azonban Dušan Dačić azt állítja, hogy ez az érv egyáltalán nem állja meg a helyét.
– Egyesek ezt úgy kommentálták, hogy nincsenek beleszámítva a külföldön élők, de ezzel én nem értek egyet. Azt, hogy ez az érv nem állja meg a helyét, azok az adatok is alátámasztják, hogy a választópolgárok legnagyobb „feleslege” éppen a nagyvárosokban keletkezett, Újvidéken és Belgrádban, nem pedig a kisebb településen, ahonnan sokkal nagyobb arányban költöznek el az emberek. Sőt, a kisebb településeken a névjegyzékben még hiány is mutatkozott a választópolgárok valós számához képest – mutatott rá Dačić és hozzátette, éppen a kistelepüléseken végzett összehasonlító adatok mutatják legjobban azt, hogy a névjegyzékben milyen szabálytalanságok vannak.
A Dačić által közölt tények politikai következményeiről a lapnak Mladen Mrdalj politológus azt mondta, hogy az ellenzéknek éppen azért kellene sokkal jobban ellenőriznie magát a szavazás folyamatát, mert fennáll a választói névjegyzék rendezetlenségének a gyanúja.
– Kulcsfontosságú kérdés, hogy a választást miként ellenőrzik. A „többlet” választópolgárral csak abban az esetben lehet manipulálni, ha az ellenzék nem tudja ellenőrizni a szavazóhelyiségeket. Másfelől a csalás-gyanús választói névjegyzéket az ellenzék bizonyítékként emlegeti, holott csalásról kizárólag akkor beszélhetünk, ha a megállapított problémát jegyzőkönyvezik – magyarázta Mrdalj.
Azt az időszakot követően, amikor Dušan Dačić a kartográfiai tanulmányához az adatokat gyűjtötte, a 2020-as parlamenti és helyhatósági választások kapcsán a szerb hatalom azt hangoztatta, hogy a szerbiai választói névjegyzék soha nem volt még ennyire rendezett.
Az államigazgatási és helyi önkormányzati minisztérium – melyet abban a periódusban Branko Ružić vezetett – lehetővé tette a névjegyzékbe történő betekintést és az adatok ellenőrzését.
Ezeket az adatokat ellenőrzésre átadták a külföldi megfigyelőknek, és az EBESZ missziójának is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése