Meghalt Đorđe-Đole Balašević
Bódis Gábor
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a multikulturális közegtől, amelyet leginkább Újvidék képviselt és amely a sovinizmusok martalékává válik. Acsarkodó szerbek, magyarok, horvátok, ha kell érdekházasságban, emelik fel a saját önigazoló szörnyszobraikat, amelyek mindegyike a sokszínűség írmagját akarja kiirtani. Hogy semmilyen testvériség-egység ne legyen többé. Csak a soviniszta internacionálé.
A Pannon Tengerész, a 20. század legnagyobb itteni költője/énekese, a „vajdasági közérzet” leghitelesebb képviselője és tolmácsolója volt. Vagy mondjam így: az nem vajdasági, aki kapásból nem tud eldúdolni egy Balašević-dalt. Punktum.
A hetvenes évek legvégén lehetett: Árpádékkal a Costa Braván nyaraltunk. A szálló tágas vendéglőjében háborítatlanul fogyasztottuk a spanyol kaját, mindaddig, amíg a csoportunkból egy 8-9 éves újvidéki kislány nem tudta meg (valószínűleg én mondtam el, hogy bevágódjak nála): Đoléval ugyanabban az épületben lakunk (a békeidőben: Bulevar 23. oktobra), Balaševićék a második emeleten, mi meg a tizediken. Kérdések zuhataga ért ezek után és a hódolattal határos kíváncsiság övezett. Megfürödhettem Đole népszerűségében.
Később újvidéki kiskocsmákban futottunk össze, főleg Mile Isakov barátom közvetítésével. Koncerten utoljára Prágában láttam a 21. század legelején. Vele és a feleségével úgy másfél évtizeddel ezelőtt szintén egy, a Putnik szálló mögötti kávézóban tárgyaltunk arról, hogy a Duna TV hogyan tudna anyagilag beszállni az egyik filmtervükbe. Nem sikerült nyélbe ütnöm az „üzletet”, mert az anyaországiak és az erdélyi lobby nem mutatott különösebb érdeklődést egy szerb projekt iránt.
Ezt megelőzően a kilencvenes évek elején, a jogurt-forradalom után, amikor a már említett Mile Isakovval az élünkön megalapítottuk a független vajdasági újságíró egyesületet, elkészült egy könyv a jeles vajdasági személyekről: írókról, újságírókról, művészekről, vállalkozókról (ők fizették a kiadványt). Az újságíró kategóriában a vajdasági magyarok közül j. Garai Béla és én szerepeltünk. És Đole volt a kategóriák feletti első, a Vajdasági. Az Elnök.
Azóta is az maradt. És nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a multikulturális közegtől, amelyet leginkább Újvidék képviselt és amely a sovinizmusok martalékává válik. Acsarkodó szerbek, magyarok, horvátok, ha kell érdekházasságban, emelik fel a saját önigazoló szörnyszobraikat, amelyek mindegyike a sokszínűség írmagját akarja kiirtani. Hogy semmilyen testvériség-egység ne legyen többé. Csak a soviniszta internacionálé.
Ezért ma nemcsak Đolét veszítettük el, hanem a világunk nemesebb részét is.
Nyugodj békében, a békétlenség ránk maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése