Január végén volt száz napja, hogy megalakult a tartományi kormány. Ha esetleg úgy tűnne valakinek, hogy e fontos esemény megünneplése elkerülte volna a figyelmét, akkor téved.
A báni palotában ez a nap is ugyanúgy telt el, mint az összes többi. Ma már úgy fest, mintha azt akarták volna üzenni az intézményből, hogy „és akkor mi van, ha eltelt száz nap?” Ha a köztársasági kormány nem ünnepeli meg a múlt héten, kétszer is, megalakulásának első száz napját, amely időszak megfelel a tartományi kormány első száz napjának is, a tartományi kormány legnagyobb rajongói is elfejtették volna, hogy egyáltalán létezik ez az intézmény.
Mindkét kormányt a júniusi választások utáni négy hónap elteltével alakították meg, a köztársasági kormányt október 28-án, a tartományit pedig másnap. Négy, hosszú hónapba tellett tehát, hogy összejöjjön a támogatásukhoz szükséghez megfelelő számú képviselő mindkét kormánynak.
Végül csak megalakult, a szerb kormányt 227 képviselő támogatta, a tartományit pedig 101, tizenkilenccel kevesebb, mint a vajdasági képviselőház összes képviselőinek száma.
Majd 100 nappal később Ana Brnabić kormányának nem volt elég az államfővel közösen tartott ünnepi ülés és a kötelező after egy sajtókonferencia formájában, amelyen többnyire az államfő beszélt, hanem két nappal később szerveztek egy népünnepélyt a Kombank Aréna dísztermében is, hogy a kormány három hónap és néhány napi munkájának eredményét bemutathassák a polgároknak is.
A miniszterelnök ekkor a legfontosabb célok közé a koronavírus és a szervezett bűnözés elleni harcot sorolta, a már megvalósított célok listáján pedig, ahogy arról az N1 Televízió újságírójának tudósításából értesülhettünk, a nemrég megkezdett projektekről is beszélt, sőt a még csak papíron létező tervek is napirenden szerepeltek. Úgyhogy a végén csak összejött minden.
Ám bármilyenek is legyenek az első 100 nap eredményei, azt rendszerint senki sem dicséri úgy, ahogy a kormány tagjai szokták. Legtöbbször szükségszerűség, ha azt szeretnék, hogy az eredmények kritikája minél hangosabb, minél erősebb legyen.
Viszont ma, igazából, az öndicséret a legfontosabb cél. A kormány munkájának kritikája a belgrádi vagy újvidéki képviselők soraiból egyébként sem létezik, az azon kívüli kritikák pedig alig hallhatók.
Nem tudni, hogy mi történhetett, vagy eredménytelen volt a báni palota urainak munkája, vagy egyszerűen a kisujjukat sem akarták mozdítani ez ügyben, legyen akár százszor is szó az első száz napról. Ezzel ellentétben az öt évvel ezelőtti, szintén Mirović-kormány első száz napja nem múlt el ilyen csöndben.
2016 októberében Igor Mirović úgy nyilatkozott az Újvidéki Televíziónak, hogy a kormány első 100 napja alatt új, felelősségteljes szakemberek kiválasztásán dolgozott, és hogy egy olyan csapatot hozott létre, „amely komoly, vajdasági projektek végrehajtásán szorgoskodik, s amely egyszerre működik együtt a szerb kormánnyal és a helyi önkormányzatokkal is. Egy olyan csapat, amely képes lesz új projekteket bemutatni, végigkövetni és megvalósítani. S nagyon rövid időn belül a jó eredmények is megszülettek.”
És vajon mi változott e 100 nap alatt, amióta Mirovićot tavaly másodszor is tartományi kormányelnökké választották? Talán a fent említett csapattal lenne gond? Mivel annak létrehozására nem volt hatással most, ahogy azt hallani lehetett. Mert a választások után eltelt négy, hosszú hónap, mire megalakították a tartományi kormányt, és mindvégig nem lehetett tudni, hogy kit neveznek ki a kormány élére.
Hogy ki lesz tehát az élén – és meddig? Ugyanis még mielőtt tudni lehetett volna, hogy ki alakítja meg a köztársasági és a tartományi kormányt, a szerb államfő és a Szerb Haladó Párt elnöke, Aleksandar Vučić, október 20-án máris bejelentette, hogy 2022. április 3-án rendkívüli parlamenti választásokat is tartanak a soron következő elnökválasztásokkal együtt.
Hogy egyidőben lesznek-e majd a tartományi és a helyi választások, ezt most még nem tudni. Viszont a tartományi kormány első 100 napi munkaeredménye bemutatásának szembetűnő hiányából arra következtethetünk, hogy a Mirović-kormány voltaképpen nem is akart semmilyen látványos ünneplést, éppen a kormány ideiglenessége folytán. Minek az a sok hűhó az eredmények bemutatása körül, ha a kulcsfontosságú pozíciókra jövőre úgyis új emberek érkeznek?
Igaz, az új emberek már megérkeztek, a palota felépítésének alacsonyabb szintjein, leváltva azokat a kollégáikat a pártból, akiknek lejárt a szavatossági ideje a báni palotában. Öt évvel ezelőtt az új emberekkel együtt „nagyon rövid időn belül a jó eredmények is megszülettek.” Hogy hol van most az új emberek eredménye, és miért nem mutatják be a nyilvánosságnak, nem tudni? Lehet, hogy nem volt elég a 100 nap hozzá?
Amennyiben jövőre lesznek is előrehozott tartományi választások, azt tudnunk kell, hogy ez sem precedens nélküli eset. 1992-ben fél év sem telt el az első, tartományi, többpárti kormány megalakításától, az év decemberében, az akkori választásokat bojkottáló ellenzékkel a választási feltételekről szóló tárgyalások után, új választásokat írtak ki minden szinten, így tartományi szinten is. Koviljko Lovre, a Vajdaság AT első többpárti kormányának elnöke, aki feltehetőleg sejtette a dolgok ilyetén való kimenetelét, sem csinált látványos ünnepet a kormány első 100 napjáról a báni palotában.
Mintha tudta volna, hogy az új választások után nem ő fogja betölteni ezt a funkciót. A helyére aztán, a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöki posztjára, 1993 januárjában Boško Perošević került.
Mindenesetre, egy újabb választások előtt, amely után akár jöhet is történetesen egy új tartományi kormányelnök, azért ajánlatos lenne bemutatni a jelenlegi kormány munkájának eredményét. Akár 100, vagy még több nap elteltével, vagy akár kevesebb, mint 100 nap, teljesen mindegy, csak hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi mindent is csináltak eddig. Vagy talán nekünk is arra kell támaszkodni, hiszen mindannyiunkra nagyobb hatással van, amivel a Nemanja utca 11-béli csapat foglalkozott, majd következésképpen dicsekedett a sajtótájékoztatón?
Amennyiben igen, akkor a tartományi kormány 100 napja utáni csönd is kétségtelenül magyarázatot kap. A tartományi emberkék egyszerűen nem szeretnék elrontani a köztársasági szinten elért sikerélményt. Konkrétan azt, hogy az összes létező világok legjobbikában élünk. Amihez jelentősen hozzájárultunk mi is az első 100 napban, de az is lehet, hogy nem is annyira.
Ezt döntsék el önök. Az eredményeink alapján. Nagyon jól tudják, hogy melyek ezek, talán nem kell erre emlékeztetünk önöket.
Denis Kolundžija – a Cenzolovka portál fő- és felelős szerkesztőjének helyettese
(fordította: Lenkes László)
https://www.blogger.com/blog/post/edit/8277018347089943421/6310164302038778275
A cikk szerb nyelvű változata:
Denis Kolundžija: Sto dana u tišini
https://slobodnarec.rs/2021/02/08/denis-kolundzija-sto-dana-u-tisini/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése