Feljelentés, házkutatás, fegyverelkobzás

 Dióhéjban a diófagallyazásról

Nem mindennapi történetet mesélt a Bácskossuthfalván élő Ágyas László. Elmondása szerint az utcában, ahol a családjával él, már három évtizede ő tartja karban azokat a diófákat, amelyek hat (az utca mindkét oldalán három-három) ház előtt állnak. Kivette a részét – még annak idején – a talaj-előkészítésből, a facsemeték ültetéséből, azok gondozásából, és a későbbiekben is az ő dolga volt a fák koronájának kialakítása. Amikor már túlságosan megnőttek, akkor az ágak visszavágása, és az őszi avar eltakarítása csakúgy, mint a fák alatti füves terület ápolása. Időnként a szomszédok is beszálltak a munkába.

A magasba nyúló diófaágak visszavágására az utóbbi időben nagyjából két és fél évenként kerített sort, ugyanis ennyi idő alatt nőttek meg akkorára, hogy már elérték a villanyvezetéket, és az utcában való közlekedést is igencsak akadályozhatták (pl. baj esetén a tűzoltókocsi bejutását).

Ágyas László felfigyelt arra, hogy a helyi közlönyben pár hónappal ezelőtt megjelent egy értesítés, amely szerint azokban a háztartásokban, ahol olyan idős és/vagy beteg emberek élnek, akik már egyedül nem képesek a tavaszi gallyazást elvégezni, a helyi vezetőség biztosít embereket, akik ezt a munkát elvégzik. Ő is már hetekkel ezelőtt bejelentette, hogy amint az időjárás és az ő ideje engedi, hozzálát a gallyazáshoz.

– A munka megkezdése előtt telefonon egyeztettem a Helyi Közösség vezetőjével, Seffer Attilával, aki azt mondta, hogy: „Csinálja csak, Laci bácsi, 30 éve úgy is maga tartja karban a fákat!” Az eltávolított gallyat kupacba raktam, ahogy ilyenkor szokás, lett belőle négy nagy halom. Másnap reggelre a levágott gally egyharmada eltűnt. Valaki elvitte. Én erről nem is tudtam, korán reggel még az utcán se jártam, erről egy rendőr értesített – mondja Ágyas László. – Amikor kinyitottam a kaput, két férfi fogadott, egy civil ruhás topolyai nyomozó és egy moravicai rendőr, akik közölték velem, hogy feljelentés érkezett ellenem, mert közterületen végeztem a favágást, és mert nagy értékű tűzifát elloptam. Tájékoztattam őket, hogy én ezt a munkát már évek óta végzem, és most is a polgármester tudtával, jóváhagyásával csináltam. Ekkor felhívták a polgármestert, a telefont kihangosították, innen tudom, hogy nekik is ugyanazt mondta, amit nekem, hogy tud a dologról és az ő egyetértésével történt.

Az utcán levágott gally 

Én bevittem az udvarba valamennyi gallyat. Van róla fényképem, látható, hogy mennyit. De nem tűzifát. És nem nagy értékűt. Nincs szükségünk tűzifára, már harminc éve árammal és olajjal fűtünk. Fát egy évben 4 alkalommal használok, amikor az udvaron bográcsost főzök. A többi gallyat, ami kint maradt az utcán, egy falubeli vak embernek akartam adni, már meg is beszéltem, hogy másnap érkezik a darálógép. 

 

Az elkobzott „nagy értékű tűzifarakás” az udvarban 

Közölték velem azt is, hogy a legújabb szerbiai előírások szerint, aki ellen bűnvádi feljelentést tesznek, az nem tarthat fegyvert. Ezért most nálam házkutatást rendeznek, és a fegyvereimet elveszik. Én nem hiszem, hogy ilyen rendelet létezik. Régóta vadászom, 35 éve, nekem ez a szenvedélyem. Van is 3 vadászpuskám meg egy marokfegyverem. Mindet az előírások szerint tárolom, mindegyik birtoklásáról van érvényes digitális engedélyem.

Mikor megkérdeztem, hogy van-e házkutatási engedélyük, azt felelték, hogy van is, meg nincs is. Erre én is hasonlóképpen reagáltam: „Akkor be is jöhettek a házamba, meg nem is!” És bementem. Fél 11 tájban el kellett mennem a boltba, ekkor rám szóltak, hogy nem hagyhatom el a házat. De mivel a várva várt papíros még akkor sem jött meg, hagytak távozni. Dél körül lehetett, amikor 7 rendőrautóval 17 rendőr érkezett a házam elé (Szabadka, Újvidék környékéről, vagy ki tudja, honnan),  de még ők sem hozták meg a házkutatási parancsot. Nem sokkal őutánuk befutott egy pótkocsis traktor is 8 emberrel, a helybeli kommunális vállalat dolgozóival, akik azt a feladatot kapták, hogy elszállítsák az elkobzott, „nagy értékű, lopott tűzifát”. Amikor bejöttek az udvarba, akkor szembesültek vele, hogy még egy köbmétert sem tesz ki az általam „eltulajdonított nagy értékű tűzifa”, egészen pontosan 0,8 köbmétert állapítottak meg. És azt is, hogy 5-7 centiméter hosszúságú gallyakról van szó.

Fél 4 felé szóltam nekik, hogy engedjék be a munkásokat, hadd rakják fel a gallyat és hadd menjenek haza, lejárt már a munkaidejük. Ez így is történt. A gallyat elvitték és a Helyi Közösség udvarában lerakták.

Öt óra lehetett, amikor meghozták a házkutatási engedélyt, addig kint álltak a házam előtt. Mikor bementünk, én szépen, egyenként előszedtem a fegyvereimet, mindet megtörölgettem és leraktam eléjük az asztalra. Felkértek, hogy vigyem ki a kocsijukhoz, én meg azt mondtam, hogy ebből a házból én semmit ki nem viszek, azt nektek kell megtenni.

Miután elmentek, kaptam egy idézést, hogy fáradjak be a helyi rendőrállomásra nyilatkozatot tenni. El is készült a nyilatkozat 3 példányban, de én nem kaptam belőle, hiába kértem. Azt mondták, nincs jogom hozzá. Csak azt tudom igazolni, hogy a fegyvereimet elvették.  

Meggyőződésem, hogy az esetemben rendőri túlkapásról van szó. Miért nem a kommunális felügyelőség intézkedett az ügyben?

Ilyenkor, tavasszal a faluban mások is metszik a fákat, másutt is gallyaznak. Meg tudok nevezni legalább 10 személyt, aki ugyanazt csinálta, amit én. A polgármester édesanyja háza előtt is épp a napokban gallyaztak. Ez olyan munka, amit legalább 2-3 évente el kell végezni, és eddig sosem csináltak belőle ügyet. Most meg azt akarják velünk elfogadtatni, hogy a kapun kívül ne ültessünk fát, ott ne öntözzük, ne nyírjuk a füvet, és ne is érjünk hozzá az általunk nevelt fákhoz, mert az utca közterületnek számít, és mindez büntetendő? És amikor ősszel mi is traktorral szállítjuk el a sok összegereblyézett falevelet, akkor miért nem küldenek pótkocsis traktort rakodómunkásokkal? Olyankor az utca magánterületnek minősül?

Szabó Angéla