Megépül-e a Makovecz-torony?
Az igazság akkor is létezik, ha letagadják.
George Orwell
Cseresnyésné Kiss Magdolnával, az 1944–45-ös titói tömegmészárlások valós történetét felkutatni hivatott Keskenyúton Alapítvány elnökével beszélgetett február 25-én Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke, a legutóbbi online Patrióta-estéken.
A beszélgetésről részben a Magyar Nemzet március 4-ei írásából,[1] bővebben pedig a csaknem fél órás videóból[2] szerezhettünk tudomást.
A beszélgetésről részben a Magyar Nemzet március 4-ei írásából,[1] bővebben pedig a csaknem fél órás videóból[2] szerezhettünk tudomást.
Cseresnyésné Kiss Magdolna és Hetzmann Róbert
– 1944–45-ben Délvidéken – Tito elnök beleegyezésével – előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott tömegmészárlás folyt. Akiket nem gyilkoltak meg, azokat megkínozták, kisemmizték, koncentrációs táborokba küldték az akkori Jugoszlávia területén, nem kímélve az asszonyokat és gyermekeket sem, figyelmen kívül hagyva még a trianoni határokat is. Negyvenezer magyar civilt gyilkoltak meg, és több mint százezer embert hurcoltak el. Mindez azonban a magyar történelemoktatásból a mai napig hiányzik.
A megkínzott, majd kivégzett embereket utólag háborús bűnösökké nyilvánították, és azóta sem tártak fel egyetlen egy tömegsírt sem. A legtöbbjük még csak jelölve sincs.
A kommunista történetírás – szokásához híven – megpróbálta elferdíteni a valóságot, az áldozatok számát a töredékére csökkentve és a magyar nemzet bűnösségét sulykolva, de ami a legszomorúbb, hogy ez a hozzáállás a rendszerváltás óta sem sokat változott, köszönhetően az olyan posztkommunista történészek tevékenykedésének, mint A. Sajti Enikő vagy Glatz Ferenc – írja a Magyar Nemzet.[3]
– A háborús bűnössé nyilvánítottak nagy része ma is az, bár Szerbia eltörölte a kollektív háborús bűnösséget kimondó rendeletet. Ez nem jelentette azt, hogy ezek az emberek automatikusan visszakapták volna az ártatlanságukat – szögezi le Cseresnyésné Kiss Magdolna, aki maga is közel tíz éve pereskedik, hogy kivégzett felmenői háborús bűnösségét megszüntesse.[4]
A február 25-ei beszélgetésről Temetetlen halottak a Bácskában című címmel készült Videó[5] megtekintésével „megismerhetjük a délvidéki magyar golgotát, a vérengzés körülményeit, ugyanakkor hallhatunk egy-egy egyéni tragédiáról is, köztük Cseresnyésné Kiss Magdolna nagyapjáról is, aki a Trianon előtti Verbász utolsó jegyzője volt, s akit ezért az elsők között hurcoltak el és öltek tömegsírba”.[6]
A megkínzott, majd kivégzett embereket utólag háborús bűnösökké nyilvánították, és azóta sem tártak fel egyetlen egy tömegsírt sem. A legtöbbjük még csak jelölve sincs.
A kommunista történetírás – szokásához híven – megpróbálta elferdíteni a valóságot, az áldozatok számát a töredékére csökkentve és a magyar nemzet bűnösségét sulykolva, de ami a legszomorúbb, hogy ez a hozzáállás a rendszerváltás óta sem sokat változott, köszönhetően az olyan posztkommunista történészek tevékenykedésének, mint A. Sajti Enikő vagy Glatz Ferenc – írja a Magyar Nemzet.[3]
– A háborús bűnössé nyilvánítottak nagy része ma is az, bár Szerbia eltörölte a kollektív háborús bűnösséget kimondó rendeletet. Ez nem jelentette azt, hogy ezek az emberek automatikusan visszakapták volna az ártatlanságukat – szögezi le Cseresnyésné Kiss Magdolna, aki maga is közel tíz éve pereskedik, hogy kivégzett felmenői háborús bűnösségét megszüntesse.[4]
A február 25-ei beszélgetésről Temetetlen halottak a Bácskában című címmel készült Videó[5] megtekintésével „megismerhetjük a délvidéki magyar golgotát, a vérengzés körülményeit, ugyanakkor hallhatunk egy-egy egyéni tragédiáról is, köztük Cseresnyésné Kiss Magdolna nagyapjáról is, aki a Trianon előtti Verbász utolsó jegyzője volt, s akit ezért az elsők között hurcoltak el és öltek tömegsírba”.[6]
A délvidéki/vajdasági magyarok „máig fel nem dolgozott traumájával”[7] kapcsolatosan Cseresnyésné Kiss Magdolna, egyebek mellett, világosan kimondta:
1. „1944–45-ben Délvidéken – Tito elnök beleegyezésével – előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott tömegmészárlás folyt.”
2. „Negyvenezer magyar civilt gyilkoltak meg, és több mint százezer embert hurcoltak el.”
3. „Mindez azonban a magyar történelemoktatásból a mai napig hiányzik.”
4. „A megkínzott, majd kivégzett embereket utólag háborús bűnösökké nyilvánították.”
5. „Nem, hogy feltárt tömegsír nincs, hanem a tömegsíroknak a 80 százaléka mérhetetlenül elhanyagolt és méltatlan állapotban van. Ez alól kivétel a szabadkai és a temerini tömegsír, de feltárás ott sem volt. A legtöbbjük még csak jelölve sincs.”
6. „A háborús bűnössé nyilvánítottak nagy része ma is az, bár Szerbia eltörölte a kollektív háborús bűnösséget kimondó rendeletet. Ez nem jelentette azt, hogy ezek az emberek automatikusan visszakapták volna az ártatlanságukat.”
1. „1944–45-ben Délvidéken – Tito elnök beleegyezésével – előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott tömegmészárlás folyt.”
2. „Negyvenezer magyar civilt gyilkoltak meg, és több mint százezer embert hurcoltak el.”
3. „Mindez azonban a magyar történelemoktatásból a mai napig hiányzik.”
4. „A megkínzott, majd kivégzett embereket utólag háborús bűnösökké nyilvánították.”
5. „Nem, hogy feltárt tömegsír nincs, hanem a tömegsíroknak a 80 százaléka mérhetetlenül elhanyagolt és méltatlan állapotban van. Ez alól kivétel a szabadkai és a temerini tömegsír, de feltárás ott sem volt. A legtöbbjük még csak jelölve sincs.”
6. „A háborús bűnössé nyilvánítottak nagy része ma is az, bár Szerbia eltörölte a kollektív háborús bűnösséget kimondó rendeletet. Ez nem jelentette azt, hogy ezek az emberek automatikusan visszakapták volna az ártatlanságukat.”
– Talán az is nagyon sokat segítene a lelkeknek, hogyha végre lenne egy olyan emlékmű, ahol össze tudnának gyűlni akár a délvidéki magyarok, akár az áldozatok leszármazottai, illetve azok, akik még élnek, hiszen nem csak az áldozat, aki meghalt egy ilyen tragédiában. Mit lehet erről tudni? Felmerült évekkel ezelőtt egy nagyon komoly emlékmű állításterve Újvidéken, Makovecz Imre tervei szerint.[8] Erről minthogyha, nem hallanánk mostanában – jegyezte meg a beszélgetésben Hetzmann Róbert.[9]
A Makovecz Imre tervezte emléktorony
– Hát, nem hallunk valóban, habár mi erről is készítettünk fantasztikus anyagokat.
2002-ben Makovecz Imre adományozott egy tervet, ami egy torony tulajdonképpen, vasúti sínekből, ami egy nagyon szép emlékhely lehetne. 18 méter magas. Az a legfőbb probléma, hogy közben értesültünk a mindenféle ellenkezőkről, akik ellenzik ezt az emlékművet.
Annak, hogy Újvidéken megépüljön, nagyon kicsi esélyét látom már..., én abszolút úgy érzem. Arról, hogy a Duna-parton felállítsák, arról lemondtunk, de Újvidéken van az un. Futaki-úti temető, ahol első- és második világháborús magyar katonák is nyugszanak, és az újvidékiek – mivel az újvidéki tömegsírokra autópálya épült és abszolút nem hozzáférhetők, megsemmisültek – ott tartják rendszerváltozás óta a megemlékezéseket.
Ebben a bizonyos tanulmányban, amit készítettünk, azt az ötletet is felvetettük, hogy ez lehetne ott Újvidéken, ahol már alig van magyar, tehát, tényleg már egy jelt kéne hagyni magunk után, ott a temetőben. Az első világháborús, a második világháborús áldozatoknak, mer hát végül is a 44-es áldozatainknak – ők a második világháború áldozatai – lehetne. Hát, nem támogatja a délvidéki magyarság vezetősége sem. Ők, hogy miért, nem tudjuk, pedig hát… Ez egy érdekes kérdés. Mi azért nem adjuk fel.
Már volt olyan ötlet, hogy Budapesten épüljön fel a Makovecz-torony, de ahhoz meg a Makovecz Alapítvány nem igazán…, ők szeretnék, ha az eredeti helyére kerülne. Úgyhogy bonyolult kérdés.
2002-ben Makovecz Imre adományozott egy tervet, ami egy torony tulajdonképpen, vasúti sínekből, ami egy nagyon szép emlékhely lehetne. 18 méter magas. Az a legfőbb probléma, hogy közben értesültünk a mindenféle ellenkezőkről, akik ellenzik ezt az emlékművet.
Annak, hogy Újvidéken megépüljön, nagyon kicsi esélyét látom már..., én abszolút úgy érzem. Arról, hogy a Duna-parton felállítsák, arról lemondtunk, de Újvidéken van az un. Futaki-úti temető, ahol első- és második világháborús magyar katonák is nyugszanak, és az újvidékiek – mivel az újvidéki tömegsírokra autópálya épült és abszolút nem hozzáférhetők, megsemmisültek – ott tartják rendszerváltozás óta a megemlékezéseket.
Ebben a bizonyos tanulmányban, amit készítettünk, azt az ötletet is felvetettük, hogy ez lehetne ott Újvidéken, ahol már alig van magyar, tehát, tényleg már egy jelt kéne hagyni magunk után, ott a temetőben. Az első világháborús, a második világháborús áldozatoknak, mer hát végül is a 44-es áldozatainknak – ők a második világháború áldozatai – lehetne. Hát, nem támogatja a délvidéki magyarság vezetősége sem. Ők, hogy miért, nem tudjuk, pedig hát… Ez egy érdekes kérdés. Mi azért nem adjuk fel.
Már volt olyan ötlet, hogy Budapesten épüljön fel a Makovecz-torony, de ahhoz meg a Makovecz Alapítvány nem igazán…, ők szeretnék, ha az eredeti helyére kerülne. Úgyhogy bonyolult kérdés.
Pillanatnyilag valóban nincs (közös emlékmű – B. A.), illetve hát van a csúrogi emlékhely, ami ott kinn van a szeméttelepen. Ma már kezd rendbe jönni a környezet is, de ott nincs tömegsír, onnan elvitték az áldozatokat. Meg hát végül is az összes tömegsírt meg kellene jelölni. Tehát azért ez még az egyre fogyatkozó Délvidék magyarságának a feladata, mert ezt csak ők tudják elvégezni, akik ott élnek a mai napig – válaszolta a Keskenyúton Alapítvány elnöke.[10]
A vajdmagyar sajtó – teljesen érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul – egyáltalán nem foglalkozott ezzel a beszélgetéssel, pedig Cseresnyésné Kiss Magdolna fontos, jórészt eddig nyilvánosan ki nem mondott, történelem-tankönyvekbe illő igazságokat fogalmazott meg az 1944–45-ös eseményekkel kapcsolatosan, amelyekről az itteni közösség tagjainak nagy része, legfőképpen az ifjabb nemzedék, még csak nem is értesült.
A beszélgetés alapján arra a következtetésre is lehet jutni, hogy a délvidéki „módszeres kíméletlenséggel végrehajtott tömegmészárlás(ok)ban” a népirtás/genocídium bűncselekményének elemei is jelen vannak, amelyek elkövetői az elmúlt 77 év alatt hivatalosan se megnevezve se felelősségre vonva nem lettek.
A beszélgetés alapján arra a következtetésre is lehet jutni, hogy a délvidéki „módszeres kíméletlenséggel végrehajtott tömegmészárlás(ok)ban” a népirtás/genocídium bűncselekményének elemei is jelen vannak, amelyek elkövetői az elmúlt 77 év alatt hivatalosan se megnevezve se felelősségre vonva nem lettek.
A Keskenyúton Alapítvány elnöke nem csak a délvidéki/vajdasági magyar közösség, de az anyaország politikai vezetőinek is rámutatott a teendőkre, amelyek a magyar-szerb/szerb-magyar kapcsolatok rendezése terén váratnak magukra.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2021. március 11.
Újvidék, 2021. március 11.
__________
[1] Máig nem tárták fel a Délvidéken kivégzett magyarok tömegsírjait https://magyarnemzet.hu/kultura/maig-nem-tartak-fel-a-delvideken-kivegzet-9466022/, 2021. március 4. 19:00 és 2021. 03. 05. 14:01
[2] Temetetlen halottak a Bácskában – Patrióta Esték (2021. február 25.)
https://www.youtube.com/watch?v=EB3LQzL_eB8&t=9s, 28:19
[3] Lásd az 1-es alatti írást.
[4] Uo.
[5] Lásd a 2-es alatti videót.
[6] Lásd az 1-es alatti írást.
[7] Lásd a 2-es alatti videót.
[8] Lásd az Újvidéki emlékmű-állítás: Se nem magyar, se nem Makovecz
c. írásom. https://delhir.info/2018/08/30/ujvideki-emlekmu-allitas-se-nem-magyar-se-nem-makovec/
[9] Lásd a 2-es alatti videót, 0:28 -.
[10] Uo. 23:03 -.
[1] Máig nem tárták fel a Délvidéken kivégzett magyarok tömegsírjait https://magyarnemzet.hu/kultura/maig-nem-tartak-fel-a-delvideken-kivegzet-9466022/, 2021. március 4. 19:00 és 2021. 03. 05. 14:01
[2] Temetetlen halottak a Bácskában – Patrióta Esték (2021. február 25.)
https://www.youtube.com/watch?v=EB3LQzL_eB8&t=9s, 28:19
[3] Lásd az 1-es alatti írást.
[4] Uo.
[5] Lásd a 2-es alatti videót.
[6] Lásd az 1-es alatti írást.
[7] Lásd a 2-es alatti videót.
[8] Lásd az Újvidéki emlékmű-állítás: Se nem magyar, se nem Makovecz
c. írásom. https://delhir.info/2018/08/30/ujvideki-emlekmu-allitas-se-nem-magyar-se-nem-makovec/
[9] Lásd a 2-es alatti videót, 0:28 -.
[10] Uo. 23:03 -.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése