Omega-ereklyék

Farkas Lajos, a boldog gitártulajdonos

Kötve hiszem, hogy akad ezekben a napokban boldogabb magyar ember a messzi Svédországban, mint a hazánkból elszármazott Farkas Lajos. Ő ugyanis egy olyan gitárt mondhat a magáénak, amelyet egy héttel ezelőtt még a legendás Omega együttes egyik tagja, a 72 esztendős Molnár György (Elefánt) birtokolt. A Dean Cadillac Select gitár nagyon sok Omega-koncerten megszólalt a zenész kezében, ám most úgy döntött, megválik tőle, eladja. Lajos pedig élt ezzel a ritka lehetőséggel, és azonnal lecsapott rá. A hangszert április 22-én dedikálta a részére az együttes gitárosa, átvétele azonban még nem történhetett meg a járványhelyzet miatt, de hamarosan sort kerítenek rá. Lajos már felvette az első védőoltást, és amint a második adagot is megkapja, azonnal utazik is Magyarországra.   

Farkas Lajos 

– Te herdelendyfalvi születésű vagy. Amíg Jugoszláviában éltél, mivel foglalkoztál?

– Pancsován jártam középiskolába, utána pedig a Petrohemija nevű vállalatban dolgoztam vegyésztechnikusként. Tizenkét bejegyzett munkaévem van otthon.

– Mikor vetted a nyakadba a nagyvilágot?

 – 1992-ben, a balkáni háborúk idején jöttem ki látogatóba az öcsémhez, majd miután a fiam útközben beteg lett és Magyarországon, a dunaújvárosi kórházban kötöttünk ki vele, a feleségem úgy döntött, hogy Svédországban kezdünk új életet. Tulajdonképpen két nap alatt el is dőlt, hogy miért éppen ebben országban lesz az új otthonunk.

– Hogy kezdődött az életetek Skandináviában?

 – Két évig menekülttáborban éltünk. Közös lakásban, összezárva először egy macedón, majd pedig egy albán családdal. Amíg meg nem kaptuk a tartózkodási engedélyt. Nem sikerült azonnal munkát szereznem, emiatt sokat idegeskedtem, de utána már nem bánkódtam, mert így teljes három éven át tanulhattam, és később éppen ennek köszönhetően tudtam elhelyezkedni. A norvég Hydro nevű vállalatban dolgoztam, a szakmámban, egészen 2005-ig. Majd alapítottam egy sportegyesületet, amely többnyire a cselgánccsal foglalkozik, de a városnak (Västerås) is végez különböző feladatokat abban a sportarénában, ahol edzünk. Együttműködünk nagyon sok iskolával, eljárunk testnevelésórákra judo edzést tartani.

– Tudom, hogy nagy magyar vagy. Megszállottan követed az anyaországi és a vajdasági eseményeket.

– Érdekel, hogy mi történik otthon. Én soha nem szakadtam el sem a nemzetemtől, sem a szülőföldemtől. Elégedettséggel tölt el, hogy magyarként élhetem a mindennapjaimat. Mindig az volt a vágyam, s ma is az, hogy egyszer hazaköltözhessek. Szeretem Hertelendyfalvát és szeretem Budapestet is.

– A koronavírus-járvány kapcsán talán száz alkalommal is elmondtad, hogy Svédországban az eltelt egy év alatt nem volt szinte semmilyen korlátozás. Mindvégig folyt a tanítás az iskolákban, nem rendeltek el kijárási tilalmat, a maszk viselését nem tették kötelezővé – egyedül csak a távolságtartás fontosságát emelték ki.

– Svédországot eleinte eléggé felkészületlenül érte ez a járvány és kezdetben nagyon sok volt az áldozat. De az én tapasztalatom az, hogy az első hullámból sokat tanultak és a következő hullámokat nagyon jól kezelték. Itt a lakosság is komolyabban vette a járványt, mint más részein a világnak, és az ellenzék sem akadályozta a kormány munkáját. Ennek köszönhetően szabadabban éltünk/élünk, mint Európa más országaiban. Az emberek itt kiskoruktól fogva szinte a halálukig napi szinten edzenek, ezért erősebb az immunrendszerük. Az első hullám idején legtöbb külföldi halt meg, leginkább olyanok, akik még nem is beszélték a svéd nyelvet.  A svédek között kevesebb volt az áldozat. 

Molnár György a legendás gitárral 

– A svéd gyakorlattal azonban sem Magyarországon, sem Szerbiában nem szoktak példálózni. De most nem is ez a témánk. Velem ellentétben, te hiszel a védőoltás fontosságában…

– Igen, az első vakcinát már fel is vettem, épp a napokban.

– Kanyarodjunk vissza a zenéhez! Az én falumban a 80-as évek elején különféle bandákba csoportosultak a fiatalok. Az Omegások-at kopott farmernadrágot és farmerdzsekit viselő, többnyire hosszú hajú fiúk alkották, akik éjjel-nappal Omega-számokat hallgattak, és szinte minden dalszöveget fejből tudtak. Te hogy lettél omegás?

– Úgy lettem omegás, hogy egy alkalommal, amikor Szegeden jártunk, apám bevitt egy lemezboltba. Ő választott magának népdalokat, engem bent hagyott, és azt mondta, keressek én is valamit magamnak. Ezzel nyilván az volt a célja, hogy magyar zenét hallgassak. Így került haza egynéhány Omega-lemez is. A házibulikon mindig ezek a lemezek forogtak, ezek a dalok szóltak. És utána mindig megvettük az új, a soron következő Omega-albumot. De ugyanígy az LGT meg az Edda lemezeit is. Nekem mégis valahogy az Omega vált a kedvencemmé. Már akkor dübörgött az udvarra kirakott hangszórómból a Gyöngyhajú lány, a Léna, a Nem tudom a neved, a Csillagok útján, a Gammapolis vagy a Napot hoztam, csillagot – az egész utca hallotta/hallgatta ezeket a dalokat. Sőt én még a szerb diszkókba, kávézókba is bevittem az Omega lemezeit, kazettáit, CD-it. A diszkókban a Gyöngyhajú lányra táncoló szerbek is meg a szerb és a szlovák haverjaim is tudták, hogy mi fán terem az Omega. És tudják a mai napig is.

– Ez a szenvedélyes rajongás azt feltételezi, hogy minden Omega-album a birtokodban van, minden dalukat ismered és sok koncertjükön voltál.

 – 1982-ben voltam az első Omega-koncerten Balatonföldváron. Bevésődött az emlékezetembe, mert zuhogott az eső. Ciki, ahogy dobolt, csak úgy repült ki a dobból a víz. Azt hittük, hogy abbahagyják, hogy félbeszakítják a fellépést, de nem így történt. Mi ott ugráltunk az első sorokban. Ez a koncert volt talán a legjobb. A második legemlékezetesebb a Hősök terén megtartott koncert volt, ahol 300 000 ember előtt zenélt az Omega. Ez fantasztikus élménynek számított. De jó volt az Oratórium meg a Symphonia nevű turné is – és persze minden, ami még utána következett. Több világhírű együttes koncertjén jártam, de nálam az Omega viszi az aranypálmát. A zenéjük a világ élvonalába tartozik.

Lajosnak dedikálja a gitárt

– Melyek a legkedvesebb Omega-dalaid?

 – Nincs igazi kedvenc, mindegyik szép a maga módján. Ezerszer meghallgattam a Gyöngyhajú lány-t vagy az Emlék című dalt.

– Ez a Csenddé vált szerelem?

– Igen. Angolul Remembering. Egészen más, mint a magyar nyelvű változat. Gyuri le is játszotta nekem: 3,6 perces gitárszólóval. Fantasztikus.

Ha innen autóval utazunk Magyarországra, útközben az összes Omega-CD-t végighallgatjuk, és amikor jövünk vissza, ugyanígy. Néha egy kis Edda, LGT meg Bikini is szól közben.

– Honnan jött az ötlet, hogy megszerezz magadnak egy Omega-ereklyét?

 – A 60-as évek végén kiadott és aranylemezzé vált 10000 lépés című album megjelenése után az együttes tagjai kaptak egy-egy aranylemezt. Az első ilyen ereklyémet az Omega Fan Club alapítójától vettem meg. A pénzt ő jótékony célra, egy műtét költségeire szánta. Akkoriban még egy közös hajóutat is szerveztek az Omega együttes tagjaival, és annak a bevételét is a lány gyógyítására fordították.

– Hogy sikerült megszerezned két Omega-gitárt is? Kit kellett „lekenyerezni, megvesztegetni”?

 –  Az Omega Facebook-oldalán olvastam, hogy Molnár György egyik limitált Les Paul sorozatgitárja eladó. Gyorsan rákattintottam az elárusító bolt oldalára, de akkorra már a gitár elkelt. Nagyon fel voltam háborodva amiatt, hogy nem lehetett licitálni. Szóvá is tettem az Omega-oldalon, hogy a rajongók megérdemlik, hogy lehetőséget kapjanak egy-egy ilyen ereklye megvételére.

Nem sokkal később érkezett egy e-mail, hogy van egy félakusztikus gitár, ami Molnár György tulajdona, és amit a Kisstadionban megtartott koncert előtt vett, s azon gyakorolt a fellépésre. Ez egy nagyon régi hangszer, és most eladóvá vált. Az ügyintéző korrekt módon megírta, hogy több személynek is lehetőséget ad a gitár megvásárlására, én pedig annyit adjak érte, amennyit nekem megér. Aki a legmagasabb összeget kínálja, azé lesz. Ezek szerint az én számomra többet ért ez az ereklye, mint másoknak, mert én kaptam meg. Ezzel kezdődött, és utána már nem volt kérdés, hogy a következő Omega-ereklye is – egy elektromos gitár – az enyém lesz. Nem sokat alkudoztam. Az eladó számára nyilvánvaló volt, hogy mély tiszteletet érzek az Omega iránt és megbecsülöm azt, ami hozzám kerül. Nem rejtettem véka alá, hogy az együttes elkötelezett rajongója vagyok. Így jutottam hozzá ahhoz a legendás Dean Cadillac Select gitárhoz, amellyel Molnár Györgyöt lehet látni a Wikipédián megjelentetett fotón, és amely nagyon sok koncerten ott volt, Magyarországon is, külföldön is. Rengeteget játszott rajta. Ez a gitár ugyanolyan legendás, mint a másik kettő. Akkor is, ha a magyar sajtó nem írt róla. Csendben, nagyobb porkavarás nélkül hozzám került, úgy, mint a Lexicon gitárhang-mixelő, ami valójában egy gitáreffekt-gép, a pedállal együtt. Ez is egy ereklye s gondolom, ebből sincs sok, csak ez az egy.

 

Dedikált fénykép - pengetővel

– A pénzről nem kérdezlek, nem érdekes. Mikor veheted át végre a gitár(oda)t Molnár Györgytől?

– Úgy beszéltük meg, hogy júniusban megyek Magyarországra, és akkor találkozunk. 

– Addig meg számolod a napokat… Hol lesz a helye a legújabb kincsednek?

 – A szobám falát fogja díszíteni.

– Te magad is tudod pengetni?

– Van már két gitárom, azokon tanultam meg játszani a Gyöngyhajú lány-t. Majd kézbe veszem néha, és Omega-dalokat pengetek raja.

Köszönetet mondok Istennek meg Molnár Györgynek is. Jó egészséget és még nagyon sok koncertet kívánok az Omega összes tagjának!

Köszönöm, Omega, hogy a zenéteken nőhettem fel! Omega volt, Omega van, Omega lesz! Ez egy életre szól.

Ott leszek a keszthelyi koncerten szeptember 11- én, a Festetics-kastélyban.

Szabó Angéla