„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az olajnak?” Lelki szemeim előtt már megjelentek Jenő és felettes énjei, amint éppen a gyufa lángját igyekszenek önkéntes tűzoltóként megfékezni. Bódis Gábor:
Mindenek előtt el kell mondanom, hogy a Magyar Nemzet álnéven megjelenő uszító propaganda terméket nemhogy olvasni nem szoktam, hanem rosszullét környékez, ha csak említésre kerül. Ebből az is következik, hogy nem habitusom az Orbán-rezsim médiatartalmait böngészni. Eszembe sem jutna, vállalom az emiatti kritikákat.
Nos, most is csak azért ragadtattam el magam, mert két, egymástól független barátom is felhívta a figyelmemet egy cikkre: „Vajdasági darázsfészek”. A szerzője Oláh Zsolt, akit a cikk végén úgy mutatnak be, hogy „a szerző színházi elemző, az MMA ösztöndíjasa”. Feltételezem fiatalabb ember.
Álmodni sem mertem volna, hogy a fentebb már minősített MN-ben egy ilyen elemzés jelenhet meg. Véletlen szerkesztői/cenzori mulasztás vagy az orbáni kurzus része? Ha ez utóbbi, akkor sűrű bocsánatkérés várható Hajnal Jenőtől vagy akárkitől, aki a neve mögött sunyít.
Nézzük csak, mit is ír a szerző.
Azonban, ha visszaolvassuk az MNT elnöke közleményének szövegét, mely szerint: „ebben a pillanatban legszerencsésebb megoldásnak a Tanyaszínház idei körútjának lemondását tartjuk”, mindenki számára egyértelmű lehet, hogy az elnök személyes, bár kétségkívül sajátos véleményét fogalmazta meg szokatlan formában az előadással kapcsolatban. Mert hát, ki más: hiszen ő írta alá. Lehet, a nyilvánosság erejének fölhasználása előtt érdemes lett volna egyeztetni az alkotóval.
Eddig az idézet, amelynek utolsó mondatát érdemes megismételni: „Lehet, a nyilvánosság erejének fölhasználása előtt érdemes lett volna egyeztetni az alkotóval.”
Az MN cikkének szerzője azonban még tovább megy, nemcsak elhamarkodottnak minősíti Hajnalék akcióját, hanem azt a sorsdöntő 2022-es választások miatt károsnak tartja:
„Egy azonban biztos: projektet ilyenkor nem indítunk. Teljesen mindegy, hogy kit mennyire fűt a kulturális, művészeti élet változása iránt érzett személyes, szakmai vagy közösségi vágy. Lehet vitatkozni (és kell is!) a különböző színházművészeti, nemzetközi kitekintéssel is bíró látásmódokról, az anyaországi és határainkon túli színházi élet gazdagításának, kiteljesedésének lehetőségeiről, de intézményi, strukturális változtatások kezdeményezését 2022 tavasza előtt most bedobni, mint kavicsot a tóba, ami azt fölborzolja: lelke legyen rajta annak, aki megteszi.”
A szerző a vajdasági magyar színházi életben tapasztalható, ki nem beszélt ellentétekre utalva ismét egy ilyen „bimbódzó színházi cicaharc” veszélyeire hívja fel a kedves délvidéki elvtársak figyelmét:
„Hogyan lehetséges, hogy ennyire eltérő látásmódok egymás mellett való együttélése nem izgalmas, szellemi késhegyre menő szakmai vitává, hanem csakis silány aktuálpolitikai küzdelemmé válhat? Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az olajnak?”
Lelki szemeim előtt már megjelentek Jenő és felettes énjei, amint éppen a gyufa lángját igyekszenek önkéntes tűzoltóként megfékezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése