Önkéntes rabszolgaság (4.)

Vírustagadó, oltásellenes fehér köpenyesek

Hogy egyhamar nem lesz vége ennek a vírusőrületes „koronázásnak”, az az újabbnál újabb fertőzéshullámokból és az emlékeztető, a folyton ismétlődő oltásokból világosan látható. Ahány iromban jelenik meg a vírus, annyiszor kell oltakozni, és ez így folytatódik alighanem egészen addig, amíg a Covid-19 vakcinát kötelezővé nem nyilvánítják, és amíg fel nem kerül a csecsemőkori megkerülhetetlen oltások listájára. Ugyancsak a koronavírus tartós (meg)maradására utal a Covid-kórházak és a vakcinagyárak sürgősségi eljárással, rohamtempóban történő építése. Újvidéken például alig négy hónap alatt tákoltak össze egy kórházat, de Magyarországon is hasonló rendezési elv és azonos receptúra szerint működik minden, ott – Debrecenben – 2024-ig készül el az a nagy vakcinagyár, amely nemcsak Magyarországot látja el oltóanyaggal, hanem egész Közép-Kelet-Európa lakosságát is.

Ahogy Magyarországon megrángatták és mind a mai napig igyekeznek ellehetetleníteni, hiteltelenné tenni a másként gondolkodó orvosokat, úgy Szerbiában is voltak a politikai hatalomnak túlkapásai. Odaát az Orvosok a tisztánlátásért nevű csoport tagjait állították pellengérre, nálunk pedig leginkább Jovana Stojkovićot, Alek Račićot, Novica Ćeranićot és Rade Panićot tartják a legismertebb fehér köpenyes vakcinaellenes vírustagadónak. Stojković doktornőnél házkutatást tartottak, tájékoztató jellegű beszélgetésre citálták és valóságos lejárató kampány folytattak ellene.  Április 4-én Alek Račićnak is meg kellett jelennie a rendőrségen. Novica Ćeranić, a belgrádi Onkológiai Intézetben azzal vált a hatalom szemében fekete báránnyá, hogy a március 20-án tartott – A globalizmus és a koronavírus ellen elnevezésű – belgrádi tiltakozáson kiállt a tüntetők elé, és azt mondta, hogy: „Ez egy olyan program, ami a Föld népességének a csökkentésére irányul”, és a felszólalásában elítélte mindazokat, akik ebben részt vesznek – köztük az Egyesült Nemzetek Szervezetét, az Egészségügyi Világszervezetet és mindazokat a majmokat (így fogalmazott), akik a szerbiai válságstábnak vagy az Egészségügyi Minisztériumnak a tagjai. Facebook-profilján ezt írta: „A vakcina egyenlő a halállal.” Rade Panić, a Szerbiai Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezetének elnöke pedig a NIN hetilapnak adott két nyilatkozata miatt vált kegyvesztetté, mindkét eset után kihallgatták.

Horvátországban a koronavírus-járvány egyik legbátrabb és legelszántabb kritizálója Valerije Vrček, a zágrábi Gyógyszerészeti – Biokémiai Tanszék tanára. Véleménye szerint, ami most zajlik a szemünk láttára, az a politika és a tudomány vadházassága. Horvátországban majom módjára kezelik a járványt, majmolnak más országokat. (A majom azt csinálja, amit másoktól lát.) Meggyőződése, hogy a koronavírus, a vakcinagyártás alighanem az évszázad üzlete. Most van alkalom arra, hogy a föld teljes népességét beolthatják. A szezonális influenza ellen leginkább csak a 65 évnél idősebbek, a krónikus betegek és az egészségügyben dolgozók vették fel a védőoltást, akik nem tartoznak ezekbe a kategóriákba, azok közül mindössze 2 ezren igényelték. A professzor ezzel azt akarta alátámasztani, hogy az influenza elleni vakcina nem számított túlságosan jó üzletnek, most viszont – a koronavírus ürügyén – csak Horvátországban több millió adag oltóanyag fogy majd.

Valerije Vrček szerint a koronavírus járulékos áldozata a környezetvédelem. Kínában több mint 300 milliárd egyszer használatos, műanyag maszkot gyártottak. Ebből 240 milliót külföldön adtak el. Ez elképesztő mennyiség. Több millió tonna polietilén, ami a szeméttelepen végzi, mert nem hasznosítható újra. Egészségügyi hulladék. A Fülöp-szigetekről már érkeztek olyan víz alatti felvételek, amelyeken az látható, hogy a maszkok teljesen beborították a korallszigeteket. A korallok nem növények, hanem (virág)állatok és valósággal fuldokolnak alatta. A műanyag felbomlik, mikro- és nanoműanyaggá válik, és ezt nem lehet kivonni a környezetből, parányi, mert láthatatlan. Ha elmúlik is egyszer a járvány, a környezetszennyezés még hosszú évtizedekig megkeseríti az emberek életét.  

Hogy ellenpélda is létezik a világon – csak ügyesen elhallgatják, nemigen beszélnek róla –, azt jól mutatja az egyik skandináv állam esete, ahol kezdettől fogva eltérő módon kezelik a járványt, mint másutt.  Svédországban élő ismerősöm az alábbiakról számolt be: „Lehet, hogy az egész EU gazdasága leállt, de Svédországban semmi sem állt le, semmit sem zártak be. Soha ennyi svéd céget nem jegyzett a stockholmi (és az amerikai) tőzsde, mint az utolsó egy évben. Akkor hol a válság? Mire fel a lezárások? Itt semmi sem zárt be soha s nem is fog. Mi szabadon élünk.”

Mivel a szívemben őrizem a világnak azt a csücskét, és féltem, megkockáztatom: szabadon élnek, de már csak az a kérdés, hogy meddig… 

Szabó Angéla