A hallgatás a sajtó halála
Érdemes elgondolkodni rajta: hány ember lenne beoltva, ha nem lenne a politikának cinkos csatlósa a mélységesen elaljasult tömegtájékoztatás, ha a sajtó nem szegődött volna a hatalom mellé négy lábra ereszkedett csaholó, habzó szájú pulikutyának.
Az Isten képmására teremtett embernek nem természetes eleme a fájdalom. Viszolyog az oltástól, a tűszúrástól, mert nem kellemes, mert a kiszolgáltatottság érzését kelti benne. Márpedig a koronavírus-járvány teljes eszköztára, minden egyes kelléke félelmet sugall. Elsősorban maga az injekciós tű, az egészségügyi dolgozók védőruházata, a homlokra szegezett, pisztolyra asszociáló lázmérő, és mellé a gyomrot görcsberántó, papagáj módjára naponta többször is elismételt szöveg arról, hogy hány új beteg van, hányan kerültek gépi lélegeztetésre és mennyien távoztak el aznap ebből az árnyékvilágból.
Mit csinál a média? Fertőz! Hatásosabban, mint a koronavírus. Mérgez, stresszel, zsarol, fenyeget. A sajtóban a Covid-19 a toptéma, amelynek malaclopó köpönyege alatt kíméletlen és erőszakos, otromba és brutális, agresszív és félelmetes oltáskampány folyik.
Szerbiában egyébként is elég hátborzongató módon zajlott már a koronavírus-projektum felvezetése is. Az ország első embere vérfagyasztó beszédet intézett a lakossághoz: Szerbia háborúban áll, ismeretlen, veszedelmes ellenség tört rá, a gyilkos elsősorban az idős embereket támadja meg, annyi lesz a halott, hogy kicsinek bizonyulnak a temetők… Így kezdődött, aztán ezt az embertelen, gyalázatos hadjáratot átvette a média. Naponta többször elismételték, hogy ha szereted a hozzátartozóidat, akkor ne közelíts hozzájuk, ne érintsd meg őket, tartsd be a kötelezően előírt távolságot. Még hallgatni is rossz volt, nemhogy az ilyen ravaszul megfogalmazott utasítást betartani! A rettegés rekordidő alatt mindennapossá vált. Az emberek ültek a tévé előtt, és szörnyülködtek. De még ez sem volt elég, hatásfokozó gyanánt a hadsereget is bevetették a járvány ellen, állig felfegyverzett katonákat vezényeltek az utcákra, akik kezüket a ravaszon tartva parádéztak. Majd elrendelték valamennyi intézkedés legszörnyűbbikét, a valódi háborús éveket idéző kijárási tilalmat. A házi őrizetet, a szobafogságot. Most már egy jó ideje a vakcinalemeznek a B oldala pörög: ha mindenki beoltatja magát, az élet azon nyomban visszatér a régi, megszokott kerékvágásba. Ami ugyanolyan aljas, szemenszedett hazugság, mint az összes többi, amivel a megrémült embereket manipulálják, sakkban tartják.
Ha ez a fránya koronavírus kerül szóba, akkor az igazság tiltott kategóriának számít. Az ügyben szinte kizárólag csak azok szólalhatnak meg, csupán azok szerepelhetnek a médiában, akik oltáspártiak, akik viszont nem állnak a napi politika szolgálatába, azokra rásütik a bélyeget, hogy valótlanságot terjesztenek. A tömegtájékoztatási eszközök csak úgy ontják magukból a hazug, a romboló, a gyilkos propagandát. A médiának talán könnyebben elhiszik a valótlanságot, mint ha ugyanazt a politikusok szájából hallják. Nagyjából így fest a hatalom agresszív víruspolitikája, amit a média segítségével vált valóra.
A vírushisztéria nem egészségügyi kérdés. Mi bizonyítja, mi támasztja alá ezt a megállapítást? Ha az lenne, nem lenne szükség a lakosság hamis tájékoztatására, félrevezetésére, akkor nyíltan/nyilvánosan ütköztetnék az álláspontokat, akkor hallani lehetne ellenvéleményeket is. Az embereknek nem tálalják a teljes igazságot, hanem csak azokat a részeit, amelyek megfelelnek a koronaőrület szempontjainak. E téren a tájékoztatás teljes mértékben elvesztette a kritikai hozzáállását, talpalatnyi teret sem hagy az egészséges/természetes kételkedésnek, minimális esélyt sem ad a tényszerű megkérdőjelezésnek. Készpénznek vesz mindent, amivel a politika, a hatalom traktálja.
A politika gátlástalan sajtós kiszolgálói alighanem abban a tévhitben ringatják magukat, hogy őket nem érheti semmi baj, de amint a rendszernek nem lesz rájuk szüksége, abban a pillanatban, ők is áldozattá válnak.
Egy enyhe kis túlzással talán már azt lehet állítani, hogy a sajtó mint olyan, tulajdonképpen megszűnt létezni. Ugyanis: ha a sajtót megkiskorúsítják, ha a sajtót a politika a taposó csizmája alá gyűri, ha a sajtónak befogják a száját, az a halálát jelenti. A hallgatás a média halála. Mostanra abba a megalázó helyzetbe jutottunk, hogy a médiumaink szájára is maszkot kényszerítettek.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése