Újabb betörések Csantavéren

Míg a ravatalon feküdt, kirabolták a házát

Alighanem az utóbbi évek legemlékezetesebb betörését követték el a hétvégén Csantavéren. A rövid, de súlyos betegség – kéthetes kórházi tartózkodás és egyhetes házi ápolás – után, 65 éves korában elhunyt férfi házát még az alatt az idő alatt feltörték, amíg a nagytemető halottasházában feküdt a ravatalon. A betörés vasárnap történt a Szőlősor 5. utcájában, az egyedül élő férfit viszont csak másnap, hétfőn délelőtt temették el. A szerény kis otthonát feldúlták és a szerszámait, ruháit ellopták.

Már ez az eset előtt is történt egy jelentős értékben elkövetett lopás, méghozzá a falu másik végében, a Kanizsai utca derekán. Az elkövetők akkor is a vasárnapi napot választották.

Német Lídia és Nándor mesélte el a kirablásuk történetét.

– Keresztelőn és az azt követő ünnepi ebéden voltunk. Háromnegyed 12-től háromnegyed négyig tartott számunkra a vendégség – mondja Lídia, a feleség. – Amikor beléptem a lakásba, azonnal feltűnt, hogy az előszobában ég a lámpa. Mindkét mélyhűtő tetejéről hiányzott a terítő és a rongyszőnyeg egyik sarkát felhajtották. A nappaliban, a hálószobában, de még a konyhában is cifra látvány fogadott. Elmozdították a helyéről az ágyat, de még a nagy kályhát is. A kályha pernyetartóját kihúzták. A vállfás ruhák egy részét az ágyra dobták, a többi pedig a földön hevert. A hálószobában tartottam az iratainkat és a fényképeket, azokat mind szétszórták. A varrógépem alját leszakították. A spájzban minden dobozt kinyitottak, még a zsírosbödön fedelét is felnyitották. Abban a helyiségben tárolom a karácsonyi díszeket is, azok is kikerültek a dobozaikból. A párom azon a reggelen még járt a piacon, ahogy meghozta a paradicsomot, a zacskóval együtt letette a földre, a tolvajok a paradicsomra rátettek egy mosatlan, zsíros tepsit, abba pedig beleszórták a díszeket. Amennyi ékszer volt a házban, azt mind egy szálig elvitték. Nem számított, hogy arany vagy ezüst vagy bizsu. Öt-hat gyűrűt, tizenvalahány karláncot. Leginkább az emlékbe kapott ékszereket sajnálom, jobban, mint azt a pénzköteget, amit megtalálták és elvittek. Apám Németországból hozott egy arany nyakláncot kereszttel – ez volt tőle az egyetlen emlékem. A dédanyámtól egy ezüst rózsafűzért örököltem, egy kis dobozban őrizgettem – azt is ellopták. Sajnálom azt az aranymedált is, amely egy kis házikót ábrázolt, ablakkal, tetőcserepekkel, az alját ki lehetett nyitni, és két apró piros szív volt benne. Különleges, egyedi darab volt, nagyon szerettem. 

– Az én pecsétgyűrűimet is megtalálták, és azt az ezüst karórát is, amit még a katonáskodásom idején kaptam – folytatja a történetet Nándor, a férj. – Gépeket javítok, nálunk sokan megfordulnak, de a mostanihoz hasonló esetre még nem volt példa. Huszonnégy éve lakunk itt, de ebből a házból még soha semmi nem veszett el. Akik ezt a betörést elkövették, azok tudták, hogy nem vagyunk itthon, nyilván figyelték a házat. Három nagy műanyag ablak van az utca felől, azokat bukóra állítva hagytuk, mielőtt elmentünk. Az egyik ablakon benyúltak, levágták a szúnyoghálót, és kinyitották az ablak másik részét, ott jöttek be, és nyilván ott is távoztak. Tujafák vannak a ház előtt, azok éppen eltakarják a kilátást, így elég zavartalanul dolgozhattak. Amikor kihívtuk a rendőrséget, azt mondták, hogy kicsi, vékony kéz lehetett az, ami a résnyire kinyitott ablakon befért, valószínűleg egy gyerek keze. Az ékszereken kívül elvittek még százezer dinárt, ami egykötegben volt, a spájzban, a konyharuhák alatt. Ennyi maradt az átadott búza árából, miután megrendeltem és kifizettem a tűzifát. Még a szenet akartam megvenni, de nem jutottam el a fatelepre, így most annak az árát elvitték. Úgy gondoljuk, hogy a tolvajok nagyobb zsákmányra, több pénzre számítottak, ezért forgatták fel az egész házat. Csak a pénz és az ékszer érdekelte őket. A laptop akkor is itt volt a nappaliban, az asztalon, de az nem kellett nekik. Túl sok reményt nem fűzünk ahhoz, hogy az ellopott tárgyakat még valaha viszontlátjuk. Mondta is az egyik nyomozó, hogy ne nagyon reménykedjünk abban, hogy az elrabolt értékeink megkerülnek.

Szabó Angéla