A belgrádi Mladić-murál és a szabadkai I. Péter király szobra kapcsán szimbolikus és valós tereink leuralásáról, a soviniszta üzenetekkel való szembeszállás lehetőségeiről, formáiról és módjairól beszélgetett az Észverés negyvenhetedik adásában Bóka Ida újságíró, civil aktivista, Gyulai Zsolt civil aktivista, Sinkovics Ede képzőművész és Pressburger Csaba, az Autonómia portál szerkesztője.
2021. november 17 .
A MLADIĆ-KÉP ELTÜNTETÉSE ERKÖLCSI KÉRDÉS
„November 9-én, a fasizmus elleni küzdelem nemzetközi napján a Fiatalok az Emberi Jogokért nevű civil szervezet akciót jelentett be, melynek során lemeszelték volna a belgrádi Njegoš utcában található, Ratko Mladićot ábrázoló graffitit, a Belügyminisztérium azonban biztonsági kockázatra hivatkozva betiltotta ezt az eseményt. A dolog mégsem maradt annyiban: Aida Ćorović és Jelena Aćimović civil aktivisták megjelentek a helyszínen, és tojással dobálták meg a háborús bűnös képét. Civil ruhás rendőrök azonnal rájuk rontottak, lefogták és előállították őket. A brutális fellépésükről több felvétel is készült. Az esetet követően egyszer mésszel, egyszer fekete festékkel öntötték le a falrajzot, de a srebrenicai népirtás fő felelősének portréját minden alkalommal lemosták annak fiatal hívei” – kezdte a műsort Pressburger Csaba.
Bóka Ida elmondta: az eseményeket megelőzően az említett graffitivel „díszített” épület lakói megpróbálták már eltávolíttatni a murált, viszont ezt „a piszkos munkát” egyetlen cég sem volt hajlandó elvállalni, emiatt is fordultak a civil szervezethez. Emlékeztetett arra, hogy „leönteni egy ilyen murált nem egyszerű akció”, mert valakinek vigyáznia kell arra, aki ezt végrehajtja. Szerinte fennáll annak a veszélye, hogy a civilek előbb-utóbb belefáradnak abba, hogy harcoljanak a murál eltávolításáért, főleg ha számításba vesszük azt is, hogy megfélemlítések is vannak a háttérben. Bóka utalt arra, hogy erkölcsi kérdésként kell közelíteni a graffiti körül kialakult eseményekhez, mert egy háborús hős normális esetben nem kaphatna ilyen falfestményt, és még abszurdabb, hogy „megvédik”, azaz őrzik, nehogy valaki eltüntesse.
„Az első reakcióm egy puha agresszivitás volt, ami beindult bennem a történtek kapcsán” – fogalmazott Sinkovics Ede képzőművész. Szerinte az említett festményt a művészeti értékvonatkozásai miatt murálnak sem, de gaffitinek sem lehet nevezni, inkább csak falrajzról beszélhetünk. Mint mondta, az „alkotás” szakmai vonatkozásairól is érdemes lenne vitát nyitni. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben történt cselekmények előtt már egyébként többször is átfirkálták a falfestményt. „Lehet, hogy egy interaktív felületet akarnak teremteni, ahol lehet pofozkodni” – fogalmazott ironikusan a képzőművész.
„2021-ben még mindig ott tartunk, hogy Mladić a kérdés” – kezdte mondandóját Gyulai Zsolt. „Egy háborús bűnös, a 90-es évek tragédiáinak egyik főszereplője, egy háborús mészárosnak a személye körül forgunk, és ez egy katasztrofális helyzetet jelképez az országban” – fűzte hozzá. A hatalomnak, a Szerb Haladó Pártnak az utcai manifesztuma jelenik meg azáltal, hogy a rendőrség, egy állami szerv védi a háborús bűnös murálját – tette hozzá. A civil aktivista szerint összefüggenek a szélsőségesek utcai akciói a hatalommal, és ezeket a politika a háttérből támogatja. Elmondta, hogy Szabadkán a városházán dolgozók között is vannak levijatanosok (egy szélsőjobboldali szervezet, amely állatbarátnak álcázza magát – a szerk. megj.), és pl. Bogdan Laban egykori polgármesternek a sofőrje is ebből a csoportosulásból került ki. „Legalább 5-6 helyen van Szabadkán Ratko Mladićot ábrázoló falfirka, de senki sem mer szembeszállni sem a rendőrséggel, sem az állammal, a civilek a városban semmit sem tudnak tenni, a civil társadalom ignorál mindenféle ilyen eseményt, falfirkát” – mondta.
ZOMÁNCFESTÉKKEL KELL NEKIESNI!
Arra a felvetésre, hogy valójában kinek a felelőssége lehet a Mladićot ábrázoló falrajz eltüntetése, Bóka Ida úgy fogalmazott, hogy ezzel semmiképpen sem lehet terhelni a tömbház lakóit, mert értelemszerűen félnek, hiszen a szélsőséges, csuklyás fiatalemberek biztosan jelzik számukra, hogy tudják, kik az adott lakóközösség tagjai, és mit nem kellene tenniük.
Pressburger Csaba emlékeztetett arra, hogy a szerbiai ellenzék nem tolmácsolt erős reakciókat az ügyben, de pl. a hatalom részét képező Vajdasági Magyar Szövetség is „csendben maradt” a történtek kapcsán.
A szerbiai társadalom az elmúlt tíz év politikájának köszönhetően ismét a nacionalizmus és a sovinizmus útjára lépett – fogalmazott Gyulai Zsolt. Szerinte az ellenzék is ezért próbálja kerülni a témát. Emlékeztetett a szerbiai államfő nyilatkozatának visszásságaira, mert az elnök élesen bírálta az európai tisztségviselők reakcióját, ugyanis ők is nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy, mint írták, az állam védelmezi a háborús bűnös falrajzát. Az önkormányzatoknak kellene eltüntetniük azokat a falfirkákat, amelyek Mladićot ábrázolják – mutatott rá a civil aktivista.
Megértem a felindulást a morális fertőt megtestesítő egyén kapcsán – fogalmazott Sinkovics Ede. A Mladić-falrajzot ikonként tisztelik a másik oldalon – tette hozzá. Zománcfestékkel kell nekiesni a festménynek – javasolt Sinkovics egy tartós megoldást a kép megsemmisítésére.
A NEMZETI MÍTOSZOK TEREMTÉSE MÖGÖTT A FÉLELEM HÚZÓDIK MEG
„Az Újvidék Limán városrészét elárasztó szerb trikolórok ügyében is kisebb intenzitással, de feltűntek az ellenállók, akik vették a bátorságot, hogy visszaállítsák a megrongált épületek eredeti állapotát, majd csatlakoztak hozzájuk a ’trollkodók’ is, akik csillagokat, illetve szívecskéket rajzoltak a zászlókra, teljesen megváltoztatva azok jelentéstartalmát, később pedig megjelent az egyik újvidéki specialitás, vagyis a „kurál”, amely korábban már más, kellemetlen szájízt hagyó falfestményeken is feltűnt a városban” – kezdte az adás második témáját Pressburger.
A közösségi tereknek nagy jelentőségük van a rebellis gondolatok fejlesztésében – erről is beszélt Bóka Ida, hozzátéve, hogy a Limán egy fájdalmas pontja a hatalomnak, ezért nem véletlen, hogy ebben a városrészben jelent meg a szerb trikolór a tömbházak falain, mivel a helyi közösségi választásokon itt sikerült független jelölteknek megnyerniük a megmérettetést. „A falfirkákat a nemzeti identitást és mítoszokat építő szimbólumoknak is lehet tekinteni” – mondta a civil aktivista, aki úgy véli, hogy a mítoszteremtés, illetve annak megerősítése mögött a félelem húzódik meg.
PÓTCSELEKVÉS-NACIONALIZMUS SZOBORBA ÖNTVE
„E hónap végén már állni fog az a hat méter magas szobor, amely I. Péter szerb királyt, az úgynevezett felszabadítót ábrázolja majd Szabadkán. November 25-én, Délvidék elcsatolásának napján avatják fel, ugyanis hivatalosan még I. Péter uralkodott, amikor a vitatott legitimitású Nagy Népgyűlésen 1918. november 25-én Újvidéken úgy döntöttek, hogy Baranya, Bácska és Bánát területe onnantól kezdve már nem Magyarországhoz, hanem Szerbiához tartozik majd. A magyarok számára tehát különösen fájó dátumról van szó, amely már három éve Vajdaság hivatalos napja, most azonban még egy hatméteres királyszoborral is megfejelik, amelyet a multietnikus Szabadka szívében állítanak négy méter magas talapzatára” – mondta a műsor harmadik témáját felvezetve Pressburger.
„Nekem teljesen 90-es évek szaga van ennek a fajta nacionalizmusnak, ennek a pótcselekvés-nacionalizmusnak, amikor rákanyarodnak az ilyen nemzeti szimbólumokra” – fogalmazott Gyulai Zsolt. A 90-es évek háborúinak kezdetén Szabadka központjában már született egy ilyen szobor, a „Batman”, vagyis Jovan Nenad cár szobra – folytatta. „Most harminc év után újra kapunk egy monumentális szobrot. Egy olyan széthullófélben lévő épület elé emelnek most egy hatalmas szobrot, amely a szerb kultúra bástyája is lehetne” – mondta, és felhívta a figyelmet az alkotás esztétikai problémáira, valamint politikai vonatkozásaira is. Problémát jelent szerinte az is, hogy a „képzőművészek képtelenek reagálni ezekre a borzadályokra”.
BIZARRSÁGRA MÉG NAGYOBB BIZARRSÁG LEHET A JÓ VÁLASZ
„Nem úgy tűnik, hogy pozitív irányba fejlődnének a dolgok; amikor látok valamilyen pozitív kezdeményezést, akkor az egy idő után elhal” – mondta a soviniszta üzenetek elleni fellépés és a szoboravatások témája kapcsán Bóka Ida. Felvetette annak a problémáját is, hogy a média képviselőinek sem jut eszükbe megkérdezni pl. azokat a képzőművészeket, akiknek esetleg lehetnek ellenérzéseik az ilyen dolgokkal kapcsolatban. „A médiát is elfojtotta az állam, és már nincs is, aki kérdezzen, de az is lehet, hogy másról van szó” – tette hozzá az aktivista.
„A bizarrságra valahol még nagyobb bizarrsággal tudnék válaszolni, mert az emberek tűréshatára elment a francba” – fogalmazott Sinkovics Ede. „Egy felpumpált valóságban élünk, amely megint csak a 90-es évekre vezethető vissza” – fogalmazott.
„A társadalom elengedte a lázadás lehetőségét, láttam lemorzsolódni az ellenállókat a korábbi tüntetéseken” – fogalmazott Gyulai Zsolt. A fiatalok vagy teljes mértékben apolitikusak, vagy elmentek Szerbiából, az idősektől meg nem várhatjuk el, hogy nyugdíjas korukban vonulgassanak az utcán, ha a fiatalok nem érzik ennek szükségességét – tette hozzá. „A szoborállítgatási mániának véget kell vetni, és végre olyan művészeti alkotásokat kell emelni, amelyekre büszkék lehetnek a szabadkaiak” – vélekedett Gyulai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése