Pásztor István átveszi a Duna-díjat Semjén Zsolttól – Kép: Pannon RTV
NÖB a köbön
A magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága kedden Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest fogadta éves meghallgatásra, ahol a nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes előbb megtartotta előadását, majd a bizottság tagjainak kérdéseire válaszolt. Semjén előadásában a magyar nemzetpolitika öt pillérét ismertette: alkotmányos alapok megteremtése, nemzet közjogi egyesítése, identitás megőrzése, gazdaságfejlesztés és a külhoni magyar pártok támogatása.
„Éleslátó Pásztor és az értelmes szerb politikai erők”
A délvidéki magyarság kérdéseinek kiemelkedő szerep jutott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes éves meghallgatásán az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságában (NÖB).
Aligha fér hozzá kétség, hogy az ott elhangzott kijelentések nem hagyják hidegen a délvidéki magyarokat sem. Hiszen a tegnapi ülésen egyebek között megtudhattuk, hogy Semjén szerint
„az éleslátó Pásztor István a komplett délvidéki magyarság tiszteletre méltó vezetője”,
továbbá azt is, hogy
„teljesen mindegy, voltak-e Irinej Bulović pravoszláv püspöknek magyarellenes soviniszta kirohanásai, mert nélküle nem létezne csúrogi emlékhely, amiért megérdemelte a kitüntetést”.
De menjünk sorban.
„Amit Pásztor mond, az számunkra irányadó”
A délvidéki magyarság tragikus múltjának és sanyarú jelenének témája – nagyrészt Bencsik Jánosnak, a Polgári Válasz képviselőjének jóvoltából – kimagasló helyet kapott a szóban forgó meghallgatáson.
Bencsik feltette a következő kérdéseket Semjén Zsoltnak:
Ön szeptember végén Belgrádban Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének kezdeményezésére magyar érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesítette Irinej Bulović bácskai pravoszláv püspököt. Nem tudom, mennyire nézett Ön utána, hogy kiről van szó, de gyanítom, hogy nem különösebben.
Arról a püspökről van szó ugyanis, aki jó viszonyt ápolt a kilencvenes években Arkan kapitány néven hírhedtté vált háborús bűnössel, Željko Ražnatović-tyal. Bulović egy 2018. novemberi, a Délvidék elcsatolásának centenáriuma alkalmából tartott rendezvényen az úgynevezett “magyarizációról” beszélve soviniszta magyarellenes hangnemben “boncolgatta” két magyar katolikus pap nemzeti hovatartozását családnevük puszta mérlegelésével.
Ez a mondat is tőle származik: „A szerbek – bármekkora elnyomás alatt is voltak a magyarok részéről – akkoriban jobban ellenálltak a magyarosításnak, mint a többi nemzetiség. Mi szerbek a negyedik helyen állunk a magyarosítás mértékét illetően. A szlovákokat majdnem teljesen megsemmisítették.”
Egyrészt azt szeretném kérdezni, miért érkezett ez a felterjesztés, mi volt Pásztor István célja ezzel? És mi volt a magyar kormányé? Ön szerint püspök úr mégis mivel járult hozzá a „szerbiai magyarság helyzetének javításához”, illetve mivel mozdította elő “a két nép történelmi megbékélési folyamatait”?
Semjén miniszterelnök-helyettes először meleg szavakkal méltatta Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének az érdemeit.
Pásztor Istvánnak se nem tudom, se nem akarom megmondani, hova menjen és hova ne menjen, ő ismeri a helyzetet. Amit ő mond, számunkra normatív. Személyét nagyra tartjuk, a vajdasági magyarság a választásokon beléje helyezte a bizalmát. Látszik, hogy Belgrádban is komolyan veszik, ezért nem gondolom, hogy nekem minősíteni kell az ő lépéseit. Messzemenőleg bízom Pásztor István éleslátásában, de nem kerülöm meg a választ.
Így kezdte válaszát Semjén a „jóságos” püspök kitüntetése kapcsán, majd így folytatta:
Ami Irinej metropolitát illeti, nem tudom, hogy a kilencvenes években, mit mondott. Az nagyjából a szerb történelemfelfogás volt. A helyzet az, hogy: mondott, amit mondott, de amit én a két fülemmel hallottam, amikor a pátriárkánál jártam Belgrádban, a teljes szerb sajtó előtt olyan beszédet mondott a magyarság mellett és a szerbekkel való együttműködés mellett, amivel nagy szolgálatot tett a magyarságnak. És ha Pásztor István azt gondolja, hogy ki kell tüntetni, akkor én kitüntetem. Az az interjú, amit a pátriárka jelenlétében adott, nagyot lendít a magyarság elfogadásán Szerbiában.
„Irinej püspök nélkül nem lenne csúrogi emlékhely”
És most jön a java. (Az alábbi válasz akár a történelemkönyvekbe is bekerülhetne – nem feltétlenül pozitív példaként.)
Irinej püspök nélkül nem lett volna csúrogi emlékhely. A katolikus, református és evangélikus püspökök mellett állt a csúrogi megtépázott Krisztus-emlékmű előtt, ami nekünk magyaroknak nagyon sokat jelent. Ezért azt gondolom, hogy az a bizonyos, „magyarizációra” vonatkozó állítása vagy volt, vagy nem volt: de akár volt, akár nem volt, azok után, amit megtett a csúrogi emlékhely kapcsán, és a nyilatkozata, amely a kitüntetése után hangzott el, s amit én a két fülemmel hallottam, annak alapján helyes volt az ő kitüntetése. Személy szerint köszönetet mondok neki. – mondta a miniszterelnök-helyettes
Az igazság azonban egészen másképpen fest. Ami a csúrogi emlékhelyet illeti, az érdem nem az övé (a kitüntetés indoklásában nem is szerepel a csúrogi magyar emlékmű). Valójában nincs is semmilyen érdeme, ezt maga Bulović is elmondta a díjátadó rendezvényen. Csúroghoz annyi köze van, hogy 2013 júniusában Csúrogon a magyar–szerb közös megemlékezésen gyászszertartást tartott az 1942-es razzia szerb áldozatainak emlékét őrző Topalov-raktárnál. Ha emiatt kapott magyar kitüntetést, akkor Pénzes János püspököt Vučićnak kell kitüntetnie szerb kitüntetéssel, mert ugyanaznap gyászszertartást tartott a csúrogi magyar áldozatok emlékművénél.
Valójában Irinej Bulović soha nem tette szóvá az 1944-es magyarellenes mészárlásokat, ellenben tavaly a pravoszláv papság szenvedéseinek emléket állító újvidéki kiállításon megemlékezett „a razzia során brutálisan meggyilkolt és jég alá dobott“ Vladislav Jankulov püspöki helynökre, aki a valóságban természetes halállal halt meg 1941 novemberében, és ráadásul kölcsönösen jó viszonyt is ápolt a “horthysta“ magyar hatóságokkal.
„Nem vagyok Pásztor István szóvivője, bár megtisztelő lenne”
A Polgári Válasz képviselője még egy, a délvidéki magyarságot „lekötelező” személyiséggel kapcsolatos kérdést tett fel:
És ha már szóba került Pásztor István, van egy másik vidám történet is vele kapcsolatban. Elnök úr ugyanis valamilyen általam felfoghatatlan októl vezérelve úgy gondolta, jó ötlet főhajtással tisztelegni az 1848-s délvidéki magyarirtások egyik felelőse, a magyarellenes szerb szeparatista lázadás egyik vezetője, Đorđe Stratimirović előtt annak pár héttel ezelőtti karlócai újratemetésén. Megkérdeztem Potápi államtitkár urat már erről, de erre a kérdésemre nem válaszolt, amikor legutóbb nálunk járt. Kérdezem Öntől, mi a véleménye erről?
Nem egyszeri esetről van szó, elnök úr vidáman szokott tapsikolni a november 25-i rendezvényeken is, amivel Délvidék 1918-as elszakadására szokás emlékezni, és a felvételek tanulsága szerint hasonló lelkesedéssel ünnepelte idén májusban a már említett 1848-as Szerb Vajdaság megalakulására emlékezve Igor Mirović tartományi kormányfő beszédét is.
Semjén válasza ismét Pásztor István mérhetetlen bölcsességére irányult.
Nem vagyok Pásztor István szóvivője, bár megtisztelő lenne, ha az lennék, de Stratimirović újratemetésén Pásztor István parlamenti elnökként vett részt, nem hajtott fejet. Az utódok teljesítik az elhunyt végakaratát. A földi maradványai Karlócán kerülnek végső nyugalomra. Ezt pedig kegyeleti kérdésnek tekinthetjük. A búcsúztatásnak azon része után, amikor a kormányfő elmondta a beszédét, Pásztor elment, amit senki sem vett sértésnek, hanem becsületbeli ügyként kezelték. Azt gondolom, Pásztor István pontosan felmérte, hogy miért és milyen formában vesz részt ezen a temetésen.
„Vučićot Pozsgay Imre hozta el hozzám, mint nemzeti a nemzetivel beszéltünk”
A VMSZ elnökének fiktív vállveregetése ezzel nem ért véget. Semjén nem fogyott a szerb állam dicséretéből. Aleksandar Vučić szerb elnöknek is kijutott belőlük, akivel kapcsolatban egy kis anekdota is elhangzott.
Nyilvánvaló, hogy Pásztor István a vajdasági magyarok vezetője és a VMSZ a délvidéki magyarok legitim érdekképviseletének politikai megtestesítője. Ha belegondolok, hogy a miloševići időben mi volt: etnikai tisztogatás stb., de most más a helyzet. A kulturális autonómia de facto megvalósult Vajdaságban. Nagyon jó irányban mennek a dolgok, történelmi kiegyezés van Szerbia és Magyarország között. Persze a történelmi sebek begyógyulása nem egy rövid folyamat.
Vučić urat először hozzám Pozsgay Imre hozta el, amikor még rávetült a miloševići idők árnyéka. Már akkor kereste a kapcsolatot az Európai Néppárttal, hogy mint nemzeti a nemzetivel beszéljünk.
Balczó Zoltán jobbikos képviselő megpróbált rávilágítani, hogy a délvidéki magyarság helyzete korántsem annyira idilli. Idézett egy európai uniós jelentésből, amely szerint Szerbia nem tartja be a kisebbségi és anyanyelv-használati jogokat.
A VMSZ, mint a szerb kormánykoalíciónak részese sok eredményt tudna elérni, de a lojalitás bizonyos kérdések felvetésében korlátozza. Külön aggodalomra ad okot, hogy a szerb hatóságok nem mozdítják elő a regionális és a kisebbségi nyelvek tényleges használatát.
„A VMSZ-es érdekeket érvényesíteni kell”
Balczó szerint a soron következő szerbiai választásokkal kapcsolatban is komoly anomáliák észlelhetők.
Az Európai Parlament 2021. január 15-én elfogadott, Szerbia EU-csatlakozásának haladására vonatkozó jelentése emlékeztet a Velencei Bizottság által meghatározott választási elvekre, és aggodalommal veszi tudomásul, hogy Aleksandar Vučić elnök minden alkotmányos alap és politikai indok nélkül kihirdette az előrehozott választások megtartását. Ugyanakkor Szerbia és a legnagyobb szerbiai párt elnökeként úgy döntött, hogy 2022 tavaszán egy napon kerül sor az elnökválasztásra, a parlamenti választásra és a belgrádi önkormányzati választásra.
Akadt, aki gyorsan Pásztor István és a Szerb Haladó Párt védelmére sietett. Lázár János fideszes képviselő volt az, aki „helyreállította a dolgokat”.
Senki sem tett annyit a két nép közeledéséért, a délvidéki magyarságért, mint Pásztor István. De ő is mondta: vannak még feladatok, megoldandó problémák, küzdeni kell a Szerb Haladó Párttal, meg kell vívni a csatát, a magyar érdekeket, a VMSZ-érdekeket érvényesíteni kell. Nagy siker magyar szempontból a szerbiai választás, a VMSZ kilenc mandátuma.
Alaptalanok az Európai Parlament aggodalmai, hogy Szerbia jogállamisága veszélyben van az. A szerb politikai erők értelmes politikai kompromisszumhoz közelednek, beleértve az elnök pártját is.
Pásztor István tudja megítélni azt, milyen lépések kellenek ahhoz, hogy a magyarok jogai jobban érvényesüljenek Szerbiában.
A fentiek után nem szeretnénk ünneprontók lenni, de talán nem árt emlékeztetni arra, hogy a Pásztor István vezette VMSZ a 2020-as köztársasági választásokon 71 893 voksot szerzett. Délvidéken – a legutóbbi népszámlálás adatai szerint – 236 206 magyar él. Tehát a VMSZ kedvező választási eredménye ellenére – amelyhez bizarr módon egy egész dél-szerbiai, konkrétan Vranje községi falu is hozzájárult Pásztorékra szavazva – enyhe túlzás lenne azt állítani, hogy a VMSZ a teljes délvidéki magyarságot képviseli. Talán azt sem árt megemlíteni, hogy a VMSZ-en kívül egyetlen egy másik délvidéki magyar párt sem tudott indulni a választásokon. Rossz nyelvek szerint a VMSZ bedarálta, beolvasztotta, megvásárolta vagy ellehetetlenítette az esetleges konkurenciát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése