A közösségi összefogás erejéről
2021-12-16 15:46
Szerinted sikerülhet? – tette fel a kérdést a Zensoda tulajdonosa, azzal kapcsolatban, ha a Szabad Magyar Szó leközöl egy írást egy bajbajutott családról, akkor annak lesz-e következménye, értsd, lesz-e, aki majd segít. Ahogy magamat, őt is azzal nyugtattam, hogy „megcselekedjük, amit megkövetel a haza”, aztán a többit meglátjuk.
Először akkor kezdtem el bizakodni, mikor láttam, hogy nagyon rövid idő alatt mintegy hatezer ember olvasta el a Kazinci családról szóló cikket, amely rávilágított arra, hogy az egészségügyi problémák miatt Gábor és élettársa, Karolina, akik hét gyereket nevelnek, nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A bizakodást kicsivel később felváltotta a részleges elégedettség, amikor kiderült, hogy Zentáról öt, Topolyáról hat köbméter tűzifa érkezett Kazinciék udvarába, kaptak mosógépet, került friss gyümölcs az asztalra. Gábor nevetve meg is jegyezte az egyik ismerősének, hogy hát jól kicsesztek vele, két napon át csak a fát hasogatta, de bár mindig így tolnának ki az emberrel…
A Családi Kör szerkesztőségébe is befutott egy kérés: a felajánló annyit közölt, hogy egy minimálbérnek megfelelő összeggel támogatná a családot, és egy kérése volt: a pénz egy részén a főszerkesztő vásároljon be, a másik részét pedig nyújtsa át Gábornak. És hát mit tehet ilyenkor egy főszerkesztő: elhalasztja a délelőttre tervezett programjait, elmegy az adott helyre, ahol átveheti a borítékot, majd bevásárol, közben a hóna alá csap három Családi Kört, arra ügyelve, hogy az egyikben azért benne legyen a 2022-es falinaptár (ami igazán bekerülhetne már a hungarikumok közé), és meglátogatja a famíliát.
A fiatalabb gyerekek kíváncsi tekintete a csomagra szegeződött, és a tészta, valamint a liszt és cukor szavak hallatán még nem, de a tejcsokoládé szó hatására megjelentek a mosolyok és a csillogó szempárok. A legkisebb megmutatta a kezén, hogy ő még csak hároméves, a hétéves pedig arról mesélt, hogy az iskola még nem nehéz, hiszen elsőben nincsenek jegyek, csak mosoly- és szomorúfejek, illetve csillagok kerülnek a füzetbe.
A villámlátogatás végén Gábornak átnyújtottam a borítékot, s pár szót váltottunk, amiből kiderült, a korábbi, kőműves munkáját nemcsak azért nem tudja végezni, mert a gyerekekre vigyázni kell, hanem azért se, mert a háta és a forgója is fáj. Viszont a szeméből látszódott az elszántság, ha a család azt kéri, hozza le a csillagokat az égről, akkor nem kifogásokat fog keresni, hanem az iránt érdeklődik majd, hogy hol a létra és mikorra érjen haza…
Gyors léptekkel távoztam Kazinciék házából, mert tudtam, hamarosan elérzékenyülök azoknak az embereknek köszönhetően, akik pár nap alatt visszaadták a reményt a nemcsak a hét gyereket nevelő szülőknek, hanem mindenkinek, aki már-már azt hitte, ebben a pénz- és énközpontú világban észre se vesszük, ha valaki segítségre szorul. Az örömkönnyek akkor jelentek meg, amikor már az utca végéhez értem, ahol a STOP-tábla azt is jelezte, megálláskor kötelező a szemüvegtörölgetés.
Az elmúlt pár napban egy valódi összefogást láthattunk (ami még több emberhez eljutott volna, ha a Magyar Nemzeti Tanács által alapított tájékoztatási eszközök is beszámoltak volna a bajbajutott család helyzetéről), aminek még nincs vége, ugyanis miközben ez az írás készült, két üzenet érkezett:
- Kellene a Kazinciék elérhetősége, mert egy ismerősöm csomagot szeretne nekik eljuttatni.
- Délután megyünk Kanizsára a sarokgarnitúráért és visszük a Kazinciéknak!
A realitás talaján maradva azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez az összefogás egy tűzoltással ér fel: tűzifa lesz elegendő a tél végéig, élelemből sem lesz hiány egy jó ideig. De ahogy a mondás is tartja: „ne halat adj neki, mert azzal csak egyszer lakik jól, hanem tanítsd meg horgászni” – éppen ezért jó lenne, ha Gábort valamelyik cég, akár részmunkaidőben alkalmazná, s ezzel is biztosítva a havi állandó bevételt.
A vajdasági magyar közösség a mögöttünk levő néhány napban jelesre vizsgázott, és bizonyította, értelmetlen az egyre sűrűbben szembejövő, hangzatos kijelentés: a „közösséget építünk”. Ne tegyék, erre semmi szükség: a közösség, köszöni szépen, itt van, bizonyára volt már jobb kondícióban is, de ennek ellenére nem kell újat építeni, hanem párt- és politikai hovatartozástól függetlenül kell összekovácsolni, hogy még erősebb legyen.
Végezetül azt kívánom, legyen mindenkinek olyan boldog és örömteli a karácsonya, amilyen a Kazinci család ünnepvárása lett a minden várakozást felülmúló összefogásnak köszönhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése