„Az egész szerbség ünnepli szlaváját,
Saját atyját, Szent Szávát.
Szerbek, énekeljetek neki éneket, háromszor énekeljetek.
Öt évszázadig rabságban sínylődött a szerb
És Szent Szávának nevét dicsőítette.
Szent Száva a szerbeket szereti,
Őértük Istenhez fohászkodik,
Szerbek, énekeljetek neki éneket, háromszor énekeljetek.“ (Szent Száva-himnusz – részlet)
Január 27-én Délvidék és Szerbia összes iskolájában a zenetanárok által vezényelt iskolakórusok kötelezően éneklik ezt a szélsőnacionalista nagyszerb dalt (melynek szerzője a történelemhamisításairól hírhedt Nikola Begović nevű magyar-, horvát- és katolikusellenes pópa), még azokban az iskolákban is, amelyekben az abszolút többséget a magyar, horvát, bosnyák és albán diákok képezik. Ezt követően a szerb pravoszláv egyház pópája a pravoszláv egyház szertartása szerint megszenteli a szerb pravoszláv egyházi hagyományokhoz kapcsolódó „szlávszki“ kalácsot, amit megtörésekor olykor nem szerb gyerekekkel is forgattatnak. Ezután a magyar, horvát, bosnyák diákok is kötelezően „Szent Szávát“ dicsőítő verseket szavalnak, életrajzának és munkásságának hivatalos változatát olvassák fel, végezetül a pópa néhol megszenteli a tantermeket és az iskolapadokat, sőt még a diákokat is, vallásukra és nemzetiségükre való tekintet nélkül, a sovinisztább érzelműek néhol ki is lövik ultranacionalista nyilaikat a jelenlévőkre (mint ahogy például a magyarkanizsai pópa tette azt 2020-ban).
Ahogy az elmúlt években, az idei évben is így néztek ki a szekuláris (világi) Szerbia iskolái, abban az országban, ahol az egyház állítólag el van választva az államtól (A katasztrofális járványhelyzet miatt, igaz, néhol talán kissé visszafogottabbak voltak az idei rendezvények).
Ilyenkor felvetődik a jogos kérdés, vajon hogyan reagálnának a szerbek, ha netán Horvátországban Boldog Sztepinac Alajos (Alojzije Stepinac) február 10-ei egyházi emléknapját, a „Stepinčevót“ tennék a horvátországi iskolák védszent-ünnepeként, amely napon horvátországi szerb gyerekekkel is kötelezően megünnepeltetnék a néhai zágrábi katolikus érsek és horvát metropolita ünnepét; ha a szerb gyerekeknek is a Száva-himnuszhoz hasonló vallási nacionalista himnuszt kellene énekelniük Alojzije Stepinac tiszteletére, őt dicsőítő verseket szavalniuk, teljesen pozitív fényben megírt életrajzát olvasniuk, végezetül pedig a katolikus pap megszentelné az ünnepi kenyeret azokban az iskolákban, amelyekben a többséget a szerb diákok képezik, majd ezután a szerb diákok tantermeit. Jaj lenne annak, aki ilyen ötlettel előállna, már maga az ötlet kimondása alaposan felborzolná a kedélyeket, amit durva usztasa asszimilációs kísérletnek minősítenének. Jogosan.
Ha Szerbia tényleg szekuláris állam, ha az egyház tényleg el van választva az államtól – ami az alkotmányba és a törvényekbe is be van foglalva [1] -, akkor hogyan lehetséges az, hogy az iskoláknak „szlavájuk“ van? Ha Szerbiában tényleg létezik a polgárok között teljes egyenjogúság, ha Szerbiában tiszteletben tartják az ezzel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket, amiket egyébként a szerb parlament is ratifikált, akkor miért kell a magyar, horvát, bosnyák és albán gyerekeknek szerb pravoszláv szlavát ünnepeljenek és „szent“ Száva-himnuszt énekeljenek?
Mindazonáltal meglepő, hogy Délvidéken egyetlen magyar politikai párt, szervezet soha nem emelte fel szavát az effajta csendes beolvasztási kísérlet ellen.
A teljes írás itt olvasható:
https://delhir.info/2022/01/27/a-magyar-diakokkal-az-iden-is-megunnepeltettek-a-szerb-pravoszlav-egyhaz-szlavajat/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése