Szerbia parlamenti választásra készül, de kiegyensúlyozottságról nincs szó a médiában: az országos csatornák egytől egyig a szerb elnök dicséretétől hangosak.
A televíziókban az elemzőket propagandisták váltották fel. De ez a parancsuralmi rendszer az egész országra jellemző. Gavrilović kifejtette, a miniszterek hűségesen végrehajtják, amit a pártelnök követel tőlük. Nem létezik parlamentarizmus. Szerinte azonban nem maradhat fenn hosszabb távon ez a rendszer. A túlzott propaganda ugyanis kontraproduktív, s azt eredményezi, hogy a polgárok elkezdenek az utcán hangot adni elégedetlenségüknek, amit a Rio Tinto brit-ausztrál bányaipari konzorcium szerbiai szerepvállalása elleni tüntetések is mutattak. Rónay Tamás (Népszava):
Szerbiában hat országos, földfelszíni sugárzású csatorna létezik: az állami televízió, az RTS első és második programja, a Prva Srpska Televizija, avagy Prva TV, a TV B92, a TV Pink, valamint a Happy TV. Közülük a B92 nemzetközileg is jól ismert, hiszen még a néhai elnök, Slobodan Milošević vezetése idején az ellenzék egyedüli, bátor hangja volt. 2000-ben aztán tévécsatornája is lett, amit néhány éve egy időre O2-re kereszteltek át. Ennek a mai B92-nek azonban már semmi köze az egykori ellenzéki csatornához: 2018-ban az addigi tulajdonos, a görög Antenna Group eladta a Prva TV-vel együtt, a Kopernikus nevű kábelszolgáltató egykori tulajdonosának, Srdjan Milovanovićnak, akiről sejteni lehetett, hogy nem kormánykritikus csatornát működtet majd. Fivére ugyanis a Vučić által fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) egy illetékese. Szerbiában tehát Vučić alatt ugyanaz a médiastratégia valósult meg, mint Oroszországban Vlagyimir Putyin, Törökországban Recep Tayyip Erdogan, vagy hazánkban Orbán Viktor alatt: a kormányhoz közel állókkal felvásároltatták a kabinettel szemben kritikus tévéket. Ezzel nem maradt országosan terjesztett független, kormánykritikus csatorna Szerbiában.
A mélypont az elfogultság tekintetében nem is az állami RTS, hanem a TV Pink. A műsorvezetők nem csak hangot adnak a kormány iránti elfogultságuknak, még büszkék is rá. A meghívottak időnként primitív stílusban gyalázzák az ellenzék tagjait. Nemrég a Pink botrányba keveredett, mert „tévedésből” pornójelenetet sugárzott, ami a médiatörvény megsértése. De nem mondható el sok jó a Happy TV-ről sem, amiről sokat elmond, hogy néhány napja betiltották Montenegróban, mivel egyik műsorába Vojislav Šešeljt, a szélsőjobboldali, ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) rossz hírű vezetőjét hívták meg, aki a montenegrói vezetés ellen szította a hangulatot.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne létezne független, az ellenzéket megszólaltató televízió. Kettő is akad belőle, a Nova S, illetve a CNN-nel is együttműködő N1 televízió. Mindkettő az United Group nevű, külföldi érdekeltségű médiavállalat tulajdona. A cég már régóta szálka a kormányzat szemében, de még hevesebbek lettek a támadások, miután kiderült, hogy vezetője, Dragan Šolak lett a Southampton angol focicsapat tulajdonosa. Bezzeg, mondták, Szerbiában kerüli az adófizetést. Šolak azzal vágott vissza, hogy vállalata 100 millió adót fizetett be csak az elmúlt két évben a szerb államkasszába.
De térjünk vissza az országos terjesztésű csatornákhoz. A Társadalomkutató Iroda (BIRODI) felmérést készített arról, hogyan tálalják a kormány döntéseit ezekben a televíziókban. Zoran Gavrilović, a kutatóintézet vezető szociológusa ezzel kapcsolatban a Beta hírügynökségnek elmondta, hogy e médiumokban Vučić elnököt és pártját, az SNS-t ajnározzák. Mint Gavrilović fogalmazott, a korrekt beszámolók helyett a nézők a köztársasági elnökről szóló reklámokat láthatnak, „mert hogy is nevezzük másként azokat a riportokat, amelyekben Vučić az esetek 90 százalékában pozitív szereplőként jelenik meg, önmagát dicséri, vagy valaki más állítja be kedvező színben”. Kutatóintézete kimutatta, hogy a szerb elnökről 2020. december 1-től 2021. november 30-ig, a nyári időszak, július és augusztus kivételével, összesen 92 óra 35 perc 53 másodpercnyi tudósítást sugároztak az országos csatornák. Az esetek 88 százalékában kedvező színben tüntették fel.
A csatornák közül különösen a TV Pink volt elemében, már ami Vučić ajnározását illeti: összesen 49 óra 22 perc 22 másodpercet szántak az elnökre, s az esetek 90 százalékában volt szó pozitív hangvételű beszámolóról. Ezzel szemben például a Szabadság és Igazságosság Pártja (SSP, e tömörülés elnöke a kormányt támogató média első számú közellensége, Dragan Đilas, valamint a több korrupciós esetet is feltáró Marinika Tepić) az említett televíziókban alig több mint hat és félórát szerepelt és a beszámolók többségében negatív színben tüntette fel a pártot.
Gavrilović a Danasnak elmondta, az SNS és Vučić elnök médiafölényéhez a médiafelügyeleti szerv, az Elektronikus Média Szabályozó Testület (REM) asszisztál, mivel nem biztosítja az állampolgárok tájékoztatáshoz való jogát, amit egyébként az alkotmány és a médiatörvény is garantál. „Elsősorban a TV Pink olyan propagandarendszert hozott létre, amelyben a médiában megjelent hírek helyett a kormányt reklámozzák és ellenfeleit címkézik” – fejtette ki a szociológus. Mint mondta, a televíziókban az elemzőket propagandisták váltották fel. De ez a parancsuralmi rendszer az egész országra jellemző. Kifejtette, a miniszterek hűségesen végrehajtják, amit a pártelnök követel tőlük. Nem létezik parlamentarizmus. Szerinte azonban nem maradhat fenn hosszabb távon ez a rendszer. A túlzott propaganda ugyanis kontraproduktív, s azt eredményezi, hogy a polgárok elkezdenek az utcán hangot adni elégedetlenségüknek, amit a Rio Tinto brit-ausztrál bányaipari konzorcium szerbiai szerepvállalása elleni tüntetések is mutattak.
Jellemző a mai viszonyokra, tette hozzá a szociológus, hogy a REM elnöke, Olivera Zekić egy műsorban azt állította, a tüntetők 100 ezer dollárt kaptak külföldről. De semmiféle bizonyítékkal sem szolgált, ellenőrizetlen, spekulatív információkkal állt elő. Nem meglepő, hogy az általa vezetett intézmény nem talált kivetnivalót e megnyilatkozásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése