A NER hosszú távon olyan jobboldali, tekintélyelvű és személyre szabott rendszerré alakulhat át, mint amilyen 1932 és 1974-ben Portugáliában volt, Salazar diktatúrája idején. Ám Orbán nem zárja be a bírálókat, a határok nyitva maradnak. A számlát azonban nem a korrupt, Fidesz-közeli elit, vagy a miniszterelnök újgazdag családja fizeti meg, hanem a lakosság. Kiszámíthatatlan ugyanakkor, hogy mi lesz akkor, ha bekövetkezik az ébredés. És ez vonatkozik a nagyképűség által elvakított és mindezidáig komoly veszéllyel nem szembesülő kormányfőre is. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Der Standard
Paul Lendvai úgy ítéli meg, hogy a hatalmas választási vereség után a magyar ellenzék a gyászmunkánál tart, de a független társadalomtudósoknak és kommentátoroknak nincs más választásuk, mint hogy belső emigrációba vonuljanak. A Bécsben élő elemző 50 éve nem tapasztalt ilyen szintű letargiát a közvéleményben. A barátok, ismerősök közül rengetegen fontolgatják, hogy külföldre költöznek.
Az ellenzéki kudarc okát a kommentár csupán részben vezeti vissza arra, hogy Orbán mesterien meglovagolta a háború miatt érzett félelmeket (2015-ben ugyanezt csinálta, csak a migránsokkal), illetve hogy 4,5 milliárd eurónak megfelelő ajándékot osztott szét a népnek. De emellett az is sokat számított, hogy a hatpárti szövetségnek nem volt meggyőző programja, a leendő miniszterek listája nem ragadta magával az embereket, és így nem tudta megnyerni a korrupt orbáni rendszerből kiábrándult tömegeket.
Lengyel László, akit Lendvai az egyik legokosabb politikai szakértőnek tart, főként a német befektetőket hibáztatja, amiért azok gyávaságból és közönyből nem hirdettek a független sajtóban. Az EU-nak pedig azt rója fel, hogy semmi érdemlegeset nem tett a jogállam és a médiaszabadság leépítése ellen. Ideértve Merkelt és az SPD-t is. Most viszont olyan, teljesen jelentéktelen jelképes lépésekről megy a vita, hogy az ellenzéki képviselők ott legyenek-e az Országgyűlés alakuló ülésén.
A NER hosszú távon olyan jobboldali, tekintélyelvű és személyre szabott rendszerré alakulhat át, mint amilyen 1932 és 1974-ben Portugáliában volt, Salazar diktatúrája idején. Ám Orbán nem zárja be a bírálókat, a határok nyitva maradnak. A számlát azonban nem a korrupt, Fidesz-közeli elit, vagy a miniszterelnök újgazdag családja fizeti meg, hanem a lakosság. Kiszámíthatatlan ugyanakkor, hogy mi lesz akkor, ha bekövetkezik az ébredés. És ez vonatkozik a nagyképűség által elvakított és mindezidáig komoly veszéllyel nem szembesülő kormányfőre is.
Euractiv
„Ne tegyünk úgy, mintha Orbán Viktort le lehetne váltani választások útján, hiszen hihetetlen mértékű ellenőrzést gyakorol az állami intézmények és a sajtó fölött!” – tanácsolja Klopstein-László Kornél, a Soros-féle Nyílt Társadalom munkatársa. Felidézi, hogy a megfigyelők körében is egyre erősödik a felismerés: a Fideszt szinte már lehetetlen megverni az urnáknál. Az újabb győzelem intő jel, egyben azonban alkalmat kínál arra, hogy végigvegyük a Parlamenten kívüli politizálás lehetőségeit.
Annál is inkább, mert látszik, hogy amikor az ellenzék esetleg képes volna megszorongatni a hatalmat, Orbán gyorsan módosítja a törvényeket, ha kell százegyedszer is. Ám ne legyen kétség: ez az útja-módja annak, ahogy manapság kimúlnak a liberális demokráciák. Nincs szükség hozzá a választások betiltására, ellenzéki politikusok bebörtönzésére, vagy rendőrállam kiépítésére.
Elég, ha fokozatosan alávágnak a demokratikus intézményeknek. Hiába vannak választások, az ilyen rendszereket nem lehet demokratikusnak minősíteni. Itt az idő azonban, hogy megtalálják velük szemben a megfelelő válaszokat. Ebbe beletartozik, hogy bojkottálni kell a törvényhozás munkáját, illetve hogy árnyékkormányt kell létrehozni.
Ki kell találni, miként lehet helyreállítani a média sokszínűségét vidéken. Ennek egyik legjobb módja lenne, ha pl. a BBC Világszolgálata felújítaná a magyar nyelvű adást. Civil szervezeteknek és a szakszervezeteknek politikai felvilágosító kampányokat kell szervezniük, továbbá meg kell követelniük, hogy a hatalom tiszteletben tartsa az alapjogokat.
Végül pedig a nemzetközi közösségnek nagy nyomást kell gyakorolnia Orbánra, és úgy néz ki, hogy az EU jó irányba tart. De persze a politikus egyhamar nem fog lelépni a színről. Nem valószínű az sem, hogy a Fideszen belül viszály törne ki. De bíztatásul álljon itt, amit Churchill mondott: A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes, a bátorság a folytatáshoz, nos, ez az, ami számít!
[...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése