Bozóki Antal (hon)lapja: ELTŰNT A KRITIKUS MAGYAR ÉRTELMISÉG!

A VMSZ leuralta a magyar intézményeket és a közéletet!

– Ellenállók, kritikusan gondolkodó személyek most is akadnak (Szerbiában – B.A.), lehet, hogy többen, mint bármikor, azonban hiányzik a Második Szerbiát jellemző közösen kialakított szellemi alap, a szolidaritás, az állandó interakció, az egymásról való ismeretek. Most mindenki magányos partizán. Rokonszenvezek azokkal, akik őrzik a lángot, de láng nincs többé, csak sok apró magányos mécses. A Második Szerbia több volt a magányos mécseseknél, egymásra figyelő autonóm értelmiségiek közösségének számított, amelynek voltak közös fellépései is. […] Napjainkra azonban változott a helyzet. Az értelmiség jelentős része különbékét kötött a hatalommal, nem árulás ez, csak kiegyezés. Kölcsönös megnemtámadási szerződés. A hatalom tolerálja, hogy az értelmiségi rezervátumokban az értelmiségi széplelkek szabadon foglalkozzanak önmagukkal. A kritikusan gondolkodók margóra kerültek. Nem depresszióra, hanem magányra és elszigeteltségre ítéltek őket. Vannak kiváló újságíró-kommentátorok, társadalomtudósok, írók és művészek, de nincs többé közös keret, csak magányos gerillák vannak – írja Naplójegyzeteiben az egyik neves írónk.[1]

Lehetséges, hogy ez egy hű helyzetleírása a szerbiai értelmiség állapotának. De mi van, mi történik, hogyan is állunk a délvidéki/vajdasági magyar értelmiséggel, amelynek utat kellene mutatni, vezetni a közösséget? Írónk ezzel nem foglalkozik, mintha rá nem is tartozna!
Ezzel a témával az utóbbi időben alaposabban nemigen foglalkozott senki, de – ennek ellenére – leszögezhetjük, hogy nagyon rosszul, „csehül” állunk.
Az itteni magyar értelmiség szinte eltűnt a közéletből. Alig akad néhány értelmiségi, aki kritikus hangot mer megütni a társadalmi történésekkel és problémákkal kapcsolatosan. Ezek legfeljebb az Autonómia portálon,[2] a Szabad Magyar Szó internetes hírportálon,[3] a Családi Kör[4] független hetilapban és a Délhír portálon[5] jelentkeznek. A többiek behódoltak a Vajdasági „Magyar” Szövetségnek (VMSZ/BMC).

Annak, hogy idáig jutottunk hosszabb története van és Pásztor István VMSZ-es pártelnöki tevékenységével lehet szoros összefüggésbe hozni.
A képviselőházi elnök, noszai ménesgazda, új Mercédesz tulajdonos pártvezér, stb. a hatalomra jutása óta arra törekedett, hogy kisajátítson/leuraljon minden intézményünket, megszerezze a civil szervezeteket, a saját embereit ültesse azokba: bekebelezze a Forum Könyvkiadó Intézetet, a Magyar Szó Kft., megszerezze a színházainkat,[6] művelődési központokat, iskolákat, vállalatokat…
A „minden lében kanál” Pásztor nélkül nem múlhat el egyetlen magyar rendezvény sem. Nem csak szeret mindenhol ott lenni – Vučič szerb önkényurat utánozva –, de mindenről nyilatkozni is, mert úgy képzeli, hogy mindenhez ért.
Legutóbb, például, Magyarkanizsán augusztus 25-én, „a leendő és pályakezdő közgazdászoknak létrehozott tábor” részvevőinek tartott „előadást a politikában fontos szerepet betöltő összefüggésekről” (?).[7]

A VMSZ gondosan igába hajtott mindent a kultúra, a tudomány és a felsőoktatás terén.
A kezében tartja az anyaországi pénzeket, pályázati forrásokat, köztük a Bethlen Gábor Alapot is. Aki nem hódolt be, az sajnos nem nyer a pályázatokon, tevékenykedésre nem kap támogatást.
Az idei nyár azzal kezdődött, hogy a vajdasági magyar ember a gondját a palicsi Nyárhangoló „pártfesztiválon” űzhette el a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) „sokarcú” szervezésében. A VIFÓ ifiszervezet a Vajdasági Szabadegyetemből szemérmetlenül csinált kiskorúsító, párt-ész-osztó felvonulást, „kumroveci pártiskolát”.
A tavaly megleckéztetett Tanyaszínház az idén megszeppenve igyekezett eleget tenni a „Jól döntöttél, Jenő!”[8]-féle intelmeknek. A lakájmédia behúzott farokkal gyártja az öncenzúrázott, ártalmatlan/értelmetlen tartalmakat. A Kanizsai Írótábor (szeptember 8-10) díszvendége nem más, mint Lovas Ildikó lesz, aki a nyár elején nagyot akart dobni az Újvidéki Színházban azzal is, hogy az Újvidék – a Kultúra Európai Fővárosa program keretében előadatta hasbarúgós darabját.[9] Nem elég, hogy immár két éve rakják a nyakába a különféle díjakat.
A junior I. Pásztor (Bálint) szorgosan nyomul a tudomány/felsőoktatás szerveiben. 2021 áprilisától az Újvidéki Egyetem Tanácsának tagjává tették.[10]
2019-ben végre sikerült az újvidéki Magyar Tanszéket is megszerezni.[11]
A VMSZ „zsákmányként tekint”[12] a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra (MTTK) is, hisz az könnyen sakkban tartható a felújítási pénzekkel. (Mintha mindez privát és nem az adófizetők pénze lenne!)
Minő véletlen, hogy az MNT a korábbi években épp Pásztor Bálint feleségét, Krisztinát delegálta kültagként a kar legfőbb szervébe, a Tanácsba[13]…
Az MTTK kari tanácsa kültagjainak pártkötődése alapján („tekintettel arra, hogy az intézmény tanácsába kinevezett öt személy mindegyike vagy a VMSZ tagja, vagy a VMSZ-hez nagyon közelálló személy”)[14] – „joggal merül fel a gyanú, hogy az MTTK zsákmányként pártegyetemmé válik, ahol pártkáderek számára gyártják majd a diplomákat”.[15]
Az értelmiség – már aki még itt maradt – leginkább tétlenül és szótlanul szemléli mindezt.
Anyaországi támogatással – a Szerb Haladó Párttal (SNS) minden áron való, nemritkán a közösség kárára történő együttműködés és a saját, valamint a szűk környezete hatalmának megőrzése érdekben – Pásztor Pista feláldozta a magyar érdekvédelmet. A VMSZ-nek a SNS-vel való 2016. augusztus 14-ei hatalmi szövetkezése óta[16] úgyszólván meg is szűnt a hatékony magyar érdekvédelem.

Azok közül is, akik független értelmiséginek számítottak, köztük fentebb idézett írónk is, utóbb többen beültek Lovas Ildikó pártfejedelem-asszony Központjába.[17]
Pásztor István élettársa lett ugyanis (már csak természetes!) a vezetője a magyar kormány támogatásaiból 2017 végén alapított VM4K-nak, amely azonnal kapott 400 millió forintot a Szabadka központjában lévő műemlék Donát Mór-ház megvásárlására és felújítására. (Hogy azóta mennyi jutott a VM4K-nak Magyarországról, nem tudni pontosan, mert a pénzek nagy része az MNT-n keresztül érkezik.)
Az eseményekből arra lehet következtetni, hogy a VM4K-t anyaországi pénzekből – Lovas Ildikó „koordinálásával” – egyre több területre kiterjedő (csúcs)központtá tervezik fejleszteni. Azzal a „valódi feladattal”, hogy – a Magyar Narancs írása szerint – „a pénzeket meg a gondolkodást megfelelő irányba terelje”,[18] ahova „csak a Fidesz-elkötelezettségű embereket engedik be”.[19]
Tavaly nyáron Lovast is összefüggésbe hozták a Tanyaszínház turnéjának a leállításával, a „Pásztor-világ második nagy kultúrbotrányával”.[20] (Mind)ennek ellenére, 2021-ben megkapta Szabadka város Pro Urbe díját, amelyet „virágzó írói tevékenységéért, Szabadka város fejlődéséhez való hathatós hozzájárulásáért ítéltek neki oda”,[21] és a Híd Irodalmi Díjat is – annak ellenére, hogy „nincs értékelhető irodalmi teljesítménye”.[22]

A Magyarországra emigrált íróink között vannak, akik rendszeresen hazajárnak a Dombos Festre, a Kanizsai Írótáborba, a Szenteleky Napokra, vagy tagságot vállalnak a Híd Irodalmi Díj bizottságában, segítik a Forum Könyvkiadó Intézet és holdudvara tevékenységét, itthon publikálnak, s miközben Magyarországon harcos ellenzékiek, Vajdaságban életben tartják ezt a maffiacsalád-modellen alapuló, közösséget megsemmisítő rendszert.
Vannak, akik a háttérben elégedetlenkednek, zúgolódnak ugyan, de hangosan megszólani/felszólalni/nyilatkozni (még) nem mernek, hogy elmondják véleményüket erről a „lezüllött korról”, hogy „a kulisszák mögött mi zajlik”. Féltik az egzisztenciájukat, pozíciójukat, vagy éppen ezért, nehogy megvonják tőlük a Magyar Nemzeti Tanács által ellenőrzött magyarországi, illetve tartományi támogatást, hogy nem léptetik őket előre, nem kapnak magyar állami kitüntetést, stb.
Eltűnt a kritikus délvidéki/vajdasági magyar értelmiség! Aki pisszenni mer, annak nem jelenik meg az írása, a könyve nem kerül kiadásra, nem léphet előre a munkahelyén, nem részesül díjban, stb. Vagy éppen megveszik („kilóra”), felfelé buktatják, illetve egyszerűen félrerakják. „Aki nem lép egyszerre”, az ellen a bosszú, a megtorlás nem késlekedik…

A korábbi évekhez viszonyítva, mostanában szinte nincsen példa az itteni magyar értelmiségnek a közösségi ügyekben való állásfoglalására, kiállására. Nincs is, aki ezt megszervezné.[23]
Utoljára talán 2011. szeptember 6-án fogtak össze az értelmiségiek és írtak nyílt levelet a Szerb Köztársaság művelődési és tájékoztatási miniszteréhez a nemzeti kisebbségi média szabadsága érdekében.[24]
2021-ben a Tanyaszínház és az egész kulturális közélet meghurcolása ellen alakult ki emlékezetes összefogás, sok tiltakozó írás született, a petíciót aláírók névsora[25] pedig híven tükrözte a valódi ellenállók és a színlelők/meghunyászkodók közti törésvonalakat.
Olyan kiemelkedő személyiségre, vagy szervezetre lenne szükség, amely közösségi kérdésekben összefogná, megszervezné és mozgósítaná az értelmiségieket. Ennek hiányában azok közös hangja sem hallatszik. Nagy baj ez. A Pásztor-Lovas duó azt tesz, amit csak akar. A pénz ugyanis „ott is pörög, ahol a fúró nem”.
Mindez nagyban hozzájárul(t) nem csak a délvidéki/vajdasági magyar művelődési és szellemi élet elszegényedéséhez, tönkretételéhez, „szétveréséhez”, illetve „lovasításához”,[26] de sokaknál „a távozás gondolatának formálódásához” is. Óriási, felmérhetetlen kárt szenved emiatt a teljes magyar közösség!
Független, kritikus értelmiségre lenne most nagyon szükségünk, amely nélkül nincsen és nem is lesz társadalmi haladás. A Pásztor-Lovas pár ennek a legfőbb kerékkötője! Ezt a helyzetet – mielőtt még nem lesz túl késő – meg kell szüntetni!

BOZÓKI Antal
Torda, 2022. augusztus 28.

Bozóki Antal (hon)lapja

Oldalak

2022. augusztus 28., vasárnap

ELTŰNT A KRITIKUS MAGYAR ÉRTELMISÉG!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése