A vajdasági magyar kulturális önkormányzat mostantól kezdve egyet jelent a teljes pártpolitika általi kisajátítással. A Vajdasági Magyar Szövetség a politikai erőfölényéből egypártrendszert kovácsolt, és teljességgel kilúgozta a Magyar Nemzeti Tanácsból a kritikus hangokat.
November 13-án lesznek Szerbiában a nemzeti tanácsi választások, köztük a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) újraválasztása. Egy héttel a voksolás előtt immár megmásíthatatlan tény, hogy mindössze egyetlen lista lesz a szavazólapon, így már most borítékolható az eredmény, és ezzel együtt a vajdasági magyar közélet kudarca is. Hiszen pontosan húsz éve, hogy létrejött az első MNT, tizenkét éve, hogy közvetlenül választhatunk képviselőket, de mindeközben olyannyira felborult a politikai erőegyensúly, hogy a domináns politikai érdekképviseleten kívül egyetlen ellenzéki tömörülés sem látja már értelmét annak, hogy másfajta álláspontot képviseljen a nemzeti tanácsban.
Hogyan vált ennyire egypólusúvá a vajdasági magyar politika; mit árul el a vajdasági magyar közösségről, ha már annyi lendület sincs benne, hogy a közéleti pluralizmusnak akár csak a látszatát is fenntartsa; és mire számíthat a vajdasági magyarság, ha az olyan, önazonosságát érintő kérdésekben, mint a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat, egyetlen politikai tábor álláspontja érvényesül csupán?
A vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzata – az MNT
Az MNT létrejötte valódi sikertörténete volt a vajdasági magyarság kisebbségi politizálásának. Elődjének, az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácsnak az alapításakor még nem voltak adottak a legitim működés törvényes keretei, ezért a testület 1999-es megalakulásában a Slobodan Milošević nevével egybeforrt szerb nacionalista rezsim államellenes cselekedetet sejtett, a magyar kormány pedig a vajdasági magyarok háromlépcsős autonómiatervezetének első lépését látta megvalósulni. Mindenesetre a vajdasági magyar politikai elit a jugoszláv rendszerváltásban vállalt szerepének köszönhetően olyan pozícióba került, amelyben megteremthette a jugoszláv nemzeti kisebbségek önkormányzatainak jogi keretrendszerét. Ebben elvitathatatlan érdeme volt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) akkori pártelnökének, a néhai Kasza Józsefnek, aki a Szerbiai Demokratikus Ellenzék tagjaként 2001 és 2004 között Zoran Đinđić ellenzéki kormányának alelnöke volt.
2002-re elkészült a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kisebbségvédelmi kerettörvénye, amelynek köszönhetően megalakult az MNT első – akkor még elektori rendszerrel megválasztott – 35 tagú testülete, melynek élén Józsa László elnök állt. A kisebbségvédelmi törvény értelmében a nemzeti tanácsok alapítói és döntéshozatali jogokat gyakorolhatnak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat terén, és állami költségvetésből megvalósuló támogatásra is jogosultak. Ezeket a jogi kereteket szilárdította meg a 2009-ben elfogadott, kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvény, amely lehetővé tette, hogy a kisebbségek – a választói külön névjegyzék révén – közvetlen módon válasszák meg a nemzeti tanácsaik képviselőit.
2010-ben létrejött a magyar választói külön névjegyzék, amelynek köszönhetően a vajdasági magyar közösség immár szavazással dönthetett a nemzeti tanács tagjairól. A testület elnökének a legtöbb szavazatot kapott lista, a Magyar Összefogás vezetőjét, ifj. dr. Korhecz Tamást választották. A vajdasági magyarság idén negyedik alkalommal szavazhat a testület tagjainak személyéről, de – paradox módon – ahelyett, hogy ezzel kiterjesztené és elmélyítené a többszólamúságát, egyre inkább beszűkülni látszik az a politikai mozgástér, amelyben az MNT-nek a teljes vajdasági magyar közösséget képviselnie kellene.
Öt lista indult, egy maradt
A listás választás első évében, 2010-ben öt lista indult az MNT testületi helyeiért. Az azóta eltelt időszakban nemcsak a listák száma csökkent, hanem a – VMSZ által delegált – Magyar Összefogás listáján induló politikusok és civilek aránya tekintetében is hangsúlyeltolódás volt megfigyelhető az előbbiek javára.
A 2014-es újraválasztás alkalmával már nem dr. Korhecz, hanem mgr. Hajnal Jenő vezette a Magyar Összefogás listáját. Az elnöki csere hátterére egy 2015 tavaszán a Családi Kör c. hetilapban megjelent interjú adott választ, melyben Korhecz kifejtette: „Az MNT elnöke Hajnal Jenő, az informális elnöke, vezetője Lovas Ildikó, akit ebben Pásztor István maradéktalanul támogat.”
A VMSZ belső konfliktusai az említett interjú – és még néhány hasonló nyilatkozat után – 2015 nyarára kulmináltak, és a kiütköző érdekellentétek pártszakadáshoz vezettek. 2015. augusztus 20-án – elsősorban a VMSZ politikájában csalódottakból – megalakult a Magyar Mozgalom (MM), amely tagjai, miután kizárták őket a Magyar Összefogás frakcióból, önálló frakciót alakítottak az MNT-n belül. A puccs azonban elmaradt. Az MM támogatottságának kezdeti lendülete alábbhagyott – amihez nagyban hozzájárult a VMSZ és a magyar kormány közreműködésével 2016-ban indult Prosperitati Alapítvány gazdaságfejlesztési programja – és többen hátat fordítottak a kezdeményezésnek. Az MM 2018-ban mindössze 5 képviselői helyet szerzett az MNT-ben. Az ellenzéki formáció utolsó dobása – amelyen végül teljesen kudarcot vallott – a 2022-es választásokon való megmérettetés volt, a banánhéj pedig, amelyen elcsúszott, az MM elnökségének 2021 októberében kiadott közleménye, amelyben a párt a magyarországi országgyűlési választások előtt Márki-Zay Péter mellett foglalt állást, akinek a személyével annyira nem tudott azonosulni a vajdasági magyarság, hogy az MM még azoknak a támogatását is elvesztette, akik a VMSZ-szel szembeni opcióként bizalmat szavaztak neki.
Mára pedig odáig jutottunk, hogy a 2022-es nemzeti tanácsi választásokon mindössze egyetlen lista indul, a Magyar Összefogás listája, amely 35 tagjának a többsége a VMSZ párttagja. Pásztor István szerint egyébként az, hogy nem indul több lista, [...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése