A „példaérték” példátlan értéktelensége

 Miféle példát mutatott Brüsszelnek a суботицаi (a cirill betűket nem ismerők kedvéért: szuboticai) „magyar nemzeti" pártapparátus

„Példaértékű” helységnévtábla Суботица bejáratánál (Fotó: Tómó Margaréta/SZMSZ)

A vajdasági magyarságot (választási költekezése miatti csúcsinflációjáig és rekordhiányáig) finanszírozó s így aranykalitkában tartó Orbán Viktor kegyeiből, valamint az azzal járó euróezrekből tengődő gombnyomó-szakmunkás Brüsszelbe csődítette az egypárti Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy előadhassák:

„Az MNT jó példával szolgál az Európai Uniónak a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése terén! A nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra mind olyan terület, ahol európai szinten értékelendő példákat és kezdeményezéseket láthatunk.”

Még szerencse, hogy „Brüsszelt” már nem lehet ilyen dajkamesékkel beetetni. Van ugyanis a „jó példában” néhány bökkenő. Pontosabban totális „bökkenő” lett a kiteljesedése a jóval korábbi, valóban jó példának. A normális politikai párbeszédre még képes és hajlandó régi VMSZ-vezetés és tanácsadói kidolgozták és elfogadtatták szerbiai országos szinten azokat a jogi normákat, amelyek mentén a valóban példa értékű ideiglenes nemzeti tanácsból létrejöhetett a törvényre alapuló kisebbségi kultúrautonómia minden szerbiai kisebbség számára.

Csakhogy! Amióta a teljhatalmat megszerző és évek óta rendeleti felhatalmazással uralkodó magyarországi állampárt bedarálta a Vajdasági Magyar Szövetséget, azóta az MNT is pártállami szervvé süllyedt, amely budapesti füttyszóra táncol és táncoltat saját összeomlásra ítélt közegében.

A Fidesz gombnyomogatója által jogérvényesítésként eladni próbált „példaértékek” ugyanis teljesen értéktelenek a normális Európa szemében:

• Nyelvhasználat: Már Ukrajnában és Romániában is régóta tiszteletben tartják a helységnévtáblák többnyelvűségét, aminek megcsúfolására a „történelmi szerb–magyar barátságot” pásztorkodó VMSZ kollaboracionista koalícióban bólint rá (lásd a fenti képet).
• Oktatás: Ott, ahol a politika ülteti be az iskolaigazgatókat párthűség alapján, aligha lehet oktatási sikerekről beszélni. A magyar iskolák elnéptelenedése pedig csak a közösségi önsorsrontás történelmi „csúcsteljesítményeként” értelmezhető.
• Tájékoztatás: Közröhej, ahogy Fremond Árpád meg a Fidesz-gombnyomogató ezt is példaértékűnek próbálja feltüntetni. A szocializmus utolsó évtizedében nem létezett olyan kézivezérelt állampárti hazugságmédia, mint amilyennel a VMSZ a magyarországi adófizetők pénzéből több mint egy évtizede „dicsekedhet”.
• Kultúra: Európa valóban példaértékűen megismerhette az MNT példaértékűen ostoba „kultúrpolitikáját” a Tanyaszínház-féle cenzúrakomédián keresztül. No nem a „példaértékű” pártmédiából, hanem a Szabad Magyar Szóból meg a Családi Körből.

A brüsszeli gombnyomogató és odacsődített MNT-kulisszája mindössze arra lehet példa Európában, hogyan lehet felismerni az önkényuralmi hazugságokat az állampártok által kialakított új pártállamokban, illetve mitől kell menekülni, ha valaki olyan társadalmi párbeszédet, igazságosságot és normalitást kíván létrehozni vagy életben tartani, amilyet 35 évvel ezelőtt a mai Fidesz-autokraták az akkori pártállamtól követeltek.

Hogy az akkori önkényurak eszköztárát mára tökéletesen magukévá téve egyeduralmat bitoroljanak az egyetlen igazságként feltüntetett nemzeti propaganda – no meg a nemzeti vagyon egésze – felett.

Purger Tibor

https://szmsz.press/2023/04/21/a-peldaertek-peldatlan-ertektelensege/