Kosztolányi poros Szabadkája most lőporos

Ha az ördöggel táncolsz, az ördög a régi marad – téged formál a képére


Hajdújárási lakossági fórum (Fotó: gradsubotica.co.rs )

Az országhatárhoz közel eső részein lövések verik fel a csendet, fegyverropogás hallatszik, nemcsak éjjel, nappal is. Az ottani lakosság fél a falvaikon átvonuló, a közeli erdőkben tanyázó – és mostanra már – lőfegyverekkel felszerelkezett migránsoktól.

Éppen emiatt a Szabadkától alig 20 kilométerre lévő Hajdújáráson két egymást követő héten is lakossági fórumot tartottak, amelyen magától a község polgármesterétől és rendőrfőnökétől szerettek volna megnyugtató válaszokat hallani – milyen megoldást tudnak a kialakult helyzetre –, de csak a csalódottság, a kiábrándultság maradt mindkét összejövetel után.

Az első lakossági fórumot követően a város polgármestere ezt nyilatkozta (a Szabad Magyar Szóban olvasható): „Képzeljék csak el, milyen volt ott két óra hosszán keresztül ülni és hallgatni az embereket, ahogy besároznak bennünket. Nem volt egyszerű. De én nem szököm a felelősség elől, ott voltam az emberekkel és ott leszek...  Amióta polgármester vagyok, arra törekszem, hogy nyitott legyen minden. Nincsenek titkok, én mindenkinek felveszem a telefont, sohasem hazudok…”

Ezzel a magasröptű politikusi okfejtéssel szemben legalább két villámgyors ellenérvet lehet támasztani. Ha csak végigülni egy kétórás diskurzust valóságos kínszenvedés, akkor milyen lehet nap mint nap olyan faluban élni, ahol sosem látott vadidegenek lövöldöznek, de nem csupán vaktában, hanem sebesültek, sőt: halottak is vannak? Ahol ezek a messziről érkezett, ismeretlen, fiatal, életerős férfiak felforgatják a helyiek életét és hetek óra rettegésben tartják őket. A másik kopogós ellenvetés az örökös igazmondásra vonatkozik, az igencsak rosszul hangzó politikusi becsületszóra. A politikusnak a szépen kicirkalmazott, a meggyőző erejű, a hatásvadász beszéd a kenyere. Mondják is róluk, egy cseppnyi rosszmájúsággal, hogy a szájukkal keresik a kenyerüket, éppúgy, mint a papok meg az (újság)írók. De adódott százegy alkalmunk arra is, hogy megtapasztaljuk az ősrégi, tömény bölcselet valóságtartalmát, miszerint a politika nem erkölcsi kategória. Ha valaki ennek az ellenkezőjét akarja veled elhitetni, onnan menekülj, és sose téveszd szem elől, hogy: nem szabad megbízni a politikusokban. Olyanok, mint egy krétai: Azt mondta egy krétai, hazudik minden krétai. Ha minduntalan csakis a színtiszta igazságot/valóságot mondanák, aligha futnának be látványos karriert, mert a jónép egykettőre betörné a fejüket vagy meglincselné őket. Ha mindig bevallanák, hogy pl. felelőtlenül elherdálták a közpénzt, elszámították magukat és elbaltáztak egy beruházást, vagy éppen engedtek a megvesztegetés alakjában érkezett csábításnak, akkor kevésbé lenne vonzó a politikusi pálya.   

A magyar pártunk vezető emberei nem tették tiszteletüket a hajdújárási falugyűlésen – se a múlt héten, se ezen a héten. Nem tartották fontosnak a megjelenést, és együttérzésükről biztosítani a bajban lévőket. Magyar falu, magyar lakosság, magyar emberek – sok mindent kibírnak: alávetettséget, jogfosztottságot, kiszolgáltatottságot, árulást, megaláztatást. Nem mentek el, mert mit is mondhattak volna?! Azzal a többször kinyilvánított stratégiával most nem lett volna tanácsos előhozakodni, hogy a magyarság választott képviselőinek is ott kell lenniük, ahol országos szinten a döntéseket (meg)hozzák, ők is részt kell hogy vállaljanak a kormányzásban, okvetlenül ott kell hogy csücsüljenek az iránymutató pártokban. Mert még akadt volna egy-két eretnek, aki nekik szegezi a kérdést, hogy ha már ahhoz az asztalhoz furakodtak, ahol az ország népének a sorsát meghányják-vetik, és ott adnak is a magyarok szavára, akkor miért sír, nyöszörög egész Észak-Vajdaság a rajta átvonuló migránscsapatok tornacipőinek talpa alatt. Annál az asztalnál is szótlanul ültek, vagy a felsorakoztatott ellenérveiket simán lesöprötték az asztalról…

Ilyen teljhatalmú döntéshozókhoz szegődtünk csatlósnak, váltunk az oldalukon bűnrészessé.

A magyar pártvezérünk elújságolta-e az országos cimborájának, hogy a nagyapja házába is beköltöztek a szülőfaluját barbár módon letaroló migránsok, és a falu temetőjét is meggyalázták, ahol az ősei nyugszanak. És erre az miféle gombot varrt?

A hajdújárási lakossági összejövetelről tüntetőleg távol maradt választott politikusaink/képviselőink mit tehettek volna? Miközben a helyiekből áradt a panasz, záporoztak a kérdések, ők csak ültek volna a vádlottak padján – mozdulatlanul, leszegett fejjel, lesütött szemmel, rezzenéstelen arcot mímelve, a szájukat összeszorítva, mint tette azt egy héttel korábban (az előző lakossági fórumon) a város polgármestere és a község rendőrfőnöke, amikor az egyik helybeli asszony egy marék olyan töltényhüvelyt rakott le eléjük az asztalra, amit ő maga szedett össze a faluban. (Egyes információk szerint több mint 300-at találtak a faluban.) Néha a hallgatás a leghatásosabb önvédelmi fegyver, némasággal állítólag még magát az ördögöt is le lehet győzni.

Mi megnyugtatót mondhattak volna az indulatos, a végsőkig elkeseredett embereknek? Hogy legyetek erősek és tartsatok ki, még csak egy-két ilyen zűrös nappal és éjszaka, és máris visszatér a falutokba a korábbi csend, a béke és a nyugalom? Hogy mindjárt vége ennek az őrületnek? Ha ilyesfajta húrokat pendítenek meg, azzal azt kockáztatják, hogy az egybegyűltek esetleg szembeköpik őket, mint azt a pártjuk első emberével tették 9 évvel ezelőtt Pesten, vagy megtokományozzák őket a hajdukovói homokban. Ezért inkább azt a stratégiát választották, hogy úgy tesznek, mintha az meg sem történt volna – végtére is, nekik mi közük van ehhez.. 

Egyikük ki is mondta a napokban tartott sajtótájékoztatón:

– Szabadka Városnak, és a többi helyi önkormányzatnak nincs semmiféle hatásköre a migráns-dúlás ügyében, kizárólag az állami szervek intézkedhetnek.

Ezek alapján akár le is rombolhatják, föl is égethetik a várost, vagy annak egyes részeit, és azt tehetnek a kiszolgáltatott lakossággal, amit éppen akarnak? A város eszköztelen, és nem áll módjában beavatkozni? Kénytelen eltűrni mindent?

A hivatásos nagymagyarokon kívül más is akadt, aki úgy gondolta, hogy tettek ugyan valamit, de magát a problémát nem oldották meg. Aki szerint a kivezényelt 800 egyenruhás jó munkát végezett. Több mint jót. Mégpedig a keddi migránskereső-akcióban résztvevő rendőri egységek irányítója, akinek nyilatkozatát a napilapunkban olvashattuk: Ivica Ivković, a Rendészeti Igazgatóság vezetője elmondta, hogy 6800 hektárnyi területet vizsgáltak át. A keresés kiterjedt a makkhetesi erdőre, a szabadkai Jasenovac-erdő területére, a Palicsi tőzegtóra és a Palicstól nem messze fekvő Hajdújárás településre is. Hozzátette, hogy az akcióban a rendőrség minden egysége részt vett.

– Az eredmények több mint jók. Több mint 200 illegális bevándorlót vettek őrizetbe, és jelentős mennyiségű lőszert és fegyvert fedeztek fel…”

A lakossági fórumról megjelent beszámolókhoz a közösségi oldalakon sokan hozzászóltak. Ezúttal csupán 2 véleményt idéznék.

Honko Zsuzsanna: Nem lehet két urat szolgálni egyszerre! Az itt élő embereknek joga van a békéhez, a nyugalomhoz, a szabadsághoz, a biztonsághoz. (Még éjjel is.)  A többi csak porhintés... Nem tudom, mennyire lenne nyugodt, hasonló szituációban TÜRELMES,  ha az ő udvarában lövöldöznének a dzsihadisták vagy emberkereskedők, vagy mit tudom én, micsodák-kicsodák?!

Ürömös Margaretta: Köszönet azoknak a falubelieknek, akik mindent megpróbáltak az árral szembe úszva, hogy megoldják ezt a helyzetet! Falvaink, községeink lakói ehhez mind kevesek! A rendőrség látszatintézkedéseivel nem megyünk semmire! (…) Évtizedek óta hallom, hogy a koszovói szerbek életveszélyben vannak. A vajdasági magyar is ennek az országnak a része, de úgy tűnik, mi beleférünk a járulékos veszteség fogalmába!

Vigyázzunk magunkra, egymásra!

Szabó Angéla