Március 15.

Mit kíván a délvidéki/vajdasági magyar közösség? Hogyan tovább 184.000-en?

A magyar lakosság száma a 2011. és a 2022. évi népszámlálás között – eddig nem tapasztalt mértékben – 253.000-ről (13%-ról) 184.442-re (10,7 százalékra) csökkent, illetve 69 457-el (27,36 százalékkal) vagyunk kevesebben, mint 2011-ben!! 

A VMDK szerint, nem csak a lakosság elöregedése és a kevesebb gyermekvállalás miatt – amivel ezt egyes politikusok magyarázni próbálják –, hanem a politikai, gazdasági körülmények és a morális, mentális állapotok folyamatos romlása miatt is csökkent a lélekszámunk.

A Délvidéken/Vajdaságban különösen nagy gonddal jár a magyaroknak hagyományosan megélhetést biztosító mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatló helyzete, ám rosszabbodtak az életkörülmények és csökkentek a munkavállalási lehetőségek is.

Nem oldotta meg a délvidéki magyar közösség gazdasági, foglalkoztatási gondjait az anyaországnak a Prosperitati Alapítvány által közvetített segélye. Csak azoknak a helyzetét erősítette, akiknek egyébként is volt megélhetési lehetőségük, kialakítva egy szűk, VMSZ-es oligarcha-réteget. Elharapóztak országos szinten is a maffiaállam jegyei és megnövekedett a korrupció. Az egyre kisebb magyar közösség egyre inkább ki van szolgáltatva a gettósodás veszélyeinek, a jogállamiságot biztosító fékek és ellensúlyok hiányának.

A migránsok által huzamosabb idő óta okozott problémák és feszültségek miatt az ország északi határmenti övezetének (többségében magyar) lakossága nem csak hatalmas anyagi kárt szenvedett, de sokan közülük lakóhelyük feladására is kényszerültek.

A délvidéki/vajdasági magyar közösség drasztikus mennyiségi és minőségi leépülésben van. Nem valósult meg az arányos/biztosított képviselet a döntéshozatali szervekben. Az autokratikus rendszernek kiszolgáltatott magyar közösségen belül megszűnt mindenfajta politikai párbeszéd és pluralizmus.

Egypárti (VMSZ-es) összetételű lett a Magyar Nemzeti Tanács.

A meghirdetett részarányos foglalkoztatást nem alkalmazzák, sőt, a magyarok száma a közigazgatásban, az igazságügyben és a közhivatalokban folyamatosan csökkent. Szűkültek az anyanyelvi használati jogok, kevesebb a magyar iskolai tagozatok száma, nem/illetve csökevényesen valósult meg az óvodától az egyetemig anyanyelven tanulás lehetősége számunkra, ami pedig alapvető emberi jog.

Médiasötétség uralkodik. A Magyar Nemzeti Tanács „alapította” és a közpénzekből eltartott lapok egypárti/családi szócsővé váltak. Felerősödőben van a pártalapú foglalkoztatás.

A szellemi élet és a kiadói tevékenység mélyrepülésben van, nincs tudományos nemzeti kisebbségkutatás, tárgyilagos elemzés a magyar közösség helyzetéről. Mindez számos nemzettársunkat kivándorlásra késztetett.

Az elmúlt időszakban a vajdasági/délvidéki magyarságnak nem csak a számaránya, de a politikai súlya is megcsappant, leértékelődött, elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) a (Radikális Pártból – SRS kialakult) kriptoradikális Szerb Haladó Párttal (SNS) való természetellenes és megalkuvó koalíciója miatt, ami 2014 óta tart.

Ez az aggasztó, destruktív helyzet megköveteli a nemzeti kisebbségi politizálás és érdekképviselet újragondolását.

A VMDK a vajdasági magyar közösség megmaradása, valamint fejlődése érdekében, jelen pillanatban, az alábbi szempontokat és intézkedéseket tartja kiemelten fontosnak:

1. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati képviselőinek azonnali lemondását az irántuk való bizalom megszűnése/megvonása alapján, és vezető tisztségviselőinek a közéletből való tartós távozását;
2. Az egypárti (VMSZ-es) Magyar Nemzeti Tanácsi feloszlatását és új választások mielőbbi kiírását, egy új összetételű, a vajdasági magyar közösség minden rétegét képviselő nemzeti tanács megválasztását, a várható parlamenti választással azonos időpontban;
3. A szerbiai városokban több hónapja tüntető polgárok követeléseinek maradéktalan és mielőbbi teljes körű teljesítését;
4. A sajtó szabadságának, függetlenségének és pártatlanságának biztosítását, a demokratikus választási előfeltételek biztosítását;
5. Egyenlő/egyenletes regionális gazdasági és infrastrukturális fejlesztést, a pártalapú foglalkoztatás megszüntetését;
6. A (még) magyar községek (Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Kishegyes és Topolya) közötti együttműködés kialakítását, minden területre való kiterjesztését és fejlesztését. (A népszámlálási adatok szerint, a legfontosabb önkormányzataink közül nemcsak Óbecse község, hanem Szabadka város is elvesztette a relatív magyar többséget.);
7. A decentralizációra törekedve, és a népszámlálási adatok figyelembe vételével, mi szerint a délvidéki/vajdasági magyaroknak a 70% falvakban, kisebb vagy közepes méretű településeken él, ismét életbe kell léptetni, működtetni kell a települési önkormányzatok rendszerét és azok korábbi pénzügyi önállóságát;
8. Az állami, a törvényhozó és végrehajtó szervekben való részarányos foglalkoztatásra vonatkozó, és a magyar nyelv hivatalos alkalmazását rendező jogszabályok maradéktalan és következetes alkalmazását;
9. Vajdasági / délvidéki magyar egyetem létrehozását, szabadkai székhellyel;
10. A nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményekből származó kötelezettségeknek, az Európai Parlament 2023. május 10-i állásfoglalásában, a Bizottság Szerbiáról szóló, 2022. évi jelentésében – 2022/2204(INI) – megfogalmazott álláspontoknak és felhívásoknak következetes teljesítését;
11. A migránspolitika radikális megváltoztatását, az északi határmenti területek megtisztítását és az ottani biztonságos életkörülmények szavatolását;
12. Az emberi és kisebbségjogi miniszternek, az Európai Parlament szerbiai jelentéstévőjének, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának, valamint az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának azonnali hiteles tájékoztatását a vajdasági magyar kisebbség aggasztó helyzetéről és jogsérelmeiről. 

Ezt a felhívást minden illetékes hazai és külföldi szervhez eljuttatjuk és kérjük közzétételét a nyomtatott és az elektronikus sajtóban.  

A VMDK elnöksége

Óbecse, 2023. szeptember 19-én

https://www.blogger.com/blog/post/edit/8277018347089943421/2579279632366227918