AP Photo/Amel Emric 24/05/2024 - 17:33
Nyolcezer vétlen srebrenicai áldozat emlékének megőrzéséről döntött tegnap az ENSZ. Az átpolitizált, jogkövetkezmények nélküli, egyszerű kegyeleti döntést az ENSZ 193 tagországa közül 19 utasította el – köztük Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria mellett Magyarország.
A mindössze hétpontos határozat kimondja, hogy július 11. a srebrenicai népirtás emléknapja, amelyről minden évben megemlékeznek. A dokumentum elítéli a népirtás tényének tagadását és a háborús bűnökért elítéltek dicsőítését, egyben felszólítja az ENSZ tagállamait: tegyenek maradéktalanul eleget a népirtás megelőzésére és büntetésére vonatkozó, a nemzetközi szokásjogban vállalt kötelezettségeiknek.
Jóllehet a határozat nem kötelező érvényű, és jogi következménye nincs azon túl, hogy megemlékezésre szólítja fel az ENSZ-tagországait, Aleksandar Vučić szerb államfő következetesen ellenezte, álságosan arra hivatkozva, hogy elfogadása esetén felszámolják a boszniai Szerb Köztársaságot, a szerbeket népirtóként fogják megbélyegezni, Szerbiától pedig háborús jóvátételt fognak követelni. Ilyen utalást a határozat nem tartalmaz.
A javaslatot rövid vita után 84 ország támogatta – a többi között Hollandia, amely részben a gyilkosok bűnrészese volt a vérengzés idején, 68 tartózkodott, 19 pedig – köztük Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria mellett Magyarország – nem szavazta meg.
Pedig csak nyolcezer vétlen és kiszolgáltatott áldozat emlékét kellene megőrizni.
Nyolcezer vétlen srebrenicai áldozat emlékének megőrzéséről döntött tegnap az ENSZ. Az átpolitizált, jogkövetkezmények nélküli, egyszerű kegyeleti döntést az ENSZ 193 tagországa közül 19 utasította el – köztük Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria mellett Magyarország.
A mindössze hétpontos határozat kimondja, hogy július 11. a srebrenicai népirtás emléknapja, amelyről minden évben megemlékeznek. A dokumentum elítéli a népirtás tényének tagadását és a háborús bűnökért elítéltek dicsőítését, egyben felszólítja az ENSZ tagállamait: tegyenek maradéktalanul eleget a népirtás megelőzésére és büntetésére vonatkozó, a nemzetközi szokásjogban vállalt kötelezettségeiknek.
Jóllehet a határozat nem kötelező érvényű, és jogi következménye nincs azon túl, hogy megemlékezésre szólítja fel az ENSZ-tagországait, Aleksandar Vučić szerb államfő következetesen ellenezte, álságosan arra hivatkozva, hogy elfogadása esetén felszámolják a boszniai Szerb Köztársaságot, a szerbeket népirtóként fogják megbélyegezni, Szerbiától pedig háborús jóvátételt fognak követelni. Ilyen utalást a határozat nem tartalmaz.
A javaslatot rövid vita után 84 ország támogatta – a többi között Hollandia, amely részben a gyilkosok bűnrészese volt a vérengzés idején, 68 tartózkodott, 19 pedig – köztük Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria mellett Magyarország – nem szavazta meg.
Pedig csak nyolcezer vétlen és kiszolgáltatott áldozat emlékét kellene megőrizni.
A srebrenicai vérfürdő
A srebrenicai vérengzés a második világháború után a legborzalmasabb tömeggyilkosság volt Európa területén. A jobbára bosnyákok lakta, a szerb határ közelében fekvő kisvároskára már a délszláv háború kezdetén, 1992-ben szemet vetettek a szerbek, hisz csak a kis enklávé akadályozta meg a Drina folyó két partján, az anyaországban és a Bosznia-Hercegovinában élők egyesülését.
A végső lökést Radovan Karadžić szerb politikai vezető kegyetlen parancsa adta meg 1995 márciusában: arra utasította a katonákat, hogy „teremtsék meg a teljes bizonytalanság elviselhetetlen helyzetét, amelyben Srebrenica lakói számára nem marad remény az ottmaradásra és túlélésre”.
Májusban már ostromzár alá vették a várost annak ellenére, hogy az ENSZ safe havennek, biztonságos menedéknek minősítette a körzetet. Aki tehette, menekült. Keveseknek sikerült.
A katonai támadás július 6-án kezdődött. Az előrenyomuló szerb katonák minden, útjukba kerülő bosnyák otthont felgyújtottak. A káosz és terror közepette civilek ezrei próbáltak átjutni Srebrenicából a közeli Potočari faluba, ahol nagyjából kétszáz holland békefenntartó állomásozott.Ratko Mladić koccint Thom Karremans holland ezredessel, 1995 júliusábanAP Photo
A holland parancsnok még koccintott egyet a szerbbel, aztán katonái egy része megadta magát, a többiek kivonultak.
„A szerb nemzetnek adjuk a várost. Itt az ideje, hogy a török elnyomás után bosszút álljunk ebben a térségben” – jelentette ki Ratko Mladić diadalittasan, miközben végigsétált Srebrenica utcáin. Fenyegetését egy szerb operatőr örökítette meg.
Aznap este, július 11-én egy több mint tízezer bosnyák férfiből álló menetoszlop indult el a biztonságot jelentő Tuzla felé, ám ssak töredékük jutott célba.
A srebrenicai vérengzés a második világháború után a legborzalmasabb tömeggyilkosság volt Európa területén. A jobbára bosnyákok lakta, a szerb határ közelében fekvő kisvároskára már a délszláv háború kezdetén, 1992-ben szemet vetettek a szerbek, hisz csak a kis enklávé akadályozta meg a Drina folyó két partján, az anyaországban és a Bosznia-Hercegovinában élők egyesülését.
A végső lökést Radovan Karadžić szerb politikai vezető kegyetlen parancsa adta meg 1995 márciusában: arra utasította a katonákat, hogy „teremtsék meg a teljes bizonytalanság elviselhetetlen helyzetét, amelyben Srebrenica lakói számára nem marad remény az ottmaradásra és túlélésre”.
Májusban már ostromzár alá vették a várost annak ellenére, hogy az ENSZ safe havennek, biztonságos menedéknek minősítette a körzetet. Aki tehette, menekült. Keveseknek sikerült.
A katonai támadás július 6-án kezdődött. Az előrenyomuló szerb katonák minden, útjukba kerülő bosnyák otthont felgyújtottak. A káosz és terror közepette civilek ezrei próbáltak átjutni Srebrenicából a közeli Potočari faluba, ahol nagyjából kétszáz holland békefenntartó állomásozott.Ratko Mladić koccint Thom Karremans holland ezredessel, 1995 júliusábanAP Photo
A holland parancsnok még koccintott egyet a szerbbel, aztán katonái egy része megadta magát, a többiek kivonultak.
„A szerb nemzetnek adjuk a várost. Itt az ideje, hogy a török elnyomás után bosszút álljunk ebben a térségben” – jelentette ki Ratko Mladić diadalittasan, miközben végigsétált Srebrenica utcáin. Fenyegetését egy szerb operatőr örökítette meg.
Aznap este, július 11-én egy több mint tízezer bosnyák férfiből álló menetoszlop indult el a biztonságot jelentő Tuzla felé, ám ssak töredékük jutott célba.
A 19 éves Ahmed Ustić üdvözli ismerősét Tuzlában, 1995. július 16-án
AP Photo/Darko Bandic
Másnap reggeltől a szerb katonák hamis ígéretekkel, gyakran békefenntartónak álcázva csalogatták elő a menekülő lakosságot az erdőből. Sok nőt megerőszakoltak, a többieket – gyermekekkel és az idősekkel együtt – buszokkal szállították a bosnyák ellenőrzés alatt álló területekre.
Másnap reggeltől a szerb katonák hamis ígéretekkel, gyakran békefenntartónak álcázva csalogatták elő a menekülő lakosságot az erdőből. Sok nőt megerőszakoltak, a többieket – gyermekekkel és az idősekkel együtt – buszokkal szállították a bosnyák ellenőrzés alatt álló területekre.
Srebrenicából kitoloncolt menekültek egy tuzlai ENSZ-támaszpont
mellett, 1995. július 14-én
AP Photo/Darko Bandic
A férfiakat és fiúkat elkülönítették.
A tömeges kivégzésük azonnal elkezdődött, és egészen július 16-ig tartott. Utóbb derült csak ki, az áldozatok közül sokat megkötöztek. Más holttesteken a csonkítás nyomai látszottak.
A férfiakat és fiúkat elkülönítették.
A tömeges kivégzésük azonnal elkezdődött, és egészen július 16-ig tartott. Utóbb derült csak ki, az áldozatok közül sokat megkötöztek. Más holttesteken a csonkítás nyomai látszottak.
Rene Kosalka torontói forenzikus egy Srebrenica közelében azonosított
tömegsírból kiásott koponyát tanulmányoz 2007 októberében
AP Photo/Amel Emric
Az áldozatok pontos száma sosem fog kiderülni.
Az áldozatok pontos száma sosem fog kiderülni.
A népirtás
Évtizedek elteltével is csak becsülni lehet a tömegsírokban talált maradványok és az eltűntek száma alapján. A szerb erők – köztük a határ túloldaláról érkezett, anyaországi rendőrök – alsó hangon legkevesebb hétezer, a srebrenicai emlékközpont szerint több mint nyolcezer fiút és férfit öltek meg napok alatt.
Srebrenicában azzal a konkrét szándékkal követték el a bűncselekményeket, hogy részlegesen megsemmisítsék a muszlim közösségeket Bosznia-Hercegovinában; ennek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy itt népirtás folyt
– állapította meg évekkel később a Nemzetközi Bíróság.
Évtizedek elteltével is csak becsülni lehet a tömegsírokban talált maradványok és az eltűntek száma alapján. A szerb erők – köztük a határ túloldaláról érkezett, anyaországi rendőrök – alsó hangon legkevesebb hétezer, a srebrenicai emlékközpont szerint több mint nyolcezer fiút és férfit öltek meg napok alatt.
Srebrenicában azzal a konkrét szándékkal követték el a bűncselekményeket, hogy részlegesen megsemmisítsék a muszlim közösségeket Bosznia-Hercegovinában; ennek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy itt népirtás folyt
– állapította meg évekkel később a Nemzetközi Bíróság.
A srebrenicai áldozatok emlékközpontja
AP Photo/Amel Emric
A srebrenicai népirtás váltotta ki végül a Nyugat beavatkozását. A NATO a Megfontolt Erő művelettel, a szerb erők bombázásával vetett véget az esztelen háborúnak.
A srebrenicai népirtás váltotta ki végül a Nyugat beavatkozását. A NATO a Megfontolt Erő művelettel, a szerb erők bombázásával vetett véget az esztelen háborúnak.
A holland felelősség
Három bosnyák férfi haláláért felelős Hollandia – ezt állapította meg egy holland fellebbviteli bíróság 16 évvel a vérengzés után, 2011 júliusában. Ez volt az első eset, hogy egy országot vontak felelősségre a kéksisakosok, azaz a békefenntartók tevékenységéért, pontosabban inaktivitásáért – miután magukra hagyták a kiszolgáltatott civil lakosságot.
Három bosnyák férfi haláláért felelős Hollandia – ezt állapította meg egy holland fellebbviteli bíróság 16 évvel a vérengzés után, 2011 júliusában. Ez volt az első eset, hogy egy országot vontak felelősségre a kéksisakosok, azaz a békefenntartók tevékenységéért, pontosabban inaktivitásáért – miután magukra hagyták a kiszolgáltatott civil lakosságot.
Holland „kéksapkások” Srebrenicában, 1995. július 13-án
AP Photo
Három évvel később egy másik holland bíróság saját kormányát tette felelőssé 350 meggyilkolt férfi és fiú haláláért, és kimondta, hogy kártérítésre jogosultak. Hosszú jogi procedúra után a holland Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletét azzal a módosítással, hogy az országnak csak a kártérítés 10 százalékát kell kifizetnie az eredetileg megítélt 30 százalék helyett.
Három évvel később egy másik holland bíróság saját kormányát tette felelőssé 350 meggyilkolt férfi és fiú haláláért, és kimondta, hogy kártérítésre jogosultak. Hosszú jogi procedúra után a holland Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletét azzal a módosítással, hogy az országnak csak a kártérítés 10 százalékát kell kifizetnie az eredetileg megítélt 30 százalék helyett.
A szerb felelősség
Erős nemzetközi nyomásra a boszniai Szerb Köztársaság kormánya vonakodva ugyan, de 2004-ben bocsánatot kért a srebrenicai „súlyos bűncselekményekért”, és elismerte, hogy becslések szerint 7800 ember vesztette életét.
A testület egy 2005-ös hivatalos jelentése szerint 19 473 boszniai szerb vesz részt a tömeggyilkosságokban, akik közül több százan maradtak hivatalos kormányzati tisztségben. A Nemzetközi Büntetőbíróság több mint húsz ember ellen emelt vádat a többi között népirtásért és emberiesség elleni bűncselekményekért. A két fővádlott: Radovan Karadžić és Ratko Mladić még él, de soha többé nem szabadul a börtönből.
A népirtás tényét 2007-ben elismerte az akkori szerb elnök. Boris Tadić felszólította a szerb törvényhozást: ítélje el a srebrenicai muszlimok lemészárlását.
Mindannyiunk számára lesújtó, hogy Szerbia nem tett meg mindent a népirtás megakadályozása érdekében
– idézte a Reuters az államfőt.
Boris Tadić három évvel később – Willy Brandt német kancellárhoz hasonlóan, aki 1970-ben térdre borult a zsidó áldozatok emlékműve előtt Varsóban – 2010-ben egy főhajtással tisztelgett a srebrenicai áldozatok emlékközpontjában.
Erős nemzetközi nyomásra a boszniai Szerb Köztársaság kormánya vonakodva ugyan, de 2004-ben bocsánatot kért a srebrenicai „súlyos bűncselekményekért”, és elismerte, hogy becslések szerint 7800 ember vesztette életét.
A testület egy 2005-ös hivatalos jelentése szerint 19 473 boszniai szerb vesz részt a tömeggyilkosságokban, akik közül több százan maradtak hivatalos kormányzati tisztségben. A Nemzetközi Büntetőbíróság több mint húsz ember ellen emelt vádat a többi között népirtásért és emberiesség elleni bűncselekményekért. A két fővádlott: Radovan Karadžić és Ratko Mladić még él, de soha többé nem szabadul a börtönből.
A népirtás tényét 2007-ben elismerte az akkori szerb elnök. Boris Tadić felszólította a szerb törvényhozást: ítélje el a srebrenicai muszlimok lemészárlását.
Mindannyiunk számára lesújtó, hogy Szerbia nem tett meg mindent a népirtás megakadályozása érdekében
– idézte a Reuters az államfőt.
Boris Tadić három évvel később – Willy Brandt német kancellárhoz hasonlóan, aki 1970-ben térdre borult a zsidó áldozatok emlékműve előtt Varsóban – 2010-ben egy főhajtással tisztelgett a srebrenicai áldozatok emlékközpontjában.
Boris Tadić szerb elnök a potočari emlékközpontban, 2010 július 11-én
AP Photo/Marko Drobnjakovic
A vérengzés huszadik évfordulóján Aleksandar Vučić akkori kormányfő is megjelent. A megemlékezés minden felszólalója népirtásként ítélte el a vérengzést, a hivatalos szerb álláspont azonban ekkor már tagadta a genocídium tényét azt állítva, hogy a szörnyű bűncselekményeket konkrét személyek követték el”.
A részvevők, jobbára a meggyilkoltak hozzátartozói nem tanúsítottak tiszteletet a szerb vendég iránt. Bizonyára emlékeztek még Vučić kijelentésére, aki napokkal a srebrenicai vérfürdő után – még a háborús bűnösként elítélt Vojislav Šešelj radikális pártjának tagjaként – azt üzente a bosnyákoknak: „ha meggyilkoltok egy szerbet, mi száz muszlim megölésével válaszolunk”.
Vučićot és kíséretét mindenesetre csúnyán megfutamították Potočariban.
A vérengzés huszadik évfordulóján Aleksandar Vučić akkori kormányfő is megjelent. A megemlékezés minden felszólalója népirtásként ítélte el a vérengzést, a hivatalos szerb álláspont azonban ekkor már tagadta a genocídium tényét azt állítva, hogy a szörnyű bűncselekményeket konkrét személyek követték el”.
A részvevők, jobbára a meggyilkoltak hozzátartozói nem tanúsítottak tiszteletet a szerb vendég iránt. Bizonyára emlékeztek még Vučić kijelentésére, aki napokkal a srebrenicai vérfürdő után – még a háborús bűnösként elítélt Vojislav Šešelj radikális pártjának tagjaként – azt üzente a bosnyákoknak: „ha meggyilkoltok egy szerbet, mi száz muszlim megölésével válaszolunk”.
Vučićot és kíséretét mindenesetre csúnyán megfutamították Potočariban.
A tagadás
„Találjanak nekem valakit, aki Srebrenicában halt meg” – ezzel a cinikus megállapítással tagadja a népirtást csaknem három évtized elteltével Milorad Dodik, a boszniai szerbek mai vezetője.
Dodik jelére – aki „hazugságnak” és „manipulációnak” nevezte a múlt felidézését – a boszniai szerb törvényhozók is határozatba foglalták, hogy Srebrenicában nem történt népirtás, egy nagygyűlésen pedig az ellen tiltakoztak, hogy ENSZ közgyűlése tárgyaljon az atrocitásról.
Ha a határozatot elfogadják, a „boszniai Szerb Köztársaság kilép a bosznia-hercegovinai döntéshozatali folyamatból” – ezzel fenyegetőzött Milorad Dodik már a javaslat beterjesztése után.
„Találjanak nekem valakit, aki Srebrenicában halt meg” – ezzel a cinikus megállapítással tagadja a népirtást csaknem három évtized elteltével Milorad Dodik, a boszniai szerbek mai vezetője.
Dodik jelére – aki „hazugságnak” és „manipulációnak” nevezte a múlt felidézését – a boszniai szerb törvényhozók is határozatba foglalták, hogy Srebrenicában nem történt népirtás, egy nagygyűlésen pedig az ellen tiltakoztak, hogy ENSZ közgyűlése tárgyaljon az atrocitásról.
Ha a határozatot elfogadják, a „boszniai Szerb Köztársaság kilép a bosznia-hercegovinai döntéshozatali folyamatból” – ezzel fenyegetőzött Milorad Dodik már a javaslat beterjesztése után.
Kapcsolódó cikkek:
Nemzeti zászlóba törölte könnyeit a szerb elnök, miután az ENSZ döntött a Srebrenica-emléknapról
Orbán boszniai szerb barátja szerint nem is volt srebrenicai mészárlás, hiszen nem látott áldozatot
A boszniai mészáros ágyban, párnák közt fog meghalni – nem úgy, mint sokezer áldozat
Nemzeti zászlóba törölte könnyeit a szerb elnök, miután az ENSZ döntött a Srebrenica-emléknapról
Orbán boszniai szerb barátja szerint nem is volt srebrenicai mészárlás, hiszen nem látott áldozatot
A boszniai mészáros ágyban, párnák közt fog meghalni – nem úgy, mint sokezer áldozat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése