Oldalak

2024. május 25., szombat

Mi volt a srebrenicai népirtás, aminek az emléknapját Magyarország nem szavazta meg az ENSZ-ben?

 
AP Photo/Amel Emric  24/05/2024 - 17:33

Nyolcezer vétlen srebrenicai áldozat emlékének megőrzéséről döntött tegnap az ENSZ. Az átpolitizált, jogkövetkezmények nélküli, egyszerű kegyeleti döntést az ENSZ 193 tagországa közül 19 utasította el – köztük Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria mellett Magyarország.

A mindössze hétpontos határozat kimondja, hogy július 11. a srebrenicai népirtás emléknapja, amelyről minden évben megemlékeznek. A dokumentum elítéli a népirtás tényének tagadását és a háborús bűnökért elítéltek dicsőítését, egyben felszólítja az ENSZ tagállamait: tegyenek maradéktalanul eleget a népirtás megelőzésére és büntetésére vonatkozó, a nemzetközi szokásjogban vállalt kötelezettségeiknek.

Jóllehet a határozat nem kötelező érvényű, és jogi következménye nincs azon túl, hogy megemlékezésre szólítja fel az ENSZ-tagországait, Aleksandar Vučić szerb államfő következetesen ellenezte, álságosan arra hivatkozva, hogy elfogadása esetén felszámolják a boszniai Szerb Köztársaságot, a szerbeket népirtóként fogják megbélyegezni, Szerbiától pedig háborús jóvátételt fognak követelni. Ilyen utalást a határozat nem tartalmaz.

A javaslatot rövid vita után 84 ország támogatta – a többi között Hollandia, amely részben a gyilkosok bűnrészese volt a vérengzés idején, 68 tartózkodott, 19 pedig – köztük Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria mellett Magyarország – nem szavazta meg.

Pedig csak nyolcezer vétlen és kiszolgáltatott áldozat emlékét kellene megőrizni.
 
A srebrenicai vérfürdő

A srebrenicai vérengzés a második világháború után a legborzalmasabb tömeggyilkosság volt Európa területén. A jobbára bosnyákok lakta, a szerb határ közelében fekvő kisvároskára már a délszláv háború kezdetén, 1992-ben szemet vetettek a szerbek, hisz csak a kis enklávé akadályozta meg a Drina folyó két partján, az anyaországban és a Bosznia-Hercegovinában élők egyesülését.

A végső lökést Radovan Karadžić szerb politikai vezető kegyetlen parancsa adta meg 1995 márciusában: arra utasította a katonákat, hogy „teremtsék meg a teljes bizonytalanság elviselhetetlen helyzetét, amelyben Srebrenica lakói számára nem marad remény az ottmaradásra és túlélésre”.

Májusban már ostromzár alá vették a várost annak ellenére, hogy az ENSZ safe havennek, biztonságos menedéknek minősítette a körzetet. Aki tehette, menekült. Keveseknek sikerült.

A katonai támadás július 6-án kezdődött. Az előrenyomuló szerb katonák minden, útjukba kerülő bosnyák otthont felgyújtottak. A káosz és terror közepette civilek ezrei próbáltak átjutni Srebrenicából a közeli Potočari faluba, ahol nagyjából kétszáz holland békefenntartó állomásozott.Ratko Mladić koccint Thom Karremans holland ezredessel, 1995 júliusábanAP Photo

A holland parancsnok még koccintott egyet a szerbbel, aztán katonái egy része megadta magát, a többiek kivonultak.

„A szerb nemzetnek adjuk a várost. Itt az ideje, hogy a török elnyomás után bosszút álljunk ebben a térségben” – jelentette ki Ratko Mladić diadalittasan, miközben végigsétált Srebrenica utcáin. Fenyegetését egy szerb operatőr örökítette meg.

Aznap este, július 11-én egy több mint tízezer bosnyák férfiből álló menetoszlop indult el a biztonságot jelentő Tuzla felé, ám ssak töredékük jutott célba.

 
A 19 éves Ahmed Ustić üdvözli ismerősét Tuzlában, 1995. július 16-án
AP Photo/Darko Bandic

Másnap reggeltől a szerb katonák hamis ígéretekkel, gyakran békefenntartónak álcázva csalogatták elő a menekülő lakosságot az erdőből. Sok nőt megerőszakoltak, a többieket – gyermekekkel és az idősekkel együtt – buszokkal szállították a bosnyák ellenőrzés alatt álló területekre.

 
Srebrenicából kitoloncolt menekültek egy tuzlai ENSZ-támaszpont 
mellett, 1995. július 14-én
AP Photo/Darko Bandic

A férfiakat és fiúkat elkülönítették.

A tömeges kivégzésük azonnal elkezdődött, és egészen július 16-ig tartott. Utóbb derült csak ki, az áldozatok közül sokat megkötöztek. Más holttesteken a csonkítás nyomai látszottak.

 
Rene Kosalka torontói forenzikus egy Srebrenica közelében azonosított
tömegsírból kiásott koponyát tanulmányoz 2007 októberében
AP Photo/Amel Emric

Az áldozatok pontos száma sosem fog kiderülni.
 
A népirtás

Évtizedek elteltével is csak becsülni lehet a tömegsírokban talált maradványok és az eltűntek száma alapján. A szerb erők – köztük a határ túloldaláról érkezett, anyaországi rendőrök – alsó hangon legkevesebb hétezer, a srebrenicai emlékközpont szerint több mint nyolcezer fiút és férfit öltek meg napok alatt.

Srebrenicában azzal a konkrét szándékkal követték el a bűncselekményeket, hogy részlegesen megsemmisítsék a muszlim közösségeket Bosznia-Hercegovinában; ennek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy itt népirtás folyt

állapította meg évekkel később a Nemzetközi Bíróság.

 
A srebrenicai áldozatok emlékközpontja
AP Photo/Amel Emric

A srebrenicai népirtás váltotta ki végül a Nyugat beavatkozását. A NATO a Megfontolt Erő művelettel, a szerb erők bombázásával vetett véget az esztelen háborúnak.
 
A holland felelősség

Három bosnyák férfi haláláért felelős Hollandia – ezt állapította meg egy holland fellebbviteli bíróság 16 évvel a vérengzés után, 2011 júliusában. Ez volt az első eset, hogy egy országot vontak felelősségre a kéksisakosok, azaz a békefenntartók tevékenységéért, pontosabban inaktivitásáért – miután magukra hagyták a kiszolgáltatott civil lakosságot.

 
Holland „kéksapkások” Srebrenicában, 1995. július 13-án
AP Photo

Három évvel később egy másik holland bíróság saját kormányát tette felelőssé 350 meggyilkolt férfi és fiú haláláért, és kimondta, hogy kártérítésre jogosultak. Hosszú jogi procedúra után a holland Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletét azzal a módosítással, hogy az országnak csak a kártérítés 10 százalékát kell kifizetnie az eredetileg megítélt 30 százalék helyett.
 
A szerb felelősség

Erős nemzetközi nyomásra a boszniai Szerb Köztársaság kormánya vonakodva ugyan, de 2004-ben bocsánatot kért a srebrenicai „súlyos bűncselekményekért”, és elismerte, hogy becslések szerint 7800 ember vesztette életét.

A testület egy 2005-ös hivatalos jelentése szerint 19 473 boszniai szerb vesz részt a tömeggyilkosságokban, akik közül több százan maradtak hivatalos kormányzati tisztségben. A Nemzetközi Büntetőbíróság több mint húsz ember ellen emelt vádat a többi között népirtásért és emberiesség elleni bűncselekményekért. A két fővádlott: Radovan Karadžić és Ratko Mladić még él, de soha többé nem szabadul a börtönből.

A népirtás tényét 2007-ben elismerte az akkori szerb elnök. Boris Tadić felszólította a szerb törvényhozást: ítélje el a srebrenicai muszlimok lemészárlását.

Mindannyiunk számára lesújtó, hogy Szerbia nem tett meg mindent a népirtás megakadályozása érdekében

idézte a Reuters az államfőt.

Boris Tadić három évvel később – Willy Brandt német kancellárhoz hasonlóan, aki 1970-ben térdre borult a zsidó áldozatok emlékműve előtt Varsóban – 2010-ben egy főhajtással tisztelgett a srebrenicai áldozatok emlékközpontjában.

 
Boris Tadić szerb elnök a potočari emlékközpontban, 2010 július 11-én
AP Photo/Marko Drobnjakovic

A vérengzés huszadik évfordulóján Aleksandar Vučić akkori kormányfő is megjelent. A megemlékezés minden felszólalója népirtásként ítélte el a vérengzést, a hivatalos szerb álláspont azonban ekkor már tagadta a genocídium tényét azt állítva, hogy a szörnyű bűncselekményeket konkrét személyek követték el”.

A részvevők, jobbára a meggyilkoltak hozzátartozói nem tanúsítottak tiszteletet a szerb vendég iránt. Bizonyára emlékeztek még Vučić kijelentésére, aki napokkal a srebrenicai vérfürdő után – még a háborús bűnösként elítélt Vojislav Šešelj radikális pártjának tagjaként – azt üzente a bosnyákoknak: „ha meggyilkoltok egy szerbet, mi száz muszlim megölésével válaszolunk”.

Vučićot és kíséretét mindenesetre csúnyán megfutamították Potočariban.
 
A tagadás
„Találjanak nekem valakit, aki Srebrenicában halt meg” – ezzel a cinikus megállapítással tagadja a népirtást csaknem három évtized elteltével Milorad Dodik, a boszniai szerbek mai vezetője.
Dodik jelére – aki „hazugságnak” és „manipulációnak” nevezte a múlt felidézését – a boszniai szerb törvényhozók is határozatba foglalták, hogy Srebrenicában nem történt népirtás, egy nagygyűlésen pedig az ellen tiltakoztak, hogy ENSZ közgyűlése tárgyaljon az atrocitásról.
Ha a határozatot elfogadják, a „boszniai Szerb Köztársaság kilép a bosznia-hercegovinai döntéshozatali folyamatból” – ezzel fenyegetőzött Milorad Dodik már a javaslat beterjesztése után.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése