Oldalak

2011. november 26., szombat

AMIT SZERBIA NEM FOGADOTT EL


Az Ahtisaari-terv nemzeti kisebbségjogi vonatkozásai*

Nincs előrehaladás a Szerbia és Koszovó közötti vitás kérdésekben, sőt még „az eszkaláció veszélye” is fennáll.
– Az erő alkalmazását sem zárta ki Bajram Rexhepi koszovói belügyminiszter az észak-koszovói barikádok felszámolása érdekében. Ezt megelőzően már Ivica Dačić belügyminiszter – a szerb médiumok jelentése szerint – azzal fenyegetőzött, hogy egy esetleges támadást a szerbek ellen Belgrád nem nézné tétlenül.
Az eszkalációtól tart a KFOR is. Erhard Drews tábornok, a nemzetközi békefenntartó erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy nincs kizárva az összetűzések kiterjedésének lehetősége Észak-Koszovóban. Szerinte ezt a pristinai hatóságok is gerjeszthetik, de bizonyos észak-koszovói köröknek is érdekében állhat – közlik a hírügynökségek (Koszovó: az eszkaláció veszélye, http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15736/Koszovo-az-eszkalacio-veszelye.html2011. november 25. [17:35]


1. Bevezető

2008. február 17-én, miután a belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a Koszovót de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok (USA) és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét Szerbiától.
Szerbia nem ismeri el Koszovó elszakadását, s mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekinti a saját területén. Szerbia alkotmánya Koszovó és Metóhia Autonóm Tartománynak tekinti a területet.
2011. október 31-ig az ENSZ 84 tagországa ismerte el Koszovó függetlenségét. (Továbbá Tajvan, amely maga nem tekinthető nemzetközileg teljes körben elismert államnak.) Szerbia és Oroszország, valamint 20 másik állam viszont elítéli a függetlenség kikiáltását. Az Európai Unió eddig nem tudott közös álláspontot kialakítani, de a 27 tagállamból 22 elismerte. Magyarország kormánya formálisan 2008. március 19. napján ismerte el önálló államként a Koszovói Köztársaságot.
Egyes értelmezések szerint a tartomány egyoldalú függetlensége ütközik az ENSZ BT 1244-es határozatával, amely 1999. június 10-én elismerte az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – amelynek a mai Szerbia jogutódja – területi egységét. Mások viszont éppen ezt a határozatot tartják Koszovó függetlenségének jogi alapjául.
Martti Ahtisaari1), finn diplomata, az Egyesület Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Koszovó jövendő státusával kapcsolatos tárgyalásokon részvevő főmegbízott (másutt: különmegbízott) 2007. február 2-án Belgrádban és Pristinában átadta a Koszovó státusának rendezésére tett javaslatot, ami utóbb Ahtisaari-terv2) néven vált ismertté.
A szerb parlament 2007. február 14-én elutasította a koszovói rendezési tervet. A 250 tagú törvényhozás alakuló ülésén jelenlévő 243 honatya közül 225 szavazott a kormány által előterjesztett állásfoglalásra, 15 volt ellene, s 3 tartózkodott3).
Az elutasításra azért került sor, mivel „megnyitja az utat Koszovó önállósága előtt” – olvasható az akkori szerb sajtójelentésekben4). Vojslav Koštunica, volt szerb miniszterelnök úgy értékelte, hogy az Ahtisaari-terv „nem legitim”, azért „mert sérti az ENSZ Alapokmányát és a nemzetközi jog alapelveit, amelyeken a világbéke alapszik”. Koštunica azt állította, hogy az ENSZ-főmegbízottnak „nem volt mandátuma arra, hogy Szerbia állami státusával foglalkozzon, valamint hogy a szuverenitásába és területi integritásába avatkozzon, sem arra, hogy felossza Szerbia területét és, hogy átszabja a nemzetközileg elismert határait”, közölték az ügynökségek5).
Skupstina ugyanakkor – többségi szavazattal – elfogadta a belgrádi kormány határozattervezetét, amely elfogadhatatlannak nevezte az ENSZ-főmegbízottnak a dél-szerbiai tartomány státusára kidolgozott javaslatát, egyszersmind állást foglalt a további tárgyalások mellett.
A szerb képviselőház Ahtisaari javaslatát csaknem öt évvel ezelőtt elsöprő többséggel visszautasította. Az utóbbi időben azonban szerb politikai körökben is előtérbe került a finn diplomata által készített terv, amit most már Ahtisaari-terv plusz-ként emlegetnek.

2. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok

2.1. Mutietnikus Koszovó

Ahtisaari-terv egy fő részből áll, amelyhez 12 függelék tartozik. A központi rész 14 szakaszból tevődik össze, amelyek a kulcsfontosságú elveket tartalmazzák, amelyeket a függelékek tovább részleteznek.
A bevezető szerint a terv részletes intézkedéseket tartalmaz, amelyek „elősegítik a nemzeti kisebbségi közösségek és tagjainak védelmét, a hatalom tényleges decentralizálását, valamint a kulturális és vallási örökség megőrzését és védelmét”. Ez mellett, alkotmányos, gazdasági és biztonsági intézkedéseket ír elő, amelyek közös célja, hogy elősegítsék „a többnemzetiségű, demokratikus és fejlődőképes Koszovó haladását”.
A terv fontos eleme a nemzetközi katonai és polgári jelenlét Koszovón, amely felügyelné annak megvalósítását, és segítséget nyújtana a koszovói hatalomnak a béke és biztonság megőrzéséhez Koszovó területén. A terv rendelkezései az összes többi koszovói jogszabály felett állnának.
Az elképzelés szerint Koszovó „multietnikus társadalom”, amely önmagát „demokratikus eszközökkel” és a „jog uralmának” tiszteletben tartásával irányítaná, „az emberi jogok és szabadságok nemzetközileg elismert legmagasabb mércéi szerint”, amelyek elősegítik a lakosság békés és fejlődéses megélhetését.
A dokumentum szerint Koszovó „alkotmányt” fogad el, az említett elvek megalapozása érdekében. Nem tartalmaz teljes alkotmányszöveget, de meghatározza azokat az elemet, amelyeket annak tartalmaznia kell.
Koszovónak – a javaslat szerint – joga van „nemzetközi szerződések” aláírására, beleértve azt a jogot is, hogy „felvételét kérje a nemzetközi szervezetekbe”.
A terv központi része „a közösségek jogainak védelme és elősegítése”. Azokkal a kulcsfontosságú területekkel foglakozik, amelyeket védelmezni kell, beleértve a kultúrát, a nyelvet, az oktatást és a szimbólumokat. Előlátja „a nem albán lakosság képviseletének konkrét mechanizmusait a kulcsfontosságú intézményekben, a közéletben való részvételük megőrzése és tevékeny részvételük érdekében”. A nem albán lakosság jogainak védelmében a törvényhozási folyamatban úgyszintén előlátja, hogy „meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását”.
A rendezési terv átfogó „decentralizálási javaslatot” tartalmaz, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a „jó hatalmat, a közszolgálatok átláthatóságát és hatékonyságát”. A javaslat a koszovói szerb közösség konkrét szükségleteire és félelmeire koncentrál, amelynek maga fokú ellenőrzése lesz a saját ügyei felett.
A decentralizálás elemei inter alia új községi illetékeseket is tartalmaznak, azon községek számára, amelyekben a szerbek többségben vannak (mint például a másodlagos egészségügyi biztosítás és a főiskolai képzés); pénzügyi kérdésekben széleskörű községi autonómiát, beleértve azt is, hogy a koszovói szerb községeket szerbiai pénzügyi támogatásban részesüljenek, a azzal a feltétellel, hogy ez a támogatás átlátható és a községek széles körű tevékenységére, valamint céljainak segítésére irányul; továbbá a községközi partnerségről és a szerbiai intézményekkel való együttműködésről szóló rendelkezéseket, valamint hat új, vagy jelentősen kibővített község létrehozását, amelyekben a szerbek vannak többségben (Gračanica, Novo Brdo, Klokot, Ranilug, Partes és Serverna Mitrovica).
Ahtisaari-terve további része „egységes, független, hivatásos és elfogulatlan igazságügyi rendszert” lát elő Koszovón, amely minden személy részére hozzáférhetővé tenné az igazságszolgáltatást. Olyan mechanizmusokat lát elő, miszerint az igazságszolgáltatás „mindenki számára” elérhető, a bírák, az ügyészek összetétele pedig Koszovó „többnemzetiségűségét” tükrözné.
„A vallási és a kulturális örökség védelmére valamint elősegítése” vonatkozó rendelkezések a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) szabad és zavartana működését biztosítanák Koszovón. Több mint negyven kulcsfontosságú vallási és kulturális helyet védelmi övezettel vennének körül, a „kulturális méltóságuk” megőrzése érdekében, megakadályozna minden „zavaró kommerciális ipari üzletelést és építkezést”. A SPC számára a külön fizikai védelmet, a belgrádi SPC-vel való szabad kapcsolattartást, valamint az egyházi vagyon sérthetetlenségét, az adó és a vámok alóli mentességet adna.
A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.

2. 2. Alkotmányos rendelkezések

Az 1999. június 9-én a macedóniai Kumanovóban aláírt katonai-műszaki megállapodás alapján nemzetközi igazgatás alá került Koszovó Autonóm Tartomány. Ideiglenes parlamentje – Szerbia tiltakozása ellenére – 2008. február 17-én kikiáltotta a terület függetlenségét. Koszovó alkotmánya 2008. június 15-én lépett életbe.
Koszovónak a rendezési terv is előirányozta az alkotmányt, amelyet „Koszovó lakossága fogad el”. Nem tartalmazza ugyan az alkotmány szövegét, de megfogalmazta azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyeket annak tartalmaznia, illetve biztosítania kell, miszerint:
– Koszovó multietnikus közösség, amely minden polgár egyenjogúságán alapul;
– Koszovónak nincsen hivatalos vallása és semleges a vallási meggyőződések szempontjából;
– Koszovónak saját megkülönböztető zászlója, címere és himnusza lesz, amely kifejezi Koszovó többnemzetiségű jellegét;
– Koszovó hivatalos nyelve az albán és a szerb lesz;
– Koszovónak joga van nemzetközi tárgyalások folytatására és nemzetközi egyezmények aláírása, beleértve a nemzetközi szervezetekben való tagságot is;
– Koszovónak nem lesznek területi követelései, és nem fog egyetlen más állammal, vagy annak részével sem egyesülni;
– Koszovó segíteni fogja és megkönnyíti a menekültek és elköltözöttek biztonságos és méltóságos visszatérését;
– A legfontosabb nemzetközi eszközökbe és szerződésekbe foglalt alapvető emberi jogok és szabadságok Koszovón közvetlenül alkalmazhatók lesznek;
– Koszovó képviselőházában a nemzeti kisebbségi közösségek a biztosított/fenntartott képviselői helyek rendszere által lesznek képviselve;
– A törvényhozás a nemzeti kisebbségi közösségek számára külön jelentőséggel bíró kérdésekben különleges parlamentáris eljárást követel – „kettős többséget” és a jelen lévő képviselők szavazását
– Koszovó kormánya, ideértve a civil szolgálatokat is, kifejezi Koszovó lakosságának különbözőségét
– Koszovó elnöke Koszovó népének egységét képviseli és
– Megalakul Koszovó Alkotmánybírósága, amelynek kilenc legmagasabb erkölcsi értékeket képviselő kiemelkedő jogász lesz a tagja.
Mivel Koszovó alkotmányának meghozatalára 16 hónappal az Ahtisaari-terv átadása után került sor, külön elemzés tárgya lehetne, hogy a rendezési tervnek ezek a rendelkezései milyen mértékben, illetve megfogalmazásban kerültek be a 2008. évi alkotmányába.

2.3. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok

A rendezési terv előlátja, hogy Koszovónak „támogatnia, fejlesztenie és védelmeznie kell a nemzetközileg elismert emberi jogokat és alapvető szabadságokat”. Koszovón ezekre a jogokra minden személynek joga van, bármilyen megkülönböztetés nélkül. Koszovón a törvény előtt „minden személy egyenlő” és joga van, minden megkülönböztetés nélkül, a törvény általi „egyenlő védelemre”.
Koszovónak, a rendezési terv szerint, „biztosítania kell a nemzeti közösségek és azok tagjainak nemzeti vagy etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának védelmét”.
A nemzeti közösségek tagjainak, az emberi jogok és szabadságok mellet, „sajátos jogai” is lesznek, ideértve a szabad véleménynyilvánítást, identitásuk és a közösség sajátosságainak ápolását és fejlesztését. A hatályos törvényekkel és a nemzetközi mércékkel összhangban, a nemzeti közösségek tagjainak jogukban áll például, hogy
– választásuk szerint közoktatásban részesüljenek a Koszovóban hivatalos használatban lévő nyelvek egyikén, minden szinten, illetve anyanyelvükön, azokban a helységekben, amelyekben „megfelelő többséget” alkotnak;
– magán oktatási és képzési intézményeket alapítsanak, és ezeket irányítsák;
– szabadon használják nyelvüket és írásmódjukat a magán- és közéletben;
– nyelvüket és írásmódjukat használják a közhivatalokkal, azokon a területeken, amelyek lakosságának „megfelelő részét” alkotják;
– hogy személynevük eredeti alakban legyen beírva;
– hogy biztosított hozzáférésük legyen, és hogy képviselve legyenek az elektronikus sajtóban, valamint hogy anyanyelvű műsoruk legyen, saját médiát alapíthassanak és használhassanak, valamint az elektronikus médiák számára fenntartott frekvenciákat használjanak;
– zavartalan kapcsolatokat élvezhessenek Koszovón és bármely országban lévő személyekkel.
Ahtisaari-terve szerint a közösségek tagjainak világos szerepe lenne a közügyekben és a koszovói döntéshozatali folyamatokban, ideértve a biztosított helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban.

2.4. Decentralizálás

A koszovói rendezési terv biztosítja a decentralizálás rendszerét is, amelynek célja a „jó igazgatás, az áttekinthetőség és a hatékonyság fejlesztése a közszolgálatokban”. Különösen figyelembe véve a koszovói szerb közösség aggodalmát, a terv magas fokú ellenőrzést biztosít a szerbek számára „a saját ügyeik” fölött.
A terv alapján Koszovón hat új vagy kibővített szerb község jönne létre, éspedig: Severna Mitrovica (Mitrovica északi, szerbek lakta részén), Gračanica, Ranilug, Parteš Klokot/Vrbovac és Novo Brdo.
A jelenlegi Mitrovica két községre osztódna, Észak- és Dél Mitrovicára. Az együttműködés és a koordináció a két község között egy létrehozandó Közös Bizottság által történne. A kisebbségi közösségek számára „újabb községek alakíthatók az érintett közösségekkel való megbeszélés alapján”.
Minden koszovói község illetékes lenne azokon területeken, amelyek befolyásolják a lakosság életét. Ez mellett, az említett szerb községeknek a következő „kibővített felelősségük” lenne:
– Severna (Észak) Mitrovica, Gračanica és Štrbce községek illetékesek lennének a területükön lévő kórházak és a másodlagos egészségvédelem felett;
– Severna (Észak) Mitrovica községnek bizonyos illetékessége lenne a mitrovicai szerb nyelvű tudományegyetem tekintetében;
– Minden koszovói szerb község helyi szinten felelős lenne a kulturális és vallási kérdésekben;
– Minden koszovói szerb községnek nagyobb szerepe lenne a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában.

2.5. Egyházi autonómia

Ahtisaari javaslata szerint Koszovónak „nem lenne hivatalos vallása”. Az „összes” hitvallás, azok vagyona és létesítménye autonómiát és védelmet élvezne.
A Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) pótbiztonságban és más egyéb védelemben, jogokban, privilégiumokban és immunitásokban részesülne, beleértve a kisajátítás elleni biztosítást, a saját vagyona igazgatásának diszkréciós és a létesítményekhez való hozzáférés jogát. A SPC bármely intézmény által „szabadon részesülhet donációkban”, azzal a feltétellel, hogy ez a teljesen átlátható módon történik.
A SPC, a kolostorai, templomai és egyéb, a koszovói szerbek számára külön jelentőséggel bíró vallási és kulturális helyek „szükséges fizikai biztosításban” részesülnének. A nemzetközi katonai erők folytatják a kilenc szerb vallási és történelmi létesítmény biztosítását, a felelősségüknek a Koszovói Rendőri Szolgálatra való átruházásáig.
A 45 legjelentősebb templom és kolostor, valamint történelmi emlékhely körül védelmi zóna / övezet létesülne. A védelmi zónákban „megtiltanák, vagy korlátoznák bizonyos tevékenységeket, amelynek káros hatásai lennének a létesítmények kulturális és természetes környezetére, vagy nagyobb mértékben háborítanák a szerzetesi életmódot”, de ezekkel nem veszélyeztethetők a vagyoni-tulajdoni jogot.
A szerb vallási és kulturális örökség védelmének felügyeletére és ellenőrzésére, helyi és nemzetközi képviselőkből, külön „Felügyeleti és Végrehajtási Tanács” (SNS) felállítása van előlátva,
Koszovó képviselőháza prioritásként foglalkozik a vagyon-visszaszármaztatás kérdéseivel, beleértve a SPC vagyonát is. Ebbe a folyamatba „minden kisebbségi közösség be lesz kapcsolva”.

2.6. Igazságszolgáltatási rendszer

A rendezési terv olyan igazságszolgáltatási rendszert lát elő Koszovó számra, amelyik „a jog uralmán, alapszik, amelyik integrált, független, hivatásos és elfogulatlan”.
A bírák és ügyészek megválasztásával, kinevezésével, előléptetésével és áthelyezésével kapcsolatban a koszovói mérvadó szervektől megköveteli annak biztosítását, hogy „a bírói és az ügyészi szolgálat kifejezze Koszóvó többnemzetiségű jellegét, illetékességi területükön pedig különösen az etnikai összetételt”. Ilyen értelemben:
– a Koszovói Igazságügyi Tanácsnak (KPS) intézkedéseket kell tennie a bírák és ügyészek számának növelésére a jelenleg alulképviselt nemzeti közösségekből;
– a kerületi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság szintjén bizonyos számú nem albán bíró számára minimális számú fenntartott bírói helyet kell biztosítani;
– a koszovói nem albán közösségek számára fenntartott bírói helyekre jelölteket a KPS azon tagjai jelölik, akik maguk is a nem albán közösséget képviselik.
Ahtisaari terve az igazságszolgáltatási rendszer területén minden személynek az igazságszolgáltatáshoz való „jobb hozzáférésre összpontosít”, különösen pedig az újonnan alakult szerb többségű községek lakósainak számára. Ezeknek a községeknek lehetőségük lenne, hogy „új alapfokú bíróság, vagy kihelyezett bírósági osztály alapítását, illetve az alapfokú bíróság kihelyezett ítélkezését kérjék” a KPS-től.

2.7. Rendőri erők
A rendőrsének „egységes parancsnoki szerkezete” lenne Koszovó egész területén.
Koszovó rendőrségnek etnikai összetételének egy maghatározott helységben tükrözni kell, „amennyire csak lehetséges” a község lakosságának etnika összetételét.
Azokban a községekben, amelyekben a szerbek vannak többségben, „a községi képviselő-testület választja meg a helyi rendőrállomás parancsnokát”.
A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.
A terv szerint Koszovón új, „hivatásos és multietnikus biztonsági szolgálat” alakulna, legtöbb 2500 aktív taggal és 800 tartalékossal. A Koszovó Védelmi Hadtest (KKZ) egy éven belül feloszlatásra kerülne.

3. „Veszélyben a régió stabilitása”

Ban Ki Mun, a z ENSZ főtitkára a Koszovóról szóló (november elején tett) jelentésében aggodalmát fejezte ki az utóbbi hónapokban Szerbia és Koszovó között kialakult helyzet miatt.
A jelentés megállapítja, hogy a koszovói szerb közösség ellen irányuló erőszakos tettek száma növekedett azóta, hogy Prishtina megkísérelte átvenni a jarinjei és brnjaki (határ)átkelők ellenőrzését. Hozzáteszi: a különleges egységek július 25-i akciójára a nemzetközi közösséggel való egyeztetés nélkül került sor.
A július 16-a és október 15-e közötti időszakra vonatkozó elemzés közli, hogy 24 százalékkal emelkedett a kisebbségek elleni incidensek száma a korábbi adatokhoz képest. Összesen 151 ilyen eset történt a tartomány területén, ebből 38 Észak-Koszovóban. Pravoszláv templomokat és sírokat 13 esetben gyaláztak meg, s ugyanennyiszer hullottak kövek a szerbiai rendszámtáblával rendelkező gépkocsikra, ha albánok által lakott településeken haladtak át. A koszovói szerbek birtokában lévő ingatlanokat 63 esetben érte kár, 47 esetben jegyeztek fel betöréses lopást az említett periódusban.
A főtitkár közölte, a megoldatlan kérdések annak a veszélyét hordozzák, hogy tovább növekedhet a feszültség, s mélyülhet az Ibartól északra illetve délre élő közösségek közötti szakadék. Ez a veszély, mely a régió egészének stabilitására is érvényes, mindaddig fennáll, amíg a jarinjei és brnjaki átkelők kérdését nem rendezik, továbbá ameddig összekeverik az alapvető jogok kérdését a státushoz kötődő kérdésekkel – állapította meg Ban Ki Mun.
Az ENSZ főtitkára felszólította Belgrádot és Prishtinát a békés dialógus folytatására, s reményét fejezte ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa erre, s a feszültség csökkentésére irányuló egyértelmű üzenetet küld majd mindkét félnek a 2011. november 29-én esedékes, e jelentést megvitató ülésén.
Prishtinában egyetértenek a jelentés azon részével, mely a válság régióbeli kiszélesedésének lehetőségét taglalja, annak kiváltó okait azonban egészen másban vélik felfedezni. Hajredin Kuçi kormányalelnök közölte, hogy Belgrád Koszovó felosztására irányuló követelései, a koszovói és nemzetközi intézményekkel szembeni erőszakra buzdítás valóban Koszovó határain túlmutató problémát jelentenek, s mozgásba lendíthetik a szélsőséges csoportokat a régió egészében6).

4. Összegzés


Martti Ahtisaari koszovói rendezési javaslatát Szerbia mindmáig nem fogadta el.
A tervezet rendelkezései messzemenően biztosítják a koszovói szerbek nemzeti kisebbségi kollektív jogait, illetve jelentősen javítanák a koszovói szerbek státusát. A terv ugyanis kollektív jogokat és de facto területi autonómiát ír elő, kötelező jelleggel, a koszovói szerbek számára. Ezért fordulatot hozhatna, mérföldkő lehetne a nemzetközi kisebbségvédelemben is7). Nem utolsó sorban hozzájárulna a térség békéjéhez és stabilitásához is.
Szükséges lenne összehasonlító elemzést végezni a tervezetbe foglalt és a szerbiai alkotmány, illetve jogszabályok által biztosított nemzeti kisebbségi jogok között. Különösebb analízis nélkül is megállapítható azonban, hogy az Ahtisaari-terv szélesebb jogokat biztosít a koszovói szerbek számára (például, biztosított/fenntartott képviselői helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban; meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását; széleskörű pénzügyi autonómiát biztosít a községeknek és illetőséget a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában, stb.), mint amilyen jogaik a szerbiai nemzeti kisebbségeknek napjainkban vannak.
Amennyiben a tervezet végül elfogadásra kerülne, a tervben rögzített, tényleges autonómiáról szóló precedens értékű kollektív nemzeti kisebbségi jogokat a szerbiai kisebbségek vonatkozásában is alkalmazni kellene.

Újvidék, 2011. november 26.


Bozóki Antal, mgr.
__________
* A Kárpát-Medencei Autónómia Tanács (KMAT) Mártélyon (Magyaroszág), 2011. november 18-ától 20-ig megtartott tanácskozására készült írás rövidített változata.

Jegyzetek:
1. Martti (Oiva Kalevi) Ahtisaari (Viipuri, 1937. június 23.) finn diplomata, politikus, köztársasági elnök. Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”.
Martti Ahtisaari 2008 február vége óta nem az ENSZ kosovói különmegbízottja.
Ahtisaari már nem kosovói különmegbízott, Magyar Szó, 2008. március 8.: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/03/08/main.php?l=b2.htm
2. Predlog rešenja statusa Kosova specijalnog izaslanika UN, Danas, 2007. február 3., 2., 4. és 5. o.
3. [origo] nagyvilág: http://www.origo.hu/nagyvilag/20070214aszerb.html
4. Jelena Tasić: Ahtisarijev plan otvara mogućnost nezavisnosti, Danas, 2007. február 3., 1. és 3. o.
5. Koštunica: Ahtisarijev predlog je nelegitiman, Danas, 2007. február 3., 3. o.
6. Virág Árpád: „Veszélyben a régió stabilitása”, Magyar Szó, 2011. november 8., 1. és 4. o.
7. Szembenézni a tényekkel, Magyar Szó, 2007. február 8., 5. o.; Javulhat a szerbek helyzete, Magyar Szó, 2007. február 8., 20. o., és Az Ahtisaari-terv fordulatot hozhat a kisebbségvédelemben, Magyar Szó, 2007. február 16., 2. o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése