Oldalak

2012. július 9., hétfő

Kultúrkrimi egyetemi szinten

A krimi, tudja mindenki, szereti-e vagy nem az irodalomnak ezt a vonulatát, játék, szórakozás. Az életben, mindennapjainkban azonban lényegesen több ennél. Csak látszólag játék, látszólag szórakozás, kivált azok számára, akiket közvetlenül érint, mint az idei egyetemi felvételi vizsgák ártatlan áldozatait, akik – magyarok, szlovákok – azzal a tudattal ültek be a Jogi Kar padjaiba, hogy nemzeti irodalomból és nyelvtanból fognak vizsgázni, és meglepetéssel tapasztalták, hogy nem: szerb nyelvtanból és irodalomból készült tesztkérdésekre kellett válaszolniuk, igaz, magyar nyelven.
Ez már önmagában is elég bonyolult ahhoz, hogy krimit neszeljünk, de a helyzet tovább bonyolódik.
Annak ellenére, hogy nem ismerünk minden részletet (ez a krimi esetében feszültségfokozó műfaji követelmény!), bár az esettel foglalkozó magyar sajtóanyagból sok minden kiderül, összeállítható a történet, sőt – még ha feltételesen is – bizonyos észrevételeket tehetünk, ahogy ezt meg is tesszük.
De menjünk sorjában!
Téma: egyetemi felvételi vizsga.
Színhely: az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara.
Szereplők: a sajtó szerint kilenc magyar és két szlovák felvételiző, a tartományi és kisebbségi tisztségviselők, a kar illetékesei.
Bonyodalom: nem azt a feladatot kellett megoldani, amire a jelöltek készültek.
Eredmény: kevés pontszám ahhoz, hogy a költségvetésből finanszírozottak között legyenek.
Jogosan merül fel a kérdés: hogy s miért került erre sor?
Az alábbi néhány sorban, mint nyomozó a krimiben, ennek próbálok utánajárni.
A helyzetet bonyolítja, úgy tűnik, mindenkinek igaza van.
Vagy mégse?
Kiindulópont az Újvidéki Egyetem pályázata, amely számos részletre kiterjed, többek között a külföldről jelentkező szerb és nem szerb jelöltek felvételére, de egyetlen szóval sem tesz említést a Szerbiában élő és tanuló nem szerb nemzetiségűekről, mintha ebben az országban csak szerbek élnének. Ez bármennyire is tényszerűtlen, a pályázat esetében evidenciaként kezelendő. Tehát, amikor a kar dékánja a jogra hivatkozik, formálisan igaza van. Bár tudnia kellene, hogy épp a Jogi Karon több mint egy évtizede létező hagyomány szerint a nemzetiségiek nem szerb irodalomból és nyelvtanból, hanem saját nemzeti irodalmukból és nyelvtanukból vizsgáznak, ami mind a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőséget, mind pedig a középiskolai oktatás létjogosultságát igazoló szempontokat tekintve természetes, kivált olyan országban, amely aláírta az egyenlőséget szavatoló európai dokumentumokat, melyhez illene tartania magát, amit éppen elsősorban egy jogi karon kellene tudni és betartani. Annál is inkább, mert erre vonatkozóan, ahogy a tartományi titkár utalt rá, hatályos vajdasági jogszabályok is léteznek.
Mindennek alapján úgy tűnik, mindenkinek igaza van. A karnak, mert a pályázat szerint járt el, a tartománynak, mert létező szabályokra hivatkozik és az MNT-nek is, mert bízott az évtizedes hagyomány fenntartásában.
Csakhogy, mint a krimiben egy véletlenül megtalált gomb, itt is felbukkan olyan mozzanat, amely a már folytathatatlannak vélt nyomozást folytathatóvá teszi.
Ez pedig, hogy a Magyar Tanszék tesztkérdéseket hozó tanáraival szemben a kari hivatal „rettenetesen elutasítóan viselkedett” (Magyar Szó, 2012. júl. 7-8.), amiből világos, hogy eszük ágában sem volt folytatni a hagyományt, sőt tudták, hogy a nemzetiségi jelöltek nem anyanyelvi, hanem szerb tárgyú tesztet fognak kapni. Eleve úgy tervezték-e hogy, a szerb kérdések magyar fordításban kerülnek a jelöltek elé, vagy ezt akkor határozták el, amikor a tartományból figyelmeztették őket, lényegében mellékes. Az viszont már kevésbé elhanyagolható, hogy bár a dékán megígérte, a jelöltek anyanyelvükön készült teszteket kapnak, arról nem tett említést, hogy ezek a szerbek számára készült kérdések fordításai, amire a jóhiszemű hivatalok nyilván álmukban sem gondoltak. Ezért nem lehetnek vétkesek, de hibáztathatók azért, mert a pályázat kiírását megelőzően, vagy nyomban ezt követően, nem reagáltak, s nem kértek módosítást. Ez volt az alaphiba, amivel a kar ügyesen visszaélt. Olyannyira, hogy azt sem vette figyelembe, miszerint a nemzetiségi középiskolákban elsajátítandó szerb irodalom (talán nyelvtan is) sem mennyiségében, minőségében nem azonos a szerb nyelvű középiskolák anyagával, s ezért fennállhat annak veszélye, hogy olyan kérdések is szerepelnek a felvételi tesztben, amelyekről a nemzetiségi diákok tanulmányaik során nem is hallhattak.
S itt akár be is fejezhetnénk az egyetemi szinten történt kultúrkrimiben végzett oknyomozásunkat, ha nem motoszkálna a kisagyunkban az a gondolat, mindez talán nem véletlenül történt, hanem összefüggésbe hozható azzal a nemzetiségi vonatkozásban esedékes visszalépéssel, amit országos szinten is meg fogunk a közeljövőben tapasztalni. Bár tévednék, de – ahogy a mondás tartja – jobb félni, mint megijedni.
 

Gerold László
http://www.vajma.info/hetirovat/porteka, 2012. július 8. [13:14] 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése